Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)

1927-11-06 / 15. szám

4 MAGYAR PROTESTÁNSOK LAPJA 15. szám

vezetett Lutheránia énekkar gyönyörű éneke után dr. Imre Sándor ny. kultusz államtitkár, egyetemi tanár mondta el nagy tetszésnyilvánítások között ünnepi beszédét.

Imre Sándor ünnepi beszédében a protestantizmus mai feladatait fejtegette. A protestantizmus mai feladatai — mondotta — ugyanazok, amelyek a reformáció idején voltak. A reformáció szellemét három szóval lehet jellemezni: ezek pedig az igazság, a szolgálat és a szabadság szelleme. Az igazság szelleme az egyént parányiságának felismerésére és rendeltetésének keresésére kötelezi és az igaz keresztyén ember a munkát hivatásnak tekinti. A szabadság szelleme pedig biztosítja az emberek egymás iránti megbecsülését. Erre az összefogásra, a közös célok keresztülviteléhez sohasem volt nagyobb szükség, mint ma.

A szűnni nem akaró tapsok után újból a Lutheránia énnekkar következett, amelynek befejeztével Biró Lajos unitárius lelkész mondott imát. Az ünnepség az „Erős várunk az Ur Isten“ énekkel zárult be.

Protestáns egység.

Mikor protestáns egységről szólunk, nem az foglalkoztatja gondolatainkat, hogy talán a protestáns felekezetek unióját hozzuk létre, már csak azért sem mert minden egyes protestáns felekezet- nek csakúgy, mint a róm. katholcizmusnak, meg vannak a maga reális sőt absolut értékei. Olyan értékek ezek, melyek épen akkor kristályosodnak ki messze ragyogóan, ha saját körünkben fejlenek ki. Ámde ez nem zárja ki, sőt parancsoló szükséggé teszi, hogy ezen megtalált és kikristályosodott értékek egy magasabb s minden felekezeti korlátot lebontó egységben a krisztusi egységben találkozzanak. Vagyis világosan különösen hazánkban de másutt is akkor tudnak a protestáns felekezetek megfelelni történelmi hivátásuknak, ha saját körükben fejlesztik ki onnét felülről nyert s hitvallásaiknak megfelelő értékékeiket, s azután barátságosan kezet szorítanak, feltárják rejtett kincseiket s azt mondják: most pedig menjünk előre Isten országa s Magyar Hazánk építésére, a hitetlenség s a bűn elleni harcra együttesen értékeinket fel nem adva inkább egyesítve.

Legyen szabad e theoretikus fejtegetések után a protestántizmus gyakorlati egységére egy példát felhoznom. E sorok Írója hosszabb időn át pásztorolta a lipótmezői áll. elme- és ideggyógyintézet, valamint az Uj Szt. János kórház ref. vallásu betegeit s ápolóit. Gyönyörű és felséges munka volt ez, mely számomra nagy és felséges áldást jelentett. De valósággal akkor éreztük az Ur kegyelmének áldó erejét csodás valóságában, mikor karácsony, husvét, s pünkösd alkalmával baráti szeretetben együtt érkeztünk meg Varsányi Mátyás ág. ev. lelkipásztori testvéremmel s akkor a ref. és ág. ev. hívőknek együttesen tartottunk isteni tiszteleket olyformán, hogy ha ő prédikált

én osztottam az úri szent, vacsorát s megfordítva. Kérdem, amit ott a szenvedők között baráti szeretetben és Krisztusi hitben megtudtunk csinálni saját és híveink lelki gyönyörűségére, vájjon nem lehetne-e, sőt nem kellene e sokesetben megcsinálnunk minden alkalmas időben mindenütt, ahol az Ur erre áldott alkalmat nyújt. Bizony meg kellene különösen ma, mikor oly igen hasonló szerencsétlen nemzetünk sorsa a széthulló oldott kévéhezEs hogy nem csupán protestáns egység, de magyar egység is lehet ott hol a különböző lelkipász. torok össze tudnak s össze is akarnak fogni, azt élénkén illusztrálja az a tény, hogy a háború alatt mikor Verespatakon, Erdélynek a magyarság szempontjából ezen kétségenkivül, exponált helyén jártam, csodálattal láttam, hogy ott nincsen ma- gyar gyűlölet, sem az oláhot nem nézték le, mert a református, az unitárius a róm., a gör. katholikus és a gör, keleti pap jóbarátök voltak s az ő nyájaikat egymás megbecsülésében és haza szeretetben nevelték.

Fejlesszük tehát értékeinket, nyújtsunk testvérkezet egymásnak, mi protestánsok s akkor a katholikusok közül is többen hozzánk fognak csatlakozni közös nagy hivatásunkra, magyar hazánknak építésére. Monoszlói Kúthy Béla.

református lelkész.

H mi Panfheonunh.

Bornemissza Péter ( 535 1585)

Másképen Abstémius Péternek hívták. O volt az első püspöke a Duna baloldali vidékén még külön nem vált protestánsoknak. Luther szellemében működött.

Bornemissza Péter előkelő főúri családból származott, de akinek családja és annak vagyona 1541 ben, amikor a törökök végig dúlták az országot, elpusztult Tanulmányait Kassán kezdte, majd visszatért szülővárosába, Pestre, hogy azután Bécsbe költözzék, ahol tanulmányait befejez'e. Bécsi tartózkodása alatt is már a retoimátoick tanításának hatása alatt állott s szállásán m m egyszer tartott vallásos összejöveteleket amikor a reformáció szellemében prédikált. Mikor kitudódott Bornemisszáról, hogy ő is a reformáció hive, katholikus ellenfelei őt is börtönbe juttatták. De onnan rövidesen kiszabadult. Ekkor külföldié ment. Hosszú évekig járta a német, olasz és francia városokat és minden alkalmat felhasznált arra, hogy tudását bővítse. Mikor nyolc esztendő múltán hazájába visszatért, már kész tudós volt.

Tudását, szónoki készségét a reformáció szolgálatába állította. Alig volt idehaza, már érezhetővé vált téritői működése: a Duna innenső partján mindjobban terjedt a reformáció. Ez szemet szúrt a katholikus főpapoknak, akik — miden Bornemissza egy ízben Bécsben járt — elfogatták. De a fogságból megszökött, Beckó várában húzódott meg egy ideig, majd birtokára, Rárbőkra költözött, ahol tudományos munkásságnak szentelte