Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)

1927-11-06 / 15. szám

t

2 MAGYAR PROTESTÁNSOK LAPJA 15. szám

— De a protestantizmus jelenti azt a követelményt is, hogy minden magyar lelkében elevenné váljék a múlt. Nincsen olyan protestáns ember, akinek valamely őse az idők során ne szenvedett volna, vannak protestáns emberek, akikből annyira kihalt a múlt, hogy egy gyenge pillanatban képesek odadobni őseik hitét, reverzalist adrak, lemondanak nevük történelmi jellegéről és megtagadnak egy szenvedésteljes múltat. Az lehet, hogy mi tűrjünk, hallgassunk, de az nem lehet, hogy mi feledjünk, hogy mi átpártoljunk! Fel kell említeni ezt, mert most nagy küzdelem folyik a magyar történelem átírásáért azért, hogy Lipót császár legyen a hős és ne Rákóczi, hogy kiderüljön, hogy a reformáció és a protestantizmus csak egy szégyenletes kalandja volt a magyar Géniusznak és ami ezzel üsszefügg, mindaz destrukció, torzítás sötétségben botorkálás, kínzó átmenet, amelytől már egyszer meg kell szabadítani a magyart. Vigyázzanak: a legrettenetesebb játék egy nemzet ideáljait megölni! A protestantizmus az egyéniség nagy elvét hozta, nagy kockázatát vállalta és azt mondta: anpyit ér nekem a világ, amennyi személyes hit van bennem. A protestantizmus nem politikai okokból születet, vallásos életmentési aktus volt. Tehát ma sem csupán tiltakozás, grava- minális politika, nem is érzékenykedés és szakadatlan rekrimináció. A Biblia kenyér, nem cifraság, nem ráadás, nem ékszer. Ha az a kemény harc, amelyet köznyelven felekezeti békének szoktunk nevezni, csak annyi volna, kik üljenek a mi- niszteri székben, mennyi legyen ennek vagy annak az államsegélye, a keresztet kivül-e, vagy belül viseljük, ez igazán olyan játék volna, amely nem érné meg a fáradságot. A kérdés az, hogyan tudom ezt a szegény, rongyolt, szürke életet Krisztussal ujáteremteni ? Nem hiszem, hogy komoly lélek ne hallaná itt egy rettentő zivatar földalatti

Akinek leánya nincs, annak volt egyszer anyja.

Mindenkit egyaránt kell, hogy érintsen a nőkérdés nagy problémája, mert akinek leánya nincs, annak volt egyszer anyja. És én úgy érzem, valahányszor az élet nehéz utján, keresztje alatt leroskadt asszonyt felemelem, hogy mindannyiszor egy marék friss virágot helyezek az anyám sírjára.

A pusztuló drága életek közül csak egyet is megmenteni, milyen nemes emberi kötelesség A világháború utáni uj élet pedig tele van ilyen pusztuló életekkel. Az Én, a Te, az Ő leánya életével, akik valamennyien arra születtek, hogy rövid Útjukat nemesi hivatásban, boldogságban járják le és akik ma elhullanak, mint a vihar által kitépett virág.

Pedig az élet a virágbaborult föld utolsó fűszálának is megadja a lehetőséget hivatása teljes betöltésére és rövid életének zavartalan kitöltésére. Csinált társadalmi dogmákkal erőszakosan megakadályozni az élet útjait csak ideig-óráig lehet, mivel összeomlik egyszer még az is, amit acélpildübörgését: a hitetlen kapitalizmus küzd a hitetlen kommunizmussal és mint két óriás harapott egymásba ez a két szörny és egész világunk reng párbajuktól. E nagy ellentétben kielégítő feleletet egyedül Krisztus ád: sem az egyéné, sem a közé a vagyon, hanem Istené, aki rábízza a közre, hogy az egyéneknek jusson és rábízza az egyénekre, hogy a köznek is jusson. Azt is mondja: ne lopjam el azt, amit Isten küld kedvenceinek: az Ínségeseknek, a szegényeknek. Igenis, olyan világban élünk, ahol egyesek dőzsölnek akkor, amikor ezrek ártatlanul elpusztulnak. Ezt látni kell, ezt meg kell mondani I Az uj kor elején a protestantizmus teremtette meg a kapitalista rendszert, de a szerző ösztönhöz puritán erkölcsöt párosított. Menjen vissza a protestantizmus, vállalja bátran ezt a programot! Ne vessük egymás szemére, melyik típus a konzervativ és melyik a forradalmi, — némelykor inkább teremt forradalmat a gonosz ancien régime, a konok maradiság, viszont nem minden szabadelvüség üdvös, mert van a sátánnak is szabadelvüsége és progressziója! Ez pedig már az egész kereszténység kérdése. Jól rendezett társadalomban pöröljünk azon, hogy együtt szenteljük e a zászlót, hogy minek tartjuk egymás papját, hogy embernek, vagy más egyébnek véljük-e egymást ... — ma azonban ilyesmi egy megfeledkezett világ rettentő fényűzése és játéka. Együtt menekülünk, vagy együtt halui k! — fejezte be Ravasz László beszédét, akit per cekig tapsolt és éljenezett az ünneplő közönség.

A Goudimel énekkar szép éneke után, melyet dr. Lajtha László tanár vezetett Raffay Sándor evan gélikus püspök kezdett ünnepi beszédébe. Fejte gette, hogy a feiekezeli békesség megóvása érdekében szót emel. Hiszen az idei katholikus nagygyűlésen szintén megértést kívánó kijelentések történtek. A protestánsok — folytatta a püspök

léiekre építettek, ha annak nem gránitkő az alapj i. A természet kimozdithatatlan erejére kell építeni a jövő uj utait, máskülönben recsegve-ropogva omlik össze minden, ami az élet ellen van.

Tele van a lelkünk lánggal lobogó hatalmas érzésekkel és azoknak a zavartalan kiélése a legnagyobb emberi boldogság. Béklyókba verni erőszakosan ezeket az érzéseket, hasonló ahhoz a színes szikratüzhöz, amelyet kívülről lokalizáltak, visszafolytottak ugyan, de amely aztán annál félelmetesebben pusztít belül és elhamvasztja az emberi élet összes legdrágább értékeit. Csak az idő előtt tönkrement váz marad vissza ideig-óráig, amig egyszer az is összeomlik, ha csak hit, vagy más nagy hivatások nem tartják fenn benne az erőt. Es ez millió és millió elpusztult leány élet.

Az érzések nagy tüze adja a férfinek is az erőt az élet nagy küzdelmeire. Minél hatalmasabb a lelkében az érzés, annál kifejezőbben alakul ki egyénisége. Az erő, tehetség, bátorság, tehát az életnek az a sokféle színes fegyvere, amelynek segítségével diadalmasan érvényesül az életben. A társadalomban való elhelyezkedése és munka-