Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-11-20 / 16. szám
MAGYAR PROTESTÁNSOK LAPJA 16 szám Protestáns katonai istentiszteletek lesznek az idei télen újra a magyarországi reformátusok Abonyi-uccai székházának zsinati termében. (Abonyi-ucca 21. bejárat a Szabó József uccáról). Az istentiszteletek október 23-án megkezdődtek. Áttérési statisztika Németországban. Statisztikai kimutatások szerint Németországban protestánsból katbolikussá lett 1923. évben 7245. 1924. évben G953. 1925. évben 6938. Katholikusból protestánssá lett 1923-ban 9547, 1924-ben 10.880, 1925-ben 13.591. Beszélő bizonyságok ezek, hogy a protestántizmus a mai nehéz helyzetben sem vesztette el vonzóerejét — sőt fokozta azt! A debreceni nagytemplom cukorból készített mását kapja Rothermere lord Katona Imre cukrászsegéd évekig elálló cukorból elkészítette a nagytemplom művészies mását, amelyet annak idején a kiállításon első díjjal jutalmaztak. Katona az érdekes kis műremeket elküldi Rothermere lordnak és ez ügyben érintkezésbe lépett a revíziós ligával. Amundsen emlékei. Szomorú intimitások a sarkkutatás hátteréből. — A nagy sarkkutató hattyúdala. Árosa, 1927. november 12. Egy nagy érdeklődésre számottartó mű hagyta el a világ könyvpiacot. A sarkok hőse, Roald Amundsen elégikus hangon jelenti be most megjelent müvében — Mein Leben als Polarforscher — hogy sarkkutató pályafutását lezártnak tekinti. Ez a hir bizonyára nem lesz nagy meglepetés. Hiszen az Északi sark felé irányított érdeklődés felzaklatott hullámai eltűntek, mióta a kutatások reklám, spekuláció s egyéni hiúságok kielégítésének kicsinyes mohóságába kerültek. Ezt látta, tudta, érezte Amundsen s bizonyára ez tüzelte most kiadót: munkájában arra, hogy a vádakozásnak nem előkelő, hanem kegyetlen fegyvereivel számoljon le azokkal, akik csak saját személyükért s nem magasabb tudományos célokért küzdöttek. A nagy kutató pályafutásának talán más irodalmi befejezését várhattuk volna, mint amely e könyvben .öröklődött meg. Hiszen nem más ez, mint leszámolás. Patetikus, szenvedélyes hangú leszámolás egykori munkatársakkal. Az ősz tudós nem kíméli saját testvérbátyját, ha az igazságról van szó. Kegyetlenül leleplezi a Norge sarki utjának egyik vezetőjét, Nobile ezredest, honfitársát, a norvég légtársaság elnökét Rolf Thommensent és Hammert, a dán hajózás főnökét. Ez utóbbiról már előzőleg megállapította Amundsen, hogy szerencsétlen gondolat volt őt, Hammert a sarki légiut vezetőjévé emelni. Most pedig egyenesen anyagi tönkretételével vádolja meg. E vád még súlyosabb lesz, mikor saját testvérbátyja ellen emeli ezt. Ez egy 100 ezer koronás követeléssel kergette csődbe a sarkok hősét. Anyagi tönkremenetele után pénz és barátnőikül Amerikában próbált szerencsét Amundsen. Itt találkozott a Az italmérési illeték leszállítása és az italmérési engedélyek korlátozása. Az országban sok helyen panaszok merültek fel, hogy az illetékes pénzügyi hatóságok az italmérési illetékeket túlságosan magas összegekben állapítják meg, ami a vendéglősöknek és korcsmárosoknak fogyasztás szem- pontjánól veszteséget jelent. Úgyszintén nagyon sok a panasz azért, hogy igen nagy mértékben szaporítják az italmérési engedélyeket. Most egy országos mozgalom indult meg a vendéglősök és korcsmárosok között, hogy ipartestületeik utján a pénzügyminiszterhez felterjesztésben sorolják fel ezirányu panaszukat. Stájerországban az evangélikusok lélekszáma 1898 ban 12.000 volt 6 lelkésszel, 1 vikáriussal, 6 szervezett gyülekezettel. Most, 1927-ben, jóllehet Stájerország a békekötéskor két erős gyülekezetei elveszített, a lélekszám 34.000, van huszonnégy lelkész, nyolc vikárius, huszonegy szervezett gyülekezet. dollármilliomos Ellsworthal. Az 1925 ös sikertelen repülő próbálkozás után jutott arra a gondolatra, hogy egy Nobilétől épített olasz katonai léghajót vásárol. Amundsen és Ellsworth 15 ezer angol fontért megveszik a léghajót, Nobilét 40 ezer arany lira honoráriumért a léghajó vezetőjének szerződtetik. A norvég légitársaságot pedig a hivatalos előkészületek vezetőjévé teszik. Hogy Nobile a sark átrepülését saját gondolataként hirdeti a valósággal ellenkezőnek tartja Amundsen. Ő már sok évvel megelőzőleg foglalkozott a gondolattal. 1909 ben tervezte az Északamerikából Észak-Alaszkába való repülést. E tervérek kivitelével 1909-től öt Ízben próbálkozott. Tehát Nobile állítását fantasztikus hazugságnak nyilvánítja a szerző. Nobile — mint Amundsen könyvében Írja — a legképtelenebb követelésekkel lépett fel, jóllehet csak mint fizetett léghajóvezető volt szerződtetve. „Ismételten szigorúan rendre utasítottam — Írja Az egész vállalkozás majdnem meghiúsult Nobile kétszínű viselkedésén, ki bizonyára az olasz kormány nyomása alatt egyedül Olaszországnak szánta az Északi sark átrepülésének dicsőségét. Nobile minden eszközzel elakarta érni e célt." — Az olasz legénység derekasan szolgált, de bebizonyította, hogy e fél trópusi nép alkalmatlan sarkikutatásra. A valóságban nem is Nobile, hanem a norvég Rieser-Larsen vezette a Norgét. Háromszor mentette meg a derék léghajós a Norgét és személyzetét attól a veszélytől, mely Nobile ezredes köny- nyelmü manővereinek a következménye lett volna. — A legnagyobb meglepetés az Északisark felett érte a kutatás norvég és amerikai vezetőit. Amundsen és Ellsworth magukkal vitték nemzetük lobogóit/mely megállapodás szerint — a szerénység kedvéért — kis méretű volt. A sark felett Nobile meglepetésszerűen egész rakomány zászlót csomagolt elő. Pillanatok alatt zászlókkal boritott
