Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-11 / 11. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hontm.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÖMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY. 1916. MÁRCIUS 11. 11. SZÁM. TARTALOM: Sass János: Világismeret. — Homola István: Azok a bankok: — Lelkész: Az igaz papság tüköré. — Cz. G.: Időszerű gondolatok. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Világismeret. A vallásos embert az a leglényegesebb tulajdonság jellemzi főképen, minél fogva az az élet minden körülményei között állandóan megtartja lelkének egyensúlyát. Bármiféle csapások sújthatnak ő réá akár felebarátjai ellenséges indulatából, akár a nagy természet végtelen erői részéről, vagy saját gyarlóságai következtében; akár a szerencse emelje fel őt soha nem remélt örömök, jólét vagy dicsőség magasságos világába, akár a balsors vesse ötét nyomor, szenvedés, megaláztatás mélységes fiTvényétie; a változások irgalmainak hullámai által zaklatott lélek mindig talál nyugvó pontot, melyen megpihenve biztos lépésekkel halad tovább élete utján. A vallásosság a lelki életre nézve ugyanaz, a mi a test szervezetére nézve a jó egészség. Miként az egészséges ember bátran szembeszáll az időjárás viszontagságaival, legyőzi a szervezet rendes működését veszélyeztető akadályokat; úgy a vallásos ember is rendíthetlen lelki nyugalommal tekint ama szellemi mozgalmak elé, a melyek álláspontjának sziklavárát ostrom alá fogják. A lelkészi kar egyik kiváló tagjának vallásos kérdések feletti eszmecsere folyamán ajánlottak elolvasásra egy könyvet, mely a keresztyén dogmákkal ellentétes véleményeket foglal magában. A lelkész azzal a nyilatkozattal tagadta meg a könyv elolvasását, hogy ő neki van már határozott álláspontja s egész lelki életét e szerint rendezte be, nem akarja tehát kitenni magát annak, hogy az ő hitével, meggyőződésével ellentétes gondolatok lelkében kételyeket ébresszenek fel és lelkének jól megalapozott egyensúlyát megzavarják. Kétségtelen, hogy akár a lelki akár a testi egészség fentartásának szabályai közé oda sorakozik az óvakodás is. Vétkes könnyelműségnek tartjuk azt, mikor valaki cél nélkül kész veszedelembe viszi egészségét. De viszont nem lehet helyeselni az óvakodásnak azt a módját sem, mikor valaki négy fal közé zárva magát gondosan kerüli az időjárás minden változását, táplálékát pedig az egészségi szabályok alapján grammokra számítva 161 veszi be. A szervezet erőinek hivatása a munkálkodás, a munka tere pedig a külvilág és a külvilág életének minden megnyilvánulása; következésképen az embernek életfenntartási kötelessége kiállani a napra, megbirkózni a szélvésszel, hózivatarral és nyugodt lélekkel állhatatosan elviselni a zegernye s záporhátborzongató csapásait. Nem lehet tehát helyeselni azt a zárkózottságot sem mely a szellemi élet mozgalmaitól aggodalomteljesen távol tartja magát. Csak a szerzetes, ki lemondott a világ minden örömeiről, ki nem érez semmi fájdalmat, megszakított minden közösséget a külvilággal, akar méltó a szellemi áramlatok iránti teljes figyelmetlenség, annak életmódjához illik nem törődni egyáltalában azzal, hogy az emberek mivel foglalkoznak, minő érzelmek dobogtatják a szivüket, milyen gondolatok forrongnak agyvelejükben. De a ki az emberek közt él, annak ismernie kell az embereknek nemcsak külalakját hanem szellemük tartalmát is. Vájjon hová jut a társadalomban az olyan ember, a kinek például távoli sejtelme sincs arról, hogy vannak jó cimborák, kik a kölcsönt adott pénzt nem adják vissza, sőt le is tagadják. Az élet az egyénnek és a felebarátoknak külcsönös és szakadatlan egymásra hatása fonadékaiból növödik tovább. A lélek munkásságának a külvilág hatása kölcsönöz gergesztő erőt, az tűz ki eléje célt, az határozza meg az eszközöket, az szabja meg az irányt; a ki tehát a külvilágtól elzárkózva a külvilágban dolgozó forrongó, kavargó, gerjesztő, nem ritkán robbantó erők megismerésére figyelmet nem fordít: annak munkássága csupán önmaga körül forogván a taporó malom működéséhez hasonlít, melynek a külvilágra hatása nincs és a mely a külvilág hatásának frisítő csepjeit nélkülözvén lassanként a sivár puszta homoktengerébe vesző csermely sorsára jut. A ki tehát nem szándékozik a világtól remete módra elvonultan futni meg az élet útját, arra nézve általában szükséges magát a közélet szövedékébe belekapcsolni. Ezt a lelkészre nézve azonföliil még az ő hivatása is megköveteli. A lelkész vezére az ember lelki életének, 162
