Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-28 / 44. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége dinére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATÁRSAK: LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. OKTÓBER 28. 44. SZÁM. TARTALOM: Szinionidcsz Lajos: Diadalmas reformáció. — Lie. Fizély Ödön: A reformáció három százados évfordulójának megünneplése. — Dr. Hornyánszky Aladár: Dcuterojesajás. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Diadalmas reformáció. Janos 1. levele 5«. A mi hitünk az a diadalom, amely meggyőzi a világot. Gyönyörű szavak! Micsoda felemelő ünnep volna, ha ezeket a szavakat joggal vehetnők ajkunkra és joggal vonatkoztathatnék őket a mi hitünkre a reformáció egyházára. Mekkorra büszkeséggel, milyen boldogan harsognék bele a világba: A mi hitünké a diadalom.... Azonban szavakban, üres bizonykodásokban nem találjuk örömünket. A mi nemzedékünk az igazságot éhezi és szomjúhozza. Szétfoszlott álmokból, eltűnő ködképekből ébredtünk rá a valóságra. Most minden álomnál, minden csalóka délibábnál jobban szeretjük ezt a valóságot. Ha meggyötör is, ha kiábrándít is, ha csalódásokat okoz is ... mégis csak a valóság és az igazság az a szilárd fundamentum, amelyre boldogságunkat, jövendőnket, sorsunkat építeni akarjuk. És ezt a valóságot és igazságot nemcsak a tudományban tartjuk legértékesebb kincsnek és egyedüli életcélnak, hanem vallásos vágyainkat és törekvéseinket is ennek a szolgálatába igyekszünk állítani. Azért szavakból mi már nem épülünk, ha még oly szépek, még oly hangzatosak, még oly megnyugtatóak vagy diadalérzetet növelőek is! Mi a valóság bennük — ez a mi kérdésünk. Mi az igazság abban, amiről oly sokan, oly szívesen prédikálnának és prédikálnak is a reformáció emlékünnepén, a mi hitünk-e az a diadalom, amely meggyőzi az egész világot?! Akármerre nézünk, mindenfelől oly tények merednek ránk, amelyek ennek az ellenkezőjét bizonyítják. 1. Köröskörül vérbe van borulva a világ. A mi hitünk nyomta a világot lángba borítók istentelen kezébe a tüzes csóvát, a mi hitünk kovácsolta a fegyvereket, találta ki a tömeggyilkolás pokoli eszközeit, a mi hitünk viszi a vérontásra induló hadseregek előtt a véres keresztet, az adta ki a jelszót?... A mi hitünk szenved és gyászol. A mi hitünk roskadozik a súlyos kereszt alatt. A mi hitünk könnyeivel 688 mosdatja, hajával törülgeti halálramenő fiainak a lábát s remegő ajakkal rebegi el fölöttük az áldást. Ott jár a hadak útján is, de nem a vért szomjazza, hanem sebeket kötöz, biztat, bátorít és a mindhalálig való hűségre serkent. 2. Nemrég volt a kezemben egy megdöbbentően őszinte könyv. Baumgarten kiéli evang. theologiai professzor könyve, „Politik und Moral* a címe. Ez a professzor azok közé a férfiak közé tartozik, akik nem játszanak szembekötősdit a valósággal és Bismark nemzeti törekvéseinek a folyományakép kötelességének tartja, hogy Machiavellit rehabilitálja, hogy kereken kimondja, hogy akinek a kezében a hatalom, annak mindig igaza van, a cél szentesíti az eszközöket, a politikát nem lehet az erkölcs mértékével mérni, a kormányzásban egy bűn van, amit nem lehet nieg- bocsájtani s ez a sikertelenség.... Sajnos, ezek az állítások nem papiros-igazságok, hanem keserves valóságok, melyek sokszor halálos konfliktusba keverik az egyéni lelkiismeretet a politikai szükségességgel. Ha igy áll a dolog, van-e jogunk arra, hogy diadalmasan hangoztassuk: ime, a mi hitünk meggyőzte a világot ?! A mi hitünk e téren visszavonulóban van.... Amikor egy evang. theol. professzor bevallja azt, amit a jezsuiták gyakoroltak ugyan, de mindig letagadtak s aminek a bizonyítására Roll páter 1000 forintos pályadíjat is tűzött ki az ötvenes években, — akkor a mi hitünk, mely a legfenségesebb erkölcsöt, a senkinek nem ártó, szeretetteljes önfeláldozást követeli híveitől, diadalkiáltás helyett egy keserves vereségtől megbénítva menekül a nyilvános élet arénájából a kegyes emberek békés hajlékának négy szűk fala közé s avval vigasztalja magát, hogy a becsületes emberek lelkiismeretének a hajszálmérlege ki tudja mutatni az erkölcs súlyát és értékét is... . 3. Jézus Krisztus közel kétezer esztendővel világosan megmondotta, hogy két úrnak senki sem szolgálhat. Vagy az Isten vagy a Mammon.... A mi hitünk diadal- inának az volna egyik legfényesebb bizonyítéka, hogy ha 689
