Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)

1927-10-23 / 14. szám

4 MAGYAR PROTESTÁNSOK LAPJA 14. szám

azt fogják mondani, hogy: ne akarjuk mi min dénáron a katholikusokat utánozni. Ezt nem is tesszük. De viszont Krisztus keresztjét magának egyik felekezet sem sajátitharja ki. Itt nem katho- likus keresztről, hanem Krisztus keresztjéről van szó. Krisztus Urunk pedig mindannyiunkért egyformán szenvedett, az ő keresztje tehát minden hithű keresztyénnek egyaránt örök és szent szim- boluma. És ha feltesszük templomaink tornyára Krisztus keresztjét, ezzel csak közeiéit jutottunk Krisztushoz, anélkül, hogy ezzel a cselekedetünkkel katholikus testvéreinket a legcsekélyebb mértékben is utánoztuk volna.

Katholikus testvéreink Krisztus keresztjéről „kereszténynek“ nevezik magukat. És itt önkény- telelenül is felvetődik a „keresztény“ és „keresztyén“ szavak közötti különbség kérdése. Volt alkalmam hallani katholikus részről olyan megjegyzéseket is, hogy Krisztus Urunkat nem „kereszty “-re, hanem igenis „keresztire feszitették, tehát az egyedüli igaz és jogos a „keresztényu elnevezés és nem tudják megérteni, hogy mit akarunk mi protestánsok voltaképen azzal az „y“ al. Az igaz, hogy Krisztus Urunkat kereszt re feszítették, de hogy nevünket innen nyertük volna, az nem áll. Mert, ha ez a következtetés helytálló volna, akkor pl. német testvéreinket ma nem „Christ“-qknek, hanem „Kreuzer“-eknek hívnák.

A keresztyén szó a szláv „krstjan“ ból származik. így lett aztán a krstjan-ból krisztyán, illetve: keresztyén. A reformáció előtti időkben még maguk a katholikus papok is ezt a formát használták irataikban. Csak jóval később, a reformációt követő évszázadban kezdték használni a keresztény elnevezést. Hogy ez a szó honnan származik és ki használta először, még ma sem tudják, de annyi bizonyos, hogy nem más, mint egyszerű kitalálás.

küzdelmet a nö igazi hivatásáért, a férhezme- netelért.

De ezek csak a kivételek, elenyésztően kisebbik része a nőknek. A felületesen szemlélő azonban csak ezeket látja és ebből következteti a nőkre vonatkozó összes téves megállapításait. A tövis- koszorús mártír, a régi nő, az örök nő, a glóriás asszony marad továbbra is a férfi igazi oltárképe.

A hang, az öltözködés, a viselkedés, minden mozdulat egy-egy darab lélek. Egész egyéniségét, legrejtetebb érzéseit, akaratát, gondolatait, lelkét tükrözi vissza minden embernek a külseje.

Mélységes megértéssel kell fogadni azokat is, akik a háború után annyira megváltozott helyzetben a világ lármás színpadán ma kifestett orcával a vad kánkánt járják. Természetes emberi jogaikért harcolnak ők is, csak más utakon és más eszközökkel. Amikor fáradtan és kimerültén hazakerülnek utálattal tapossák el az aranyszopókás cigarettát. Ha lemosták arcukról a festéket, szomorú sírással gondolnak a háború által tönkretett életükre.

Efallowich Jenő.

Aki pedig kitalálta, az valószínűleg nem ismerte a keresztyén szó eredetét, s igen tévesen úgy okoskodott, hogy a keresztyén szó nyilvánvalóan a kereszt-bői származik, s azt csak az emberek helytelen kiejtése változtatta át keresztyénre. Igaz ugyan, hogy a magyar nyelvnek könnyebb kiejteni a keresztény szót, de csupán ezen könnyebb kiejtés miatt, igazán nem volt érdemes a keresztyén szót a maga eredeti mivoltából kiforgatni.

Megdől tehát az az állítás, mintha a keresztyén szó a reformáció szülötte volna, s mintha azt a protestánsok hozták volna divatba csak azért, hogy ezzel névbelileg is elkülönitsék magukat a katolikusoktól. Ezzel szemben a tény az, hogy éppen mi protestánsok vagyunk azok, akik nemcsak hitünket, de nevünket is megőriztük a maguk régi, eredeti és tiszta mivoltában

Lorsch Lajos.

fi mi Pcinfheonunk.

I. Rákóczi György.

II. Ferdinánd trónralépésével teljes erővel ki- tört a protestánsok üldözése. Először csak a csehek ellen irányul Ferdinánd vallásrendelete és csak ott kezdődött meg az erőszakos visszatérítés, lassan azonban a térités üldözésé fajult és elterjedt egész Európában. Európa protestánsai fegyvert fogtak, hogy hitüket és annak szabad gyak- korlását megvédjék. így tört ki az a véres háború, amelyet harminc éves háború címen ismer a történelem. Harminc esztendeig szünet nélkül villogott a kard s ömlött a piros vér. A gyermekek harci zaj közben születtek s ágyudörgés és fegyverek ropogása között serdültek férfiakká.

Ez a háború, amelynél rémesebbet nem jegyzett fel a történelem, javában dühöngött akkor amikor I. Rákóczi Györgynek — hosszas küzdelmek után — sikerült elfoglalnia Erdély fejedelmi székét.

Alig választották meg fejedelemnek, felismerte a nagy háború veszélyét s erősíteni igyekezett pozícióját. Szövetségesek után nézett. Először a svédekkel, majd a franciákkal szövetkezett. Mikor pedig már megfelelő nagyságú hadsereget is összegyűjtött s mivel látta, hogy Magyarországon nemcsak a vallásszabadság, de az ősi alkotmány is veszélyben forog, bevonult Magyarországba. Tette pedig ezt az előbb említetteken kívül főként azért, mert attól tartott, hogy ha nem veszi fel a harcot a bécsi udvarral, ha tétlenül nézi a magyar jogok letiprását, a bécsi kormány Erdélyben is megveti a lábát. Ezzel pedig elveszett volna a magyarság s a vallásszabadság utolsó mentsvára is.

Magyarországon nagy lelkesedéssel fogadták Rákóczit. A Nagykállóból kibocsátott kiáltványára az egész Felvidék ellenállás nélkül meghódolt. A siker olyan mérveket kezdett ölteni, hogy a bécsi udvar kénytelen volt békét kérni. így jött létre 1645 ben a linzi béke, amely újból biztosítja Magyarországon a vallás szabad gyakorlatát.