Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)
II. rész. A felekezetek egyházi és kulturális szolgálata. - 6. A felekezetek egyházi szolgálata
Karner Κ. : A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában. / 71 ezt az adatot részletezni, a számok nem is adnak még csak sejtetésszerű felvilágosítást sem arra vonatkozólag, hogy ennek a semmiesetre sem természetes gyarapodásnak mi volt az oka. Hiába keressük természetesen a feleletetet arra a kérdésre is, hogy a női rendek, illetve rendtagok milyen mértékben működtek a tanítás és milyen mértékben egyéb szociális munka (betegápolás stb.) terén. A rendtagok számának ezen ugrásszerű növekedésével lépést tart a rendházak számának növekedése is: 16 év alatt 268-ról 411-re, illetve 1915-ig 454-re emelkedett. A háború utáni évekre vonatkozó adatok, mint minden téren, itt is mutatják az ország megcsonkításának irtózatos következményeit. 1915-ben az anyaegyházak száma 3302 volt. 1921-ben kevesebb, mint a fele : 1404. Azóta ismét némi emelkedés észlelhető : 1928-ban kimutatásunk 1478 anyaegyházat tüntet fel; a gyarapodás elsősorban az esztergomi egyházmegyében mutatkozik (az 59 újonnan alakított anyaegyházból 22 tartozik ide), s így bizonyára a Budapest területén újonnan kihasított anya egyházakat mutatja. Az adatoknak nagyobbmértékű változása azonban a háború után is a szerzetességre vonatkozik. De míg a békeévekben a férfirendek e tekintetben alig mutattak valamelyes mozgékonyságot, most mintha e tekintetben is megindult volna a mozgalom. Hét év alatt a férfirendházak száma 15-tel gyarapodott, a rendtagoké pedig 1256-ról 1555-re emelkedett. Nagyobbarányú természetesen a női szerzetesek mozgalma. A vizsgált időszakban 94 új rendháznak az alapításával találkozunk, a rendtagoknak a száma 'pedig 1744-gyel 3522-ről 5266-ra emelkedett. Ez 49-53%-os emelkedésnek felel meg. Mivel a szerzetesség a katholikus egyházban a hitélet élénkségének egyik fokmérője szokott lenni, azért talán nem tévedünk, ha ezen adatokból is a római egyház hitéletének háború utáni megélénkülését olvassuk ki. Mint már fentebb említettem, nagyon fontos volna, ha különösen a szerzetesség munkavégzésére vonatkozólag közelebbi adatok állanának a rendelkezésünkre. Csak akkor tudnók legalább valamennyire felmérni, hogy a szerzetesség és ennek közvetítése által maga a katholikus egyház milyen nagy kulturális és szociális munkát végez. Ezen munkának a statisztikai oldala kétségkívül nem volna másodrendű jelentőségű sem a többi felekezetekre, sem pedig az egész nemzetre nézve. Amint még látni fogjuk, a szociális munkának „emberbaráti" intézményekben való megnyilatkozására vonatkozólag vannak ugyan adataink, amelyek figyelembe veszik ennek a munkának a felekezeti tagozódását is, azonban az adatgyűjtés szempontunkat tekintve még ebben a szűk körben is tökéletlen. Természetes, hogy ezen adatgyűjtésnek az elvégzését nem lehet tisztára az állami statisztikai szervektől elvárni, hanem az nagyrészt az egyházaknak a feladata volna. A német katholicizmusnak van is pl. ilyen hivatalos statisztikai központja, nálunk azonban tudomásom szerint ilyesmi nincs. Egy kérdést azonban ebben az összefüggésben még fel kell tennünk és erre kaphatunk is valamennyire kielégítő feleletet. Hogyan gondoskodik a katholikus egyház az egyházi szolgálat utánpótlásáról ? Tudvalevőleg aTridentinum rendelkezett úgy, hogy a püspökök rendezzenek be egyházmegyéik nagyságához képest papnevelő szemináriumokat (Sessio XXIII. decr. de reformatione, c. 18). Ez a rendelkezés ugyan viszonylag kevés közvetlen eredménnyel járt, de az évszázadok folyamán lassanként mégis csak megvalósult. A régi Magyarországon is majdnem minden egyházmegyének megvolt a saját püspöki szemináriuma ; azoknak a számát, kik ezekben a szemináriumokban lelkészi pályára készültek, az 1910-ik évről szóló kimutatás 1278-ra teszi. Ebben a számban nyilván benne foglaltatnak azok is, akik még középiskolai tanulmányaiknak az elvégzése előtt léptek be a szemináriumokba, valamint azok is, akik valamely szerzetesrendnek a noviciusai voltak és így a szám nem alkalmas más felekezetek adataival való összehasonlításra. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy ugyanazon évben az aktív szolgálatban levő lelkészek számát 7776-ra számíthatjuk ki 5 9, úgy a növendékpapoknak a száma 5 9 Ez a szám annyiban nem egészen pontos, mivel nincsenek benne a valóságos és címzetes püspökök, kanonokok, apátok, prépostok és fő-, illetve alesperesek. A kimutatásból t. i. nem tűnik ki világosan, hogy ezek hol esnek egybe a plébánosokkal és egyéb papokkal.
