Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-12-04 / 17. szám
I. Stfolyam. yt_ _ A-^«risar, 1927. DECEMBER 4. 17. SZÁM. A „BETHLEN GÁBOR SZÖVETSÉG44 HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG: VII., Wesselényi utca 52. ssám Megjelenik egyelőre kéthetenként A .Bethlen Gábor Szövetség" tulajdona A Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják Felelős szerkesztő D«- VIDA GYULA KIADÓHIVATAL: Fráter és Társa könyvnyomdája Budapest, YI1., Akácfa utca L). Telefon: J. 400 —20. Előfizetési díj egész évre 4 pengő Egyes szám ára 20 fillér Hirdetési dijak megegyezés szerint Szociálpolitikai feladataink. Irta : SIDÓ ZOLTÁN dr. Azt a problémát, hogy miként működhetnek zavartalanul össze egymással a társadalom egyes osztályai, amelyek oly nagy különbözést mutatnak fel egymással szemben gazdasági, kulturális stb tekintetben nevezzük társadalmi kérdésnek. Ezek a különbségek az egyes társadalmi osztá- lyok között a legrégibb idők óta fennállanak ugyan, de soha sem mutattak fel oly nagy ellentéteket, mint a modern gyáripar kialakulása óta. A gyáripar a mezőgazdasági lakosság egyrészét a városokba tömöritette, még pedig a nyugati nagyiparos országokban kezdetben oly hirtelenséggel, hogy a városok alig voltak képesek megfelelő lakhelyet biztosítani a betódult munkásságnak. Innen támadt az a nagyfokú zsúfoltság a lakásokban, amely a XVIII. század végén és a XIX. század elején ez országokban mutatkozott. Az a vágy pedig, hogy a vállalatok minél olcsóbban termeljenek arra vezetett, hogy minél olcsóbb munkaerőt igyekeztek alkalmazni. így terjedt el már a XVIII. század végén a gyermekmunka a gyárakban. Az angol kormány által megtartott hivatalos ankét megállapította, hogy még a bányákban is lehetett négy éves gyermekeket lalálni, 8—9 évesek alkalmazása pedig a mindennapi esetekhez tartozott. Mikor a XVIII. század máso dik felében Manchester városban az akkor Angliába behurcolt pestis járvány igen nagyszámú áldozatot szedett, a város tanácsa felszólította a tiszti orvost, hogy tegyen javaslatot, miként volna megakadó- lyozható a jövőben a járványos betegségek nagymértékű elterjedése. A tisztiorvos 1784-ben terjedelmes jelentést készített erről a tárgyról, amely még ma is egyike a legkiválóbb szociálpolitikai munkálatoknak. Konstatálta benne, hogy a járványoknak szokatlanul nagy elterjedése a lakosság széles rétegei testileg legyengült állapotának tudható be, ennek a legyengülésnek pedig egyik legfőbb oka, hogy már kora gyermekkorukban munkába állítják a gyermekeket 15 —1G órás munkaidővel, ami annyira aláássa szervezetüket, hogy minden járványos betegségnek kész prédáivá válnak. Azt javasolja ennélfogva, hogy tiltsák meg a 10 évesnél fiatalabb gyermekek ipari foglalkoztatását. Az említettekhez hasonló állapotok nemcsak egészségi, hanem kulturális tekintetben is annyira kedvezőtlen állapotokat teremtettek a szegényebb néposztályok körében, hogy az egyes humánusan gondolkozó államférfiak figyelmét csakhamar magukra irányították. így indult meg először Angliában, majd a többi országokban is a munkásvédelmi, azaz szociálpolitikai törvényhozás és alakult ki úgy a tudományos, mint a gyakorlati szociálpolitika. A szociálpolitika célja az, hogy a kultúra áldásait lehetőleg minden ember száméra biztosítsa. A társadalmi együttműködésnek pedig Ijpoeiál- politika a legelterjedtebb eszköze. Szociéfpilitikai tevékenységet fejthet ki elsősorban az állam, a városok, az egyházak vagy egyháztársadalmi szervezetek, az egyesületek, a munkaadók, vagy magának a munkásságnak a szervezetei. Az egyházak, vagy egyháztársadalmi szervezetek részéről folytatott szociálpolitikai tevékenység terén Angliában, Amerikában és Hollandiában főleg a protestánsok részéről látunk nagyarányú munkát, mig nálunk a római katholikusok keresztényszo- ciálista szervezetein kívül más ilynemű munkát nem találunk, minthogy e téren a protestáns egyházak részéről úgyszólván semmi sem történt. Minthogy a szociális kérdés az a legégetőbb probléma, amely a nép legszélesebb rétegeit legközvetlenebbül érinti, az a körülmény, hogyha valamely egyház a társadalmi kérdéssel szemben közönbösséget tanúsított, lassankint arra vezethet, hogy az egyház és az ipari munkásság között a kapcsolat egyre lazábbá válik. Eminens érdeke hazai protestáns egyházainknak is, hogy a keresztényegyházak módjára szociálpolitikai program- mot dolgozzanak ki. Ebben az irányban már több Ízben hangzottak el nálunk is javaslatok, de végrehajtásra soha se került a sor, minthogy teljes részvétlenségbe fulladtak. Éppen ezért, úgy látszik, még mindig nincs itt az idő, hogy a magyar protestáns egyházak hivatalosan hirdessenek ilyen programmot. Ilyen körülmények között még mindig az előkészítésnek az időszakát éljük és már azt is nagy eredménynek tekintenénk, ha az előkészítés munkája komolyan és megszakítás nélkü
