Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)
I. rész. A felekezetek népesség« hazánkban. - 2. A felekezetek szaporodása
,20 Karu er Κ. : A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában. ; 20 b) A születési és halálozási statisztika, valamint az annak alapján kiszámított természetes népszaporodás csak nagyon durva vonalú képet fest a népesség szaporodásának a viszonyairól. Különösen a természetes szaporodás adatai alkalmasak arra, hogy a szemlélőt félrevezessék : a közölt táblázat szerint ugyan arra lehetne következtetni, hogy a r. katholikusok, reformátusok és evangélikusok szaporodási viszonyai a kilencvenes évek eleje óta, tehát kb. negyven év óta, alig mutattak lényeges változást és viszont, hogy a görög katholikusoknál némi javulás, az izraelitáknál pedig nagyfokú romlás állott elő. Ez a benyomás azonban jórészt látszat. Nem terjeszkedünk ki arra, hogy a háború előtti és utáni viszonyokat egymással összevetni a terület nagymértékű megváltozása miatt bajos dolog : a zsidóság körében észlelt nagyfokú eltolódás jórészt ebben a körülményben leli magyarázatát. De ettől eltekintve is optikai csalódás az, hogy pl. a katholikusoknál a kilencvenes évek első fele és a forradalom utáni évek (1921—1925) szaporodása között alig van lényeges eltérés, vagy hogy a reformátusoknál és evangélikusoknál egyenesen kedvező az eltolódás. Ennek az optikai csalódásnak az oka abban van, hogy azok a tényezők, amelyeknek közreműködéséből a természetes szaporodást ki szokták számítani, egyenként ugyan nagyon lényeges eltolódást mutatnak, azonban együttesen mégis olyan eredményt produkáltak, amely a fentebb vázolt benyomást kelti. Nevezetesen, amint a fentebb közöli táblázatokból könnyűszerrel megállapítható, a születések csökkenésével párhuzamosan haladt a halálozási arányszám csökkenése is. Ez a körülmény kelli azt a benyomást, mintha a népesség szaporodása ugyanakkora volna, mint volt évtizedekkel előbb, holott nem a népesség szaporodik a régi arányban, hanem a halálozások száma csökken és ezzel a népesség átlagos életkora növekszik. Ez a népesség összetételében is. lassanként változást idéz elő : a fiatalkorúak száma megcsappan, az idősebbek száma megnövekszik. Ehhez járul, hogy a halálozások száma nem csökkenthető a végtelenségig, hanem viszonylag hamar eléri legfelső határát ; nálunk ugyan ettől még elég messze vagyunk, ha más nyugati országok példáját nézzük. De ha valamely ország ezt a felső határt elérte, akkor — ha a születések száma stagnál, vagy éppen csökken, — egy bizonyos idő múlva a halálozási arányszám is ismét megnő, akkor t. i., amikor a népesség bizonyos rétegéi elérik azt az életkort, amikor a halál elviszi a maga martalékát. Ahogyan ezt az egyik kiváló német statisztikus kifejezi, ez ,,a halál jelzálogkölcsöne", 2 1 amikor ez esedékessé válik, akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy a magas szaporodási arányszám csak látszat, optikai csalódás. Az utóbbi évek során nálunk is mind többet foglalkoznak a születések csökkenésének a problémájával, vagy amint azt népszerűen szokták mondani, az „egyke" kérdésével. Az utóbbi név ugyan annyiban nem egészen megfelelő, mivel — történeti természetű okoknál fogva — azt a benyomást kelti, mintha bizonyos vidékek viszonyairól volna szó, — beszélnek „egykés vidékek"-ről —, holott a születések csökkenésének a jelensége az egész országban egyformán kezd jelentkezni. Ismeretes, hogy még a tudományos munka igényével fellépő pamfletek is a kérdési felekezeti érdekek és célok szempontjából igyekeztek kihasználni. Nekünk ilyen céljaink nincsenek, hanem ismerve a születések állandó csökkenéséből származó nagy nemzeti veszedelmet, tisztán a való helyzet tárgyilagos felismerése érdekében vizsgáljuk a kérdést. Akkor pedig mindenekelőtt arra kell ügyelnünk, hogy a születések abszolút száma, valamint a nyers születési arányszám magukban véve nem alkalmasak arra, hogy teljes és tiszta képet mutassanak. Ezt igen hamarosan megérti az, aki meggondolja, hogy népességpolitikai szempontból azonos eredményt jelent, ha egy anya öt gyermeknek ad ugyan életet, de abból kettő elhal és ha egy anya ugyancsak három gyermeknek ad életet, de mind a hármat felneveli. A születési arányszámot tehát lényegesen módosítja a csecsemő- és gyermekhalálozás. Különösen a csecsemőhalálozásnak van ebből a szempontból nagy jelentősége, azért a következő táblázat elénk tárja annak felekezetek szerinti eloszlását. — Viszonylag minden 100 élveszületésre esett felekezetek szerint 1 éven alul elhalt : 2 1 Burgdörfer : Der Geburtenrückgang, 1929. 27. 1.
