Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-22 / 4. szám

Evangélikus Lap

EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP

Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ:

SZIMONIDESZ LAJOS.

FÓMUNKATAPSAK :

HORNYÁNSZKY ALADÁR L1C. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS.

Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint.

VI. ÉVFOLYAM.

POZSONY, 1916. JANUÁR 22.

4. SZÁM.

! \UTALOM: F.J.:

Keresztyén magaviselet. — Biszkup Ferenc: Egyházunk ifjúsága A törvény. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései.

egyházunk jövője. - Hirdetések.

Binder L. (sz. 1.):

Keresztyén magaviselet.

A háború színvalló próbára teszi az emberek maguk- viseletét. Akit közelebbről érintett ércsarkával — többnyire csak erről van szó — az megnyilatkozik benseje szerint. Az ember magaviseleté hallgatag beszéd, melyben elmondja, én ilyen, meg olyan vagyok. A lelkileg alacsonyabb fokon álló nem tudja, hogy magaviseletével bensejét tárta föl. A lélekbúvár azonban, nem mondom hogy lelkész, ki minden élettényt a lélek- ből akar kiérteni, a magatartás szimptomáiból következtetéseket von le a lélekre nézve, amelyből a szavak, gondolatok és cselekedetek felszínre buggyantak. A lélekbúvár sokszor nem is hallja a szót, nem is érti a gondolatot, nem is látja a cselekedetet és a szón, gondolaton, tetten keresztül mégis jobban érzi a lüktető lelket, mint aki mindent hall, ért és lát. A geológusnak sincs szüksége rá, hogy fölássa a földet, hogy megnézze milyen az méterekre lejjebb. Elég, ha a mágnes fölé tartott papirlemezen a vaspor eloszlását szemlélheti, hogy megmondja kőzet van-e lenn vagy barlang, érctömörülés-e vagy betemetett tengerszem ? A föld mélyét a felület rezgéseiből egy áram segítségével állapítja meg. A háború áramára is villanyütésként reagálnak és nyilatkoznak meg a lelkek. Megnyilatkozásuk a magaviselet. Lelkipásztori szempontból érdekes megfigyeléseket lehet e téren tenni, mindenekfölött lemérni azi a keresztyén- séget, ami a valóságban van. Nem kell a fölött a félreértett kérdés fölött meddőn elméletileg sokat vitatkoz- gatni, hogy csődöt mondott-e a keresztyénség a világháború kitörése és dulása miatt, hanem lemérni a való élet keresztyénségét mérlegen, hogy mennyi van belőle? Megnyilatkoznak most nemcsak az egyesek individuális viszonyaik szerint, de városok és falvak, kormányok és nemzetek is benső szociális összetételük szerint. Konstatálható-e keresztyén magaviselet a háború villanyütéseire? Hogy fogadja fia halálhírét a földműves, bányász, pap, főúr, politikus és hadvezér? — hogy fogadja a koldus és anyagilag bebiztosított özvegy anya, ideális

49

menyasszony és férjvadász kacér? Hogy fogadja, mily magaviselettel Budapest és a vidék a drágaságot, hogy fogadja a sajtó és a képviselőház? Képzeljünk még ilyen ezernyi kérdést, helyezzünk el közibük ezernyi közbeeső színárnyalatot és csak tudakoljuk meg az egész vonalon: mutat-e az egyéni és szociális életünk keresztyén magaviseletét? Milyennek árulja el magát a háború súlya alatt? Milyen lélek piheg a jelen élet keblében? Jézus szelleme mennyire itatta át az egyest és összemberiséget? Ne követeld, hogy definiáljuk a „keresztyén magaviselet“ fogalmát, a háború nem alkalmas a definíciókra, hanem értsd rajta szőrszál- hasogatás nélkül a keresztyén, krisztusi lelkidet természetes megnyilatkozását a való életben! Ez, hogy meg van-e, az a nagy kérdés?

Holt bizonyos dolog, ha a háborús élet keresztyén- ségének lemérése individuális és szociális síkban valami német agyban született volna meg, már bizonyára mennének szerteszét a kérdőívek precizirozott kérdésekkel, hogy a keresztyén magaviselet kérdése egy „Rundfrage“ útján bőséges anyagot nyerjen. Nálunk azonban hasztalan bocsátanánk ki kérdőíveket, megértést és visszhangot nem lelnének; nem felelne rá senki, kivéve a fehér holló, nevetni ellenben mindenki fölényesen nevetne rajta eleget. Mivel tehát nálunk a keresztyén magaviselet Rundfrage-ja kilátástalan, kénytelenek vagyunk leírni, milyen lenne ez német kiadásban, ha a körkérdés megtörtént volna?

A kérdőív legfőbb kérdése persze az volna: hogyan fogadták a halálhírt? A falusi lelkész, tanító és laikusok bőséges anyagából, amit e kérdésre egész természetszerűleg összehordottak, látatlanul is kiemeljük a következő feleleteket:

Egy lelkész írja x-faluból: A fiatal özvegy férje halálhírét, mert róla hiteles hír nem érkezett, kétkedéssel fogadta. A káplárnak, ki állítólag fél napig lövöldözött tovább halott férje közvetlen közelében, nem hitte el állítását, holott ezt megírta neki; ellenben elhitte azt a kósza hírt, hogy férje jobb lábát elvesz50