Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-07-31 / 8. szám
2 MAGYAR PROTESTÁNSOK LAPJA 8. szám A protestáns lelkűiét. Hazánk megcsonkított helyzetével együttjár, a protestánsok számának megcsökkenése. E két szomorú tény, egyes köreinkben bizonyos csügge- dést és kislelküséget eredményezett és azért sokan vannak közöttünk, kik elveszítették régi, lendülete? protestáns kezdeményező bátorságukat és nagyra hivatottságuknak öntudatát Pedig ép az a tény, hogy kisebbségben vagyunk, ösztönözhetne arra, hogy amit számban vesztettünk, azt pótoljuk szellemi erővel. Mert bármely kisebbség képviselte szellemi irány, csak akkor tudja létjogosultságát bebizonyítani, eszméit győzelemre vinni és ezzel élete célját elérni, ha ez irány munkásai át vannak hatva sajátos hivatásuknak páratlan, senki más által nem végezhető nagyszerű feladatáról Bizonyos, hogy a protestáns szellemű alkotások nélkül nemzeti kultúránk szegényesebb és színtelenebb volna és közéletünkből hiányozna az az előrehajtó hatalmas erő, amely a protestánsok önálló és szabad leikéből fakad és serkentő, termékenyítő hatásával nemzeti életünk örökös megújhodását és reformálását munkálta. Erre képesítette őket a protestáns lelkűiét, amely komolyan gondosan készül elő minden lépésre és tennivalójának minden mozzanatát lelkiismeretes mérlegelés tárgyává teszi, hogy vájjon megfelel-e az evangéliumi követelményeknek. Nem ismer közbejárót, a Teremtőerők ősforrása, azaz Isten és az emberek között, hanem közvetlenül szerez isteni inspirátiót, ahhoz a munkájához, hogy a földi élet megszenJánusz-arcom* Az arcom Jánusz-arc. Merev, hideg, Ha kunt járok az élet-forgatagba’, Lehullnak róla álmok és hitek, Ním emberarc ez. Fából van faragva . . . Két ködös szemet hurcol ő magával, S e két szem nem néz, nem lát és nem él, E két szem jóllakott a léha mával S nincsen öröm már, mi beléje fér! Az arcom Jánusz-arc. Boldog, nevet, Ha bent járok, bent álmodó magamba'... Viszi a két lámpát, a két szemet S reménymezőkre világít, kacagva! Két boldog szemmel írja a sötétet, Fényútat épít életrengetegbe . . . És ilyenkor a sebhellyel tetézett Kérgesült szívem lágy bölcsővé szépül, Mintha benne a Jövő szenderegne ! AGYAGFALVí HíGYI ISTVÁN. telődésén dolgozzék. És ekkor nem is hátráltatja őt semmiféle előítélet és e világi tekintély. Felszabadult lelke önállóságát nem veszélyezteti véges érdek. Isteni igazsága elméjét merész röptűvé is teszi és bátran nekivág uj szokatlan utaknak. Hivatásának öntudatában és az evangéliumból megerősödött bizonyossága megingathatatlanná teszi meggyőződését és egyben ösztönözi arra, hogy síkra szálljon érte és teljes odaadással küzdjön annak elismertetéséért és győzelméért. Az ősere deti közvetlen ihlet szüli azt az erős hitet és kezdeményező szellemet, amely minden értékesebb reformmozgalom megindításának alapja és ha megvan a kellő tehetsége akkor a reformmozga- lom irányításában a vezérséget is kezébe ragadja. Erre az isteni inspiratióból eredő protestáns lel- kületre van most is szükség, ha nemzeti életünket megreformálni és az értékes nemzeti élet kialakulásán dolgozni akarunk. A háború és a forradalmak romboló hatása következtében közéletünk erkölcsi színvonala ijesztően sülyedt és életünk megszentelődésétől messzebb vagyunk mint régeb ben. Egész nemzeti életünk és kultúránk megújhodásra és reformálásra szorul és honnan merítsük ehhez az óriási munkához az erőket, ha nem a teremtő ősforrásból? Megismerve a protestáns lelkűiét e sajátosságát, kiemelhetjük, hogy ily lelkületű férfiakra nagy szükség van. Ők fogják megindítani a küzdelmet az értékesebb nemzeti élet kialakulásáért és hősies kitartásuk lesz egyik legfontosabb legnagyobb biztosítéka a reformmunka komolyságának és állandóságának. A protestantizmus helyzete és teendői a többi magyar egyházzal szemben, Irta: SZTEHLÓ KORNÉL. (Folytatás.) Ezen állásfoglalásuk külső formát nyert a Speyeri birodalmi gyűlésen, amikor a protestáns rendek ünnepélyesen tiltakoztak a római katholikus egyház követelései ellen. így keletkezett a protestantizmus, mint negációja a katholicizmusnak. A felvilágosodás utjának nagy zökkenője állott be abban az időben, midőn a katholikus egyház Konstantin korában a római pápa fenhatósága alatt megalakult és amikor ez az egyház egyedül üdvözítő egyháznak jelentette ki magát. Ezzel századokra el volt vágva a felvilágosodás útja, mig végre a klasszikus irodalom tanulmányozása és a tudományok művelése következtében magában a római katholikus egyház köreiben felébredt annak a tudata, hogy nem mind igaz az amit az egyház tanit. Egy Kopernikus, egy Galilei felfedezései megingatták a bibliának, a világ teremtéséről való tanítását. Hozzájárult ehhez, hogy a csodákban való hit mindinkább gyengült az európai közvéleményben Ehhez a hithez különben a róm. kath. egyház még ma is csökönyösen ragaszkodik és midőn az értelmes ember mosolyogni kénytelen
