Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)

Bevezetés

Különlenyomat a Theologiai Szemle VI. évfolyam 4—6. száma 616—707. lapjáról és a VII. évfolyam 1—3. száma 3—37. lapjáról. Szerkeszti : Csikesz Sándor. Megjelenik : Debrecen, 1930. és 1931. Kiadja : az Országos Református Lelkész-Egyesület. Bevezetés. A statisztikáról azt szokták mondani, hogy az olyan tudomány, amellyel mindent lehet bizonyítani. Hallhatjuk ezt olyanok részéről is, akik nem teljesen tájékozatlanok a statisztikának a mibenléte felől. Csak aki a statisztikával, mint tudománnyal, komolyabban kezd foglalkozni, látja, hogy ennek a szállóigének alig van nagyobb jogosultsága, mintha ugyanezt mondanók akármely más tudományágról. Hogy ez a balvélemény mégis éppen a statisztikáról alakult ki, annak oka abban van, hogy a statisztika, mint tudomány, egyike a legfiatalabbaknak. Ezért módszere is csak újabban fejlődött ki, sőt részben még kialakulóban van. Természetes viszont, hogy módszertelen eljárásokkal esetleg egymással homlokegyenest ellenkező eredményekre lehet jutni. Hozzájárul ehhez, hogy a statisztika a jelenségeknek csak egy bizonyos, látszólag nagyon is esetleges oldalát teszi megfigyelése tárgyává. Éppen ezért megfigyelései és eredményei könnyen önkényeseknek látszanak. Mindezen meggondolások alapján kockázatosnak látszik a hazai felekezetek viszonyainak statisztikai szempontból való vizsgálata. A vállalkozás kockázatos jellegét éppen e sorok írója erősen érzi. Hogy ennek ellenére ezen tanulmányok és vizsgálódások mégis napvilágra kerülnek, annak oka abban a meggyőződésemben van, hogy a sokszor kicsinyesnek, unalmasnak és hálátlannak látszó munka mégsem felesleges, sőt szükséges. A statisztikai adatok halmazából ugyan csak nagyon fogyatékos és erősen egyoldalú kép rajzolható a hazai felekezetekről. Azonban ez a kép kiegészíti, helyenként korrigálja is az egyéb eszközök segítségével rajzolt képet. S hiszem, hogy ez a kiegészítés és helyesbítés nem felesleges és még kevésbbé hiábavaló. Nemcsak egy, a hazai keresztyénség jelenlegi viszonyait és helyzetét feltáró „egyházrajz" („Kirchenkunde") szempontjából van szükség ezen munka elvégzésére : ez tisztára tudományos feladat volna. Hanem szükség van erre a munkára az egyházak gyakorlati munkájának a helyesebb és sokszor gazdaságosabb, a helyesen felismert célnak megfelelőbb elvégezhetése, mondjuk egy szóval „reálisabbá" tétele érdekében is. Hogy ez a tétel mennyire áll meg, azt ezen dolgozat vizsgálódásainak kell igazolni. Jól tudom, hogy a statisztikai adatok maguk még nem adnak képet. Ezt az adatokból kell megrajzolni. Ezen kép helyességéről bizonyára lehet vitatkozni és pedig annál is inkább, mivel feltételezi a szerző állásfoglalását. Kétségtelen, hogy hozzájárul ehhez az a körülmény is, hogy a jelen vizsgálódások sokszor új utakon járnak. Nem olyan sokszor ugyan, mint első pillanatban gondolni hajlandók volnánk. Utalhatok egyfelől arra, hogy külföldön, különösen Németországban, az „egyházi statisztika" már évtizedek óta müveit és megbecsült tudományágként szerepel. Csak a minap elhunyt Schneider és a Krose által szerkesztett évkönyvekre kell utalni. De nálunk is ismételten igyekeztek a statisztikai adatok felekezeti vonatkozásaira fényt deríteni. A Központi Statisztikai Hivatalnak elismerten gondos és pontos adatgyűjtése erre kiválóan alkalmas is, alkalmasabb, mint akárhány külföldi országos statisztikai hivatal adatgyűjtése. A jelen vizsgálódások sem volnának lehetségesek a Központi Statisztikai Hivatal ezen adatgyűjtő munkája nélkül. Tudtommal ilyen összefoglaló módon azonban tanulmány a hazai felekezetek viszonyairól eddig nem jelent meg. ι