Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)
I. rész. A felekezetek népesség« hazánkban. - 4. Az áttérések
K ariier Κ. : A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában. 13 változtatásait feltüntető táblázat; a háborús éveknek a viszonyai e tekintetben is eltérnek a normálisaktól, aminthogy az nem is lehet másképpen. Részletesebb vizsgálatra azért itt nem térünk ki. Az 1918. évről hiányoznak a pontos adatok. Részletesebben kell azonban ismét megvizsgálnunk a háború óta eltelt évek áttérési mozgalmait. 4 8 Ezeknek az adatai sem mutatnak még egyenletes mozgalmat, de több tekintetben annál tanulságosabbak. Mindjárt az 1919. év az áttéréseknek igen erősen megnövekedett számát hozza : a csonkaországban, amelyhez azonban még hozzászámított az azóta elszakított Nyugat-Magyarország, a felekezetváltoztatások száma 9387. Ilyen nagy számmal még a régi Magyarországon sem találkozunk : ott a legmagasabb számot 1911 mutatja 7117 áttérővel. Ennek a meglepően nagy számnak az oka a zsidóságnak a kommunizmus utáni nagy kitérési mozgalmában van : 1919-ben 7146 izraelita hagyta el felekezetét. Közülök a legtöbben, 4209-en katholikussá lettek, de elég tekintélyes számban mentek át a református és evangélikus egyházakba is (1944, ill. 865.), sőt még az unitáriusokhoz is 107-en tértek át. Ennek a kitérési mozgalomnak a hatása átterjed még legalább a két következő esztendőre, amikor még mindig 1925, ill. 827 izraelita keres felvételt a különféle keresztyén egyházakban. 4 9 Attól fogva esik az izraelita kitérők száma, 1922-ben 499-re s a következő években 430 és 450 körül mozog, majd lemegy 412-re. Ez azonban még mindig igen magas szám, ha meggondoljuk, hogy a régi Magyarországon a legtöbb kitérőt 1909-ben találjuk 545 lélekkel. Akkor 100,000 izraelita lakosból átlag 55-8 hagyta el felekezetét, 1925-ben pedig 86-4. A statisztikai kimutatás azonban nemcsak arról tanúskodik, hogy a zsidóság megnövekedett számban hagyja el felekezetét, hanem arról is, hogy a zsidóságba betérők száma feltűnően megnövekedett. Nagy-Magyarországon a zsidósághoz áttértek legnagyobb számát az 1913. év mutatja 140 lélekkel. 100,000 izraelitára akkor átlag 15-0 betérés esett. Csonka-Magyarországon már 1919-ben a 7146 kitérővel szemben ott áll 137 betérés és ez a szám 1922-ig 340-re növekszik, azóta ismét lassú fogyásban van : 1927-ben 279 volt. Mivel az ország tulajdonképpeni keresztyén lakosságában tudtommal nincs a zsidóság irányában érezhező áttérési mozgalom, a zsidóság nem is fejt ki ilyen irányú propagandát, azért alig lehet kétség az iránt, hogy ezek az áttérők nagyrészt tulajdonképen visszatérnek eredetileg elhagyott felekezetükbe. 5 0 Ez viszont mutatja, hogy az áttérések nagy számát kizárólag külső körülményekben rejlő alkalomszerűség váltotta ki, nem pedig a meggyőződés. Ily körülmények közt ezek az áttérések csak ott számíthatók nyereségnek, ahol a számszerű gyarapodást, mint olyat, tekintik nyereségnek. Ahol azonban valamely egyház fontosabbnak tartja a meggyőződéses hitéletet, ott az ilyen áttéréseket nem nyereségnek, hanem inkább tehernek kell minősíteni. A megcsonkított országban azonban nemcsak a zsidóságnak az áttérési mozgalma mutat változást a békeévek adataihoz képest, hanem többé-kevésbbé áll ez minden felekezetre. Legfeltűnőbben a mozgalom a baptisták javára jelentkezik. Amint már láttuk, a baptista gyülekezet 1907, azaz a törvény által is elismert megalakulása óta statisztikailag is megállapítható gyors gyarapodást mutat. Ezt a gyarapodást még a háború is csak átmenetileg akasztotta meg 1915-ben, amikor az áttérők száma csak 74 volt. Már a következő két évben ez a szám ismét 200 fölé emelkedik. Csak 1919-ben és 1920-ban találkozunk feltűnően kis számokkal : 29, illetve 74 áttérővel. Azonban ez csak látszat, mert ezek a számok a megcsonkított ország területére vonatkoznak s így aligha minősíthetők a baptista-mozgalom elhanyatlásának. Az azóta elmúlt évek adatai ezt a megállapítást igazolják, amennyiben a baptizmus hódító ereje állandóan növekvőben van : 1922. óta a 4 8 A köv.-höz v. ö. dr. Kovács Alajos tanulmányát : „Áttérési mozgalom és felekezetnélküliség az 1919—1924. években". (Magyar Statiszt. Szemle, 1926. IV. évf. 183—192. lpk.) 4 0 A legnagyobb a zsidók kitérési aránya Budapesten volt, ahol 1919. és 1920-ban 6915 izraelita keresztelkedett ki. (V. ö. D. S. : Budapest és Bécs lakosságának megoszlása felekezetek szerint, Magyar Statiszt. Szemle, 1925. III. évf. 239. 1.) 5 0 1919—1924. az izraelita visszatérők száma 694, ami azt jelenti, hogy a zsidóságra áttérőknek 45'4%-a volt visszatérő. L. Dr. Kovács Alajos : Áttérési mozgalom. (Magvar Statiszt. Szemle, 1926. IV. évf. 186. 1.)
