Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-07-17 / 7. szám
I. ÉVFOLYAM. ^aányl Iéus&ló UlVuis urtiak ^Uöapait#,!#Vill^ryl VVU X. BUDAPEST, 1927. JULIUS 17. 7. SZÁM. A BETHLEN GÁBOR SZÖVETSÉG“ HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG: VTL, Wesselényi utca 52. szám Megjelenik egyelőre kéthetenként A .Bethlen Gábor Szövetség* tulajdona A Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják FelelŐB szerkesztő D?- VIDA GYULA KIADÓHIVATAL: Fráter és Társa könyvnyomdája Budapest, VŐ., Akácfa-utca 13. Telefon: J. 40<J — ‘20. Előfizetési dij egész évre 4 pengő Egyes szám ára 2<> fillér Hirdetési dijak megegyezés szerint A zeleméri találkozás. Irta: BARLA SZABÓ JÓZSEF dr., országgyűlési képviselő, egészségügyi főtanácsos. A világ nemzetei között azok a legszerencsésebbek, melyek országának határait a földrajzi viszonyok alakítják gyűrűszerű egységbe s emellett népüknek is megvan a faji és felekezeti egysége. Ahol e szerencsés feltételek mellett nincs meg a társadalmi béke, az a nemzet nem az életet, hanem az elpusztulást érdemli meg. A mi hazánk, az ezeréves Magyarország a világnak geográfiaiig egyik legszebb egységes országa volt, de csak a magyar faj államalkotó ereje, a nyugat népei közt is kiemelkedő vezetőképessége tudta sok fajtájú és mindenféle felekezetű népeit együtt tartani. A béke idején előfordulhatott, hogy a sokfelé tagolt magyar társadalom egyes részei érvényesülési törekvéseikben itt-ott surlódtak, sőt össze is ütköztek. Ha ez a súrlódás az alkotni vágyó, nyugvó energiák feltörése s a fejlődés visszatart- hatatlan megnyilatkozása volt, az-esetben nem is igen volt elitélhető. A boldog és sebektől mentes béke idején még azt is megengedhettük, hogy a fejlődés küzdelmének gyönyörködtető hullámcsapásai helyett a megtisztult helyzetet némelyek egyéni harcokkal zavarositották. Ma szerencsétlen helyzetünk a magánszórakozásokat, az egyének át nem gondolt játékait nem engedi meg. Főbenjáró bűnt követ el és lelkében nem magyar az, aki mai szerencsétlen helyzetünkben a magyar társadalmi és felekezeti békességet megzavarni merészeli. Ha valami még talpra állíthat bennünket, az csak a teljes összetartás és az összedolgozó harmonikus munkálkodás lehet. Ennek a jegyében j fiiéi történni minden cseleke- detünknek. Aki/ittlr/’ff cselekszik, azt iparkodnunk kell a céltudatos magyar jövő érdekének megnyerni. Aki a magyar élniakarás, érvényesülés elemi szabályainak nem veti magát alá, azt a magyar társadalomnak ki kell magából vetni. Ez elgondolások igazságaként hat ránk a zeleméri találkozás. A magyar géniusz két hatalmas megtestesülése, egyházainak küzdő munkára elkötelezett két büszkesége magyar kézszoritásra jött össze. Máskor is gyönyörű aktus lett volna ez a találkozás. Ma szimbólum ez a valóság! Jelképe a mindent legyőző, összefogó erőnek és remény élniakarásunk, küzdelmeink eredményessége tekintetében. Ahol a magyar egyházak vezető funkcionáriusai ilyen példaadást mutatnak, ilyen áldozatot tudnak hozni a nemzetért, azt meg kell becsülni és azt a magyar életben mindnyájunknak követnünk kell Ez a találkozás gyönyörű áldozat volt a nemzet életéért. A magyar társadalom e két hatalmas egyénisége : Baltazár püspök és Vass nagyprépost első sorban egyházuk eljegyzettei voltak. Minden megnyilatkozásuk izig-vérig a magyar erő munkája volt, de ezek színét mindig cgyhrzűk rajongó szeretete adta meg. Mindkettő legyőznetetlen harcos, Istentől megáldva a legékesebb tulajdonságokkal. Mindegyik hatalmas testi erő gyönyörű fizikai és lelki orgánumokkal. Mindegyik férfi a szó legnemesebb értelmében, nagy egyéniség és az emberek millióinak példát mutató, tündöklő jellem. Mindegyik több, mint nagyszerűen kulturált fej, mindegyik az alkotó magyar zseninek a megtestesülése. Ékesszólása mindegyiknek elragad, lenyüpjr és a szív gyökeréig hat, mint a templom büszkr-iCgének', az „öreg“ harangnak vasárnapi szava. Mindegyik magyar szív, szinmagyar lélek fajunk értékes tulajdonságainak összesürüsitésével. De mindegyik egyházának törhetetlen, kérlelhetetlenül ragaszkodó hive; legyőzhetetlen vezérek nagy szellemük gazdag fegyvertárával. Volt idő, hogy ez a két vezér, a magyarságnak ez a két büszkesége egymással szembe került. A küzdelem találkozása fájdalom volt a magyar lélekre. Szerencse, hogy a küzdelem találkozásában nem ütköztek össze, mert az a titánok harca
