Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-12-18 / 18. szám
18. szám MAGYAR PROTESTÁNSOK LAPJA 8 jövendőbeli meg jutalmazás kedvéért kell gyakorolni. Ez a megjutalmazas a kéz kezet mos elvénél fogva természetesen különböző fokozatú lehet a pénzbeli jutalomtól kezdve, közvetve és közvetlenül minden élvezhető tormában. Az az erény tehát, mely aoban a tudatban cselekszik, vagy hallgat, hogy az viszontszolgálat vagy bármely egyéb formában meg lesz jutalmazva, melynek hátsó gondolata tehát a jutalumravárás: nem erény többé, azt egy érdekszerződés pontos betartásánál többre nem becsülhetjük. A valódi erényhez első sorbm önzetlenség szükséges, annak lelki rugója ne legyen mas, mint a köz tisztelete, a Haza szeretete. Mihelyt annak gyakorlásánál az Önzésnek és a jutalomravarás- nak is helyt adunk, evvel mar az érdekhalozatot is kiterjesztettük egy kockával. így keletkeznek a társadalmi érdekcsoportozatok és az u. n. klikkek, melyek, mint a magyar társadalom olyan jellemző sajátosságai, visszavonulva, többnyire önző céljaiknak élnek és ily módon a társadalom fel- darabolását, az egvséges hazafias szellem labra- kapásának a lehetetlenségét vagy annak a meg bontását idézik elő. íme a mi nemzeti közszel lem link egység-hiányának, sőt leromlásának az eredő oka ! Üldözzük tehát a talmi erényeket és azok képviselőit. Avassuk fel a valódi erényeket a talpig férfiuság és az igazi „gentleman“ alkalmas próbaköveivé és jellemző feltételeivé. Hz volna az első lépés a közéletnek az erkölcsi megújhodás jegyében leendő megtisztításához. Ezt a nehéz munkát azonban a keresztény erkölcs és az igazság diadalába vetett rajongó hit és protestáns akarat nélkül nem lehet elvegezni! könnyű prédára les, még a közelsége is megalázza és meggyalázza a nőt Szomorú valóság, hogy a szerencsétlen házas Ságoknak majdnem minden esetben a férfi az oka. A beteg, az önző, a tudatlan, akinek kezéből kifut a legdrágább kincs is. A leikénél megfogott nő rabszolgája a férfinak és a boldogságát megtalált asszonynak temploma az otthona. De mennyivel több az elrontott életű nő, aki tűr, szenved és akkor sírja el könnyeit amikor senki sem látja. Kifosztott rövid életét siratja, azt az életet, melyet más elrontott és amelyet többé senki sem tud neki visszaadni. «, Minden ember számadással tartozik a másik életéért És nem az igazi életét rabolja e el a nő nek az, aki szerencsetlenné teszi ? Ma az én lányomét, holnap a másikét. Ha szükséges a törvény szigora, itt van helyén, mert gyilkos az. ha nem is öl, aki másnak önző gonoszságból elpusztítja egesz életét Akit csalódás ért, uj utakon kell keresnie az uj életet. Meg fogja találni mindig azt, aki lelkének másik fele. Minden ember életének vannak nagypéntekjei, sebei, amelyek mindig véreznek, fájdal- mii, amelyek örökké tartanak. A ragyogó égboltozatnak is akadnak felhői, a legnagyobb csendre A varázshegy. Árosa december 16. Divos, Leysen, Montana, vagy Árosa — mindmegannyi ugyanazon betegségtől szabadulni akaróknak magasra kényszeredett szigete. Nagy amfitheatrumnak látszik a gigantikus hegyektől teljesen körülzárt — 1800 méter magasan fekvő.— völgykatlan melyben Árosa épüktei nyújtóznak. Hóval borított, felfelé mindjobbim kopaszodó hegyfalak az eleven elet kulisszái. Tiz és száz szanatórium, szálloda, pensio, mint páholy- szalagok kúsznak a lejtőkie. A játék tragédia. A vér, a test — az örök ember tragédiája. S a tragikák, a szenvedő szereplők egy személyben a még szenvedőbb nézők is. Szomorú itt az ember arculata, a test elnyomo- rodott formája — ahol a halai őrjöngő vitus anca- ként vonaglik az élet. Ahol a tuberkulózis bacil- lusai a tüdőn, gégén, csonton, mirigyeken. agyon keresztül vijják szörnyű tuséjukat a legyöngült, fejlődésben megtorpant emberi organizmussal Ahol a világ legelterjedtebb nyavalyáját \ons2olja mindenki a gyógyulás biztos reményében Tuberkulo- tikus itt a szállodák, vendéglők személyzete. Az orvosok, akik saját testükön közvetlen tapasztalatból ismerik e kórt A kursaal kokottjai és zenészei, akik könnyű szórakozással feledtetik az alattomosan őrlő betegség tüneteit. Láztól pirult, ki- cserepesedett ajkú, ragyogó szemű emberek mindenütt. Az itt levő betegek serege két részre oszlik. Az egyik, a szomorúbb —-. de szerencsére lényegesen kisebb — csoportot azok a betegek alkotják, akik támad a legnagyobb égiháboru, virágok között minden ut csak a temetőbe vezet. Szakadatlan küzködés az élet, egymást váltogató nagy érzések fáklya lobogása, örökös kirobbanása szunnyadó erőknek, kivirágzása csattanó nagy örömöKnek, sötét gyásza fájdalmas tragédiáknak Örömöknek és tragédiáknak, amelyeket más talán észre sem vesz az egyik felkacag és a másiknak talán éppen ebbe a kacagásba a lelke szakad bele. A lelke, a hite, egesz élete rendül meg egy pillanat alatt, mivel úgy érzi, hogy a másik csupán játéknak ve'te azt, amit ő halálos komolynak ’ tartott. A házasság talán a férfi érzéseinek egy múló, futó fellebbenése, de a nőnek egész élete. Az ember igazi nagy sebei azok amelyeket lelkén szakit az élet. Sebek, amelyekbe belehalnak, sebek, amelyek örökké véreznek. És vannak sebek, amehek talán beserkednek, ha a hit nagy ereje fel tudja emelni az assz-rnyt. Hiszen a szikla hasadékaban is kisarjad olykor az élet, a villámsujtott fa is rügyet vethet és virágba borulhat egyszer . . . Az élet nagy kálváriáját járó asszony egyetlen vigasza, hogy a nagypéntekre harangzúgás és orgonabugás között mindig elkövetkezik a diadalmas feltámadá^I Gallotvtch. Jenő.
