Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)

I. rész. A felekezetek népesség« hazánkban. - 4. Az áttérések

Karner Κ. : A felekezetek Magyarországon a. statisztika megvilágításában. 19 eső kitérőknek a száma. Nyilvánvaló, hogy helyes értelemben a református egyház nyereségéről a katholikussal szemben csak akkor lehetne szó, ha' ezen viszonyszám tekintetében is előnyben volna a református egyház. Sokkal szomorúbb képet mutat az evangélikus egyház áttérési statisztikája. A kitérőknek a száma itt is emelkedőben van. 1919-ben 256 evangélikus lesz katholikussá, a következő évben ez a szám visszaesik 203-ra, de már 1921-ben felszökik 300-ra. S bár a két azután következő évben, 1922. és 1923-ban némi visszaesés tapasztalható, 1924-ben 328-ra, 1925-ben 389-re, sőt 1927-ben 426-ra emelkedik és 1928-ban is 422. Igaz, hogy ezzel szemben a katholikus egyházból betérők száma is némi emelkedést mutat : 1919-ben még csak 168, valamelyes visszaesés után 1922-ben 210-re emelkedik és innét fogva 1923-tól eltekintve mindig 200 felett van ; 1924-ben 221, 1925-ben 245, 1926-ban 261, sőt 1927-ben már 308, 1928-ban pedig 385. Nyilvánvaló ezen számokból, hogy a betérők száma nem emelkedik oly mértékben, mint a kitérőké. Ha ennek ellenére az 1919—1927-ig terjedő időközben az evangélikus egyházba betérők összes száma mégis még mindig valamivel magasabb, mint a kitérők összes száma (5700, illetve 5425), úgy ennek oka egyrészt a zsidóknak nagyszámú megkeresztelkedésében a kommunizmus utáni években, másrészt pedig az említett református kitérési mozgalmakban keresendő. Legelőnyösebbnek áttérések tekintetében a római egyház helyzete mutatkozik. Amint a békeévekben, úgy most is minden esztendőt nyereséggel zár. 1896— 1917-ig ezen nyereségnek összefoglaló száma 25,648-at mutatott, a csonka ország vizsgált időszakában pedig 7,083-at. Ez a szám nem lepheti meg azt, aki tudja, hogy a katholikus egyház bevallottan törekszik a többi egyházak rovására menő hódításra. Legfeljebb abból a szempontból okozhat ez a szám meglepetést, hogy nem mutatja ennek a propaganda munkának egyenletes, vagy pedig felfelé menő eredményeit. Amint már említettük, hazánkban a felekezetek közti áramlás az utolsó évtizedben jelentékenyen megerősödött és abszolút számokban sem marad el a békeéveknek Nagy-Magyarországra vonatkozó eredményeitől. Ennek következtében azt kellene várni, hogy a katholikus egyház nyeresége az említett 10 évben legalább is ne sokkal maradjon el a megelőző 20 év nyereségének a felétől; e helyett azonban a felmutatott nyereség csak valamivel haladja meg a régi Magyarországon kimutatott 25,648 főnyi nyereség egynegyedrészét. Már ez is arra enged következtetni, hogy a katholikus egyház aktivitása fokozott éberséget vált ki a többi egyházaknál és ezeknek az ellenállását nemcsak erősebbé, de sikeres 'bbé is teszi. Csak megerősít bennünket ezen feltevésben az adatok közelebbi vizsgálata. A békeévekben a katholikusok állandóan előnyben voltak a többi felekezetekkel szemben. A háború után mindenekelőtt a baptistáknak sikerült a katholicizmust kikezdeni és ennek a veszedelme talán még nagyobb, mint a számokból látszik. Detovábbmenőleg a református egyház is kezd nyereséget felmutathatni a katholicizmussal való mérkőzésben, — ha az abszolút számokat tekintjük. Hogy a református egyház előnye a dolgok további folyamatában hogyan alakul, arról természetesen még korai volna ítéletet mondani. Annyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy a katholikus propagandának sokszor nagydobbal működő csalogatása és ország-világba kikiáltott eredményei a statisztikában nem mutatnak lényeges változást. Ez bizonyára nem jelenti azt, hogy a protestáns egyházak immár megnyugodhatnának és mint akiknek a dolga rendben van, semmibe vehetnék a katholikus propagandát. De jelenti azt, hogy bízvást vehetik fel a harcot és nyugodtan tekinthetnek a jövendőbe. Az elmondottaknak részben összefoglalására, részben pedig közelebbi megvilágítására közöljük a következőkben a megfelelő adatokat. Ezek közt a teljesség okáért helyet adunk a kisebb felekezeteknek is, nevezetesen a hazánkban jelenleg szinte jelentéktelenekké lett unitáriusoknak, görög keletieknek és görög katholikusoknak is. A reájuk vonatkozó viszonyszámok megítélésénél azonban nagy óvatosságra van szükség, mivel azok ezen felekezetek lélekszámának kicsinységénél fogva nem kicsinyítve, hanem nagyítva mutatják a helyzetet. Nevezetesen sem a görög keletieknek, sem az unitáriusoknak a lélekszáma nem éri el a 100,000-et, a görög