Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-04 / 10. szám
szó esik, különösen ha, netalánután egy erős ellenzék van jelen, mely a további kiszolgáltatását a javadalomnak nem véleményezi. A lelkész természetesen a 27. pontra hivatkozik, ahol az van megírva, hogy a kérdés „az egyház autonom hatásköriben intézendő el", és hogy „az általános jogelv szempontjából az ily eltűnt egyének életbenlevöknek tekintendők". De fel áll majd Nagy Péter presbyter úr s fölteszi a kérdést: „Már most megkövetem Nagytiszteletű úr, ki kell-e fizetnünk az eltűnt tanító urat megillető javadalmat hozzátartozóinak, illetőleg annak, akit ő megbízott, vagy sem? Igen vagy nem? A lapok referádájában világosabban volt közölve a felelet, úgy, hogy Nagy Péter uram is megértheti „a ja vadalom kiszolgáltatandó *. * Az „Ev. Örálló“ 8. számában a tárca rovatban B. E. többek között a következőket írja: „Ezt megelőzőleg a Villach, Laibach és Marburgból visszatért theologusaink ügyével foglalkoztunk Dr. Baltik P'üspöknek az volt a nézete, hogy theologusaink még a háborús időkben sem részesülnek egyenlő elbánásban.“ Bátran tovább folytathatjuk a gondolatmenetet, nemcsak theologusaink. de híveink sem. Ugylátszik a négyszázadós sérelmet egy nagy világháború sem képes eltörülni. Kár, hogy nem tudjuk, miben áll a theologusok sérelme. Jó volna ezeket a rajtunk esett sérelmeket is összegyűjteni s talán közülünk is akad majd egy Urmánszky, aki szóvá meri tenni őket. Ez is csak azt igazolja, hogy a Protestantismus és magyarság, milyen összenőtt fogalmak. Cz. G. Az igaz papság tüköré. in. A pária. Az a vasárnap délután különösen mozgalmas volt. Az utcán egészen pestiesen siettek az emberek, az összetalálkozók sejtelmesen súgtak egymásnak valamit s jelentőséges kézfogással váltak el egymástól. Látszik a falusi utca képén, hogy nagy dolog mozgatja bévülről az embereket. Valami nem mindennapi esemény szaga van a levegőben. A pap a függöny mögül nézi a sietést s idegesen dörgöli össze két hideg tenyerét. Fel alá jár a szobában hátratett kezekkel, de megint csak félre kell húznia a függönyt és ki kell tekintenie az utcára. Úgy látszik magaviseletéből, hogy az utca forgalma, az emberek sugdosása és jelentős kézfogása és a pap között némi összefüggés van. Végre elérkezett a várt pillanat ... Most fog eldőlni beszél magában a pap s egész lényén elárulja az izgatottságot. Az utca az egyházi közgyűlés * jelző harangszóra feketéllet az emberektől. Mindennfelől siető emberek özönlöttek a templomba, az egyházi közgyűlés színhelyére. Ott kell tehát az izgalmas jelenetnek lejátszódnia ... A pap egy irat csomóval megjelenik az oltár előtti helyen s rendes szokásától eltérőleg nem a hivatalos és monoton üvözléssel, hanem imával nyitja meg a közgyűlést. Nem könyvből imádkozik, hanem szabadon. Leikéből csak úgy buzog elő a hő kérés az egek Urához, hogy adja Szenttel két a gyülekezetre, hogy megértő szeretettel és egyetértéssel intézze a közgyűlés az egyház ügyeit. Az ima után baljós sejtelemmel húzódik végig az érzés a templomban, hogy a pap azért imádkozott a megértő szerétéiért és egyetértésért, mert érzi, hogy nem lesz meg ... A hivatalos formulák után a közgyűlés feszült figyelme mellett így kezd beszélni a pap : Igen tisztelt egyházi közgyűlés ! Most olyan dolgot bátorkodom előterjeszteni amit az elöljárói gyűlés tudomásul vett és jóvá is hagyott. Jól tudják önök, hogy a lelkészi állás igen terhes dupla funkeói miatt. Más pap vasárnap délelőtt csak egy istentiszteletet tart, csak egyszer prédikál, míg itt nekem egy délelőtt két istentiszteletet, két prédikációt kell egymás után tartanom németül és magyarul. Egymás után, erre fektetem a hangsúlyt. Az elmúlt hónapban az ádventi, karácsonyi, ó év, új évi, vizkereszti ünnepkörben összetörtem a brutális munka súlya alatt és ágynak estem. Nem is keltem föl az ágyból három hétig. Torkom bedagadt, tüdőm fájásnak indult és * lázban feküdtem három hétig. Igen tisztelt uraim, de nem akarok itt érzelegni, hanem tényeket felsorolni. Nem fogok semmi olyasmit állítani, amit be nem bizonyítok. Csak egész ridegen egymás mellé állítom a tényeket — az Ítéletet önökre bízom. Tehát: minden áldott nagyobb ünnepen az önök papja 6. szóval hat istentiszteletet kénytelen végezni. Ismételtem egy nap alatt hat istentiszteletet. Elsorolom őket: először német istentisztelet, utána német úrvacsora, rögtön utána magyar istentisztelet, utána magyar úrvacsora. Ez történik délelőtt, ez összesen 4, szóval négy istentisztelet. Reggel 9 órától délután 1 óráig tart el ez a négy istentisztelet, összesen tehát 4, szóval négy óráig. Uraim ne vegyék tőlem rossz néven, ha ezek után a száraz tények után azt mondom, hogy ez emberi, testi, lelki lehetetlenség. Jól tudják, hogy ádvent-karácsony hideg időszak, a templomszimpla ablakai nem tartják a meleget s templomunkban oly hideg van, hogy az ember egy óra alatt is durch und durch fázik. Én a sekresztyében úgy rezegtem a hidegtől, mint a nyárfalevél ... Agyonkinzott-fázott testem lázban esett az ágyba ... És vegyük hozzá, hogy a délelőtti 4 isten- tisztelet után délután még két imás istentisztelet kell tartani ; éz is eltart tovább, mint egy óra hosszat. És ez így van minden nagyobb ünnepen. Uraim, ez szerencsétlen istentiszteleti rend, amelyen feltétlenül változtatni kell egyházi életünk érdekében. Egyházközségünknek évtizedeken át jövő-mennő papjai voltak, mert nem bírják ki a terhes szolgálatot. Egy tüdőből, egy torokból lehetetlen annyi beszédet várni, mint amennyit ez az istentiszteleti rend követel. Kérem az igen tisztelt egyházi közgyűlést váltóztassa meg az istentiszteleti rendet oly formán, hogy legalább délelőtt legyen az egyik nyelvű istentisztelet, délután meg a másik. Már ez is nagy könnyebbség volna . .. Csak egymás után ne kelljen oly embertelenül sokat beszélni. Kérem ehhez szives hozzájárulásukat! 149 150
