Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-10-23 / 14. szám
L ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1927. OKTÓBER 23. 14. SZÄM. öl ItfIMM Ifi A .BETHLEN GÁBOR SZÖVETSÉG“ HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG: VII., Wesselényi-utca 52. sí Megjelenik egyelőre kéthetenként A .Bethlen Gábor Szövetség* tulajdon« ' A Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják ám Felelős szerkesztő D?: VIDA GYULA KIADÓHIVATAL: Fráter (a Társa könyvnyomdája Budapest, YU., Akácfa-utca 13. Telefon: J. 400 —20. Előfizetési dij egész évre 4 pengő Egyes szám ára 20 fillér Hirdetési dijak megegyezés szerint A protestáns életfelfogás vezető eszméi. A protestáns szellem sajátos eszméinek taglalásánál rendszerint ki szokták emelni, hogy e szellem kialakulásán nemcsak az evangélium újra felismert értékei dolgoztak, hanem az egyéniség a szabadság, a demokrácia és a haladás eszméinek világias | értelmezése is. De ekkor gyakran megfeledkeznek arról, hogy az eszméknek is megvan a maguk története. A felvilágosodás százada más jelentőÍ séget tulajdonított nekik, mint a XIX. század. A legújabb kor szellemi mozgalmai is megváltoztatták életfelfogásunkat és ezért ez eszméknek irányitó hatása is más, mint régebben. Könyvet lehetni Írni ez eszméknek a protestánsok történetében játszott szerepéről, de jelen esetben, csak a leglényegesebbre szorítkozva, ráakarok mutatni ezeknek jelenlegi követelményeikre. 1. Az elmúlt században az egyénnek folytonosan szembe kellett szállnia a szabad fejlődését gátló , tényezőnkéi. Az akkori kor lenyűgöző korlátáival • szemben, az egyéniség jogaiért harcoltak. Most már az egyéniség felszabadultnak érezteti magát és autonom személyiséggé való fejlődését nem akadályozzák azok a korlátok, amelyek a régebbi századok embereinek életét úgy elkeserítették. Sőt ellenkező veszély fenyeget. Ennek következtében most az egyéniség érdekeinek tiszteletben tartása mellett inkább a közösség elvét kell hangsúlyozni, f mert a divatos egyénieskedés kezdi elfelejteni azt a tényt, hogy az egyén a közösség nélkül nem lehet el, hogy kölcsönösen feltételezik egymást és közöttük a fejlődést fokozó kölcsön hatások törvénye uralkodik. Ez igazság felismerése miatt a XX. században világfelfogásunkat a közösségi eszme hatja át. Most már tudjuk, hogy minden egyéniség csak nemes közösségben fejlődhetik ki személyiséggé és megfordítva a közösségnek nemes közösséggé való fejlődése az egyéniségnek személyiséggé való válását sürgeti. E gondolat megmutatja nemzet nevelői is kultur politikai kötelességünket a társadalom megszervezése terén. Az egyéniség jelszava helyett a személyiség lett a vezető eszménk, mert ez már a közösség elvét figyelembe veszi. 2. Módosul a szabadság eszméjének jelentőségéről szóló felfogásunk is. Kanttól kiinduló filozófiai iránynak az erkölcsi szabadság eszméje jelentette az absolut elvet. De már nála s még inkább Fichténél és a legynagyobb magyar filozófusnál Böhm Károlynál észrevehető az, hogy a szabadság eszméje egy sokkal nagyobbra mutat: nevezetesen az ember teremtő öntudatára és világalkotó hivatására. Ez igazságot különben már Pál apostol ismerte. Amikor arról beszél, hogy az ember Isten munkatársa, akkor lényegében ugyanazt mondja. Valóban, a nemzeti közösségben és annak nemes kultúrájában, magunk előtt látjuk, hogy az ember mint alkatja meg az igazságnak, szépségnek és szentségeknek halhatatlan világát és mint koronázza meg földi országát a nemzeti eszmények ragyogó értékeivel. Hogy e hatalmas munkát az ember elvégezheti azt a közösségek hatványozott alkotóerejének köszönheti. Az egyes ember gyarlósága, tehetségének korlátolt volta és véges lényüsége miatti gúnynak hangzana az Isten munkatársáról szóló büszke elnevezés. De a közösségnek az egyes egyének életétől független közszelleme és és kultúrája az ott uralkodó fejlődést előmozdító kölcsönhatások következtében már indokolja az ember teremtő jogosultságát. Élet felfogásunk szempontjából az ember teremtő öntudaténak felismerése nagyobb jelentőségű, mint az erkölcsi szabadság eszméje. Ennek az utóbbinak formalisz- tikus természete a nemzet nevelés számára is kevés útbaigazítást tudott adni. Mig a teremtő mivoltunk öntudata értesít uj nemesebb világot alkotó képességeinkről és arra ösztönöz, hogy a mainál különb és nemesebb világot alkossunk meg. Eddig az avangélium sok követein énye és fenséges célkitűzése sokak előtt szinte más világ számára valónak látszott. Most az uj alkotó életfelfogás és teremtő öntudat inkább neki mer vágni annak a feladatnak, hogy a keresztyénség elveit a maga teljességében a gyakorlati életbe átvigye, a kultúra világát úgy megalkossa, hogy ezen elvek szerint folyhasson le az élet, nem pedig a vallásos erkölcs követelményeivel ellenkező módon. 3. Protestáns világnézetünkben nagy szerepet játszik a demokrácia eszméje. De érezzük, hogy ki kell egészítenünk a világnézetünket a szociális eszmével. A szociális kérdés megoldása most már sürgős. Az embereket nyomortól, az egézségtelen
