Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-07-17 / 7. szám
á MAGYAR PROTESTÁNSOK LAPJA 7. szám lünk. A szorgalmas és tehetséges tanuló háma- rabb végezhet, mint lustább társa. Például: a 8 osztályú elemi iskolát elvégezheti egy törekvő tanuló 6 év alatt, tehát 12 éves korában kerülhet a 4 éves középiskolába és 16 éves korában a felsőfokú tanintézetekbe. Ezek is 4 éves kurzusokból állanak, úgy hogy egy eminens tanuló 19 éves korában diplomát is szerezhet. Az ilyen ambiciózus tanulók azután nem is állnak meg ennél a foknál, hanem tovább búvárkodnak laboratóriumokban vagy könyvtárakban s ezért vezet Amerika a felfedezések és kutatások terén. Amerika egyéni érték és munkaképesség szerint fizet! Senkinek nincs biztos állása. Még az egyetemi tanár is, ha nincs bizonyos időre szerződése, akármelyik év végén felmenthető az állásától. Igen sokszor egyes állások jövedelme is személyhez, azaz annak értékéhez kötött. Az utód lehet, hogy csak félannyi jövedelmet kap. Az állások bizonytalansága s az értékelésnek e formája, természetes, hogy erős versenyre készteti az embereket. A versenynek megvan a maga nevelőértéke. Miután annyi értéke volt Amerikának, azért tudta őket csatasorba állítani a munka frontján, a haza szolgálatába. Dolgoztatta őket úgy az egyén, mint a köz javára. A munkaláz meg mind nagyobb rétegeket vonzott. Eltűntek a Pató Pálok és ingyenélők s megteremtették ők — Munkaországot. Márton bátor fellépésének és Kálvin szívósságának köszönhető, hogy az emberiség abból a sötét szellemi rabságból, amelybe a középkorban sülyedt volt, felszabadult. A felszabadító eszme a gondolat szabadsága volt. Itt azonban jól kell ügyelnünk, hogy a szabadságot a szabadossággal, mely sem tekintélyt, sem határt nem ismer, össze ne tévesszük. A szabad gondolat eltévelyedése jelentkezik azon tanokban, amelyek a materializmus, az atheizmus a communizmus felé vezettek. A racionalizmus, melyet a francia enciklopedisták egy Voltaire, Rousseau hirdettek, alkalmas volt ugyan a középkori kényuralom leküzdésére, de károsan hatott a népek valláserkölcsi életére. Hibájuk az volt, hogy csak az észhez szóltak, a kedély és az érzelem világát pedig teljesen elhanyagolták. Ezen irányzatok végeredményben osztályharcra vezettek, amelynek alapelve az emberi önzés tulhajtása volt. Jézus azon fenkölt tanítását: Oszd meg azt ami a tied azzal, akinek nincs, oda változtatták át: ami a tiéd, az az enyém így pusztult a jog, az erkölcs, a tekintély. De a szabad gondolat ezen eltévelyedését mi protestánsok a leghatározottabban elitéljük. Ami az atheizmust illeti ugyanis, abból, hogy én magamnak az Istenről és a világról más képet alkotok, mint egy középkori szerzetes, nem következik, hogy én istentagadó vagyok. Ha ezek felett a dolgok felett elmerengek és a mindenségben mindenütt mutatkozó nagy titkokat, a természet mi Panfheonunk. Heltai Gáspár (1520—1575.) Méliusz Juhász Péter, Károli Gáspár korában élt s a magyar reformátorok erdélyi csoportjának volt lelkes és tudós képviselője Heltai Gáspár. Nemzetiségére szász eredetű volt, aki külföldön Wittenbergben végezte tanulmányait. Heltai is Melanchton tanítványa volt. Mikor hazajött, Heltai is fáradhatatlan hirdetője lett az uj evangélium tanainak. Munkásságát nagy siker és elismerés honorálta. Lelkészi működését Kolozsvárott kezdte meg, előbb mint evangélikus lelkész, de rövidesen a Kálvin irányú reformáció tanítását tette magáévá. Később még az unitárizmus tanaival is megbarátkozott. A reformációt abban az időben szolgálta, mikor Erdélyből a kálvinistákat Ferdinánd király kitiltotta s már-már ugylátszott , hogy a folyton tért vesztő katholikus egyházzal szemben is, a lutheránus vallás lesz a kizárólag uralkodó egyház. De Kálvin hívei sem hagyták szó nélkül ezen törekvéseket, felvették a harcot. Számuk egyre szaporodott s mikor Heltai és Dávid Ferenc, aki akkor még a lutheránusok superintendense volt, csatlakoztak a mozgalomhoz, mely a vallás szabadgyakorlását követelte. Heltaiék csatlakozásával olyan nagy jelentőségre vergődött ez a mozgalom, hogy 1564-ben a kálvinisták is elnyerték a teljes egyenjogositást. bámulatos csodáit látom és azt a végső okot keresem, amely a természet rendjét megteremtette, nem tagadni fogom az Istent, hanem áhítattal leborulok nagysága előtt és midőn ezt teszem, nem istennek tetsző dolgot vélek cselekedni, amelyért jutalmat várok, hanem reményt és vigasztalást találok abban, hogy az a teremtő, aki ezt megcsinálta, jól rendezett be mindent és azért, mert léte világit, mint az égő nap, melybe szemünk be nem tekinthet, nincs okom kétségbe vonni. így vagyunk az erkölcsi és jogi követelményekkel is, amelyekkel szemben álláspontunk a legszigorúbb conservatizmusnak hódol. És épen azért, mert a gondolat szabadsága könnyen tévelygésekre nyújt alkalmat, szükségesnek véljük, hogy a vallás gyakorlata céljából egyházi kötelékeinket fentartsuk. Annak elhatározását, hogy ki mit higy- jen és mit kell tanítani, nem lehet a nagy tömegekre bízni. Az embert gyermekkorától kezdve nevelni és vezetni kell, hogy megmaradjon a Krisztus által hirdetett igazság utján. Éhhez kell az iskola, a lelkész és a gyülekezet, ez teszi szükségessé a vallásfelekezet keretjét. A róm. kath. egyház ama dogmája ellen, hogy az egyház hit dolgában csalhatatlan és hogy nemcsak feltétlenül el kell hinni azt, amit az egyház tanít, hanem halálos bűnt követ el, abban aki abban kételkedik és mint eretnek, halállal lesz büntetve, — a reformátorok tiltakoztak és kijelentették, hogy a hit dolgában más tekintélyt nem ismernek el, mint a szentirást. (Folytatjuk.)
