Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-04 / 10. szám
10. szám. az evangéliumi állapot, hogyha a bizottság in capite et memlris megtanulná, hogy mi a belmisszió, azután pedig nem mások munkáját igazgatná, hanem saját példaadásával járna elől. Amíg ezt nem teszi, addig Aesopus rókájával nem mondhatunk mást, mint azt, hogy hol a velő?!... Egy belmissziói bizottság létalapja ugyanis csak saját belmissziói munkája lehet. De az sem egy pár vallásos előadás, hanem valami egyéb szeretetmunka legyen! IRODALOM. A Szelényi-féle tankönyv engedélyezése tárgyában megindult eszmecserével kapcsolatban kaptuk és közöljük Binder Jenő késmárki vallástanár úr köv. levelét: Igen tisztelt Szerkesztő úr! Engedje meg, hogy én is megmondjam a véleményemet dr. Szelényi Ödön könyvéről, valamint a miatta és körülötte megindult vitáról. Berlini tartózkodásomkor történt, hogy Freiherr von der Goltz theologiai tanárt hallgatói nagyon hangos lábdobogással kitüntették, amit a tanár nagy köszönettel tudomásul vett és csak azt jegyezte meg, hogy tulajdonképen magától értetődő kötelességet teljesített csak. Kérdezősködésemre azután megtudtam, hogy azért részesítették a theologiai dékánt olyan ovációban, mert a konsistoriumban Pfeiderer Ottó tanár védelmére kelt, a kit szabadelvűsége miatt megtámadtak. Ott mondta az álmélkodó uraknak: „Der Geist läßt sich nicht mit Knüppeln totschlagen“ és kimutatta, hogy a Protestantismus egyik vívmánya: a szabad kutatás eredményének a hirdetése. Hogy a konsistorium eljárásának csak a róm. katholikus egyházban volna helye, a mely egyház hisz az örökérvényű dogmákban és az azoktól való eltérést átokkal sújtja stb. Őszintén megvallva, nem tudom, hogy mi késztette a tankönyvbíráló bizottságot a Szelényi tankönyvére kimondott ítéletre, de ha ugyanolyan aggályok működtek volna közre itt is, mint a berlini konsistorium eljárásában, kénytelen volnék én is a bíráló urakat figyelmeztetni arra, hogy a „szellemet nem lehet bunkósbottal agyonütni“ és hogy nem protestáns állásponton állanak, ha dr. Szelényi könyvétől féltik az ifjúság lelki üdvét. És ha már voltak ilyen skrupulusik, akkor nem le-tt volna szabad a könyvet az iskolában megtűrni egy percig sem, — mert, hogy tudják már most a felelősséget elvállalni azokért a szerencsétlen ifjakért, a kiket Szelényi könyve megmételyezett. Vagy talán csak a két évi terminus után, amit Szelényinek engedélyeztek könyve átdolgozása céljából, jelentkezett volna annak káros hatása, előbb pedig nem ? Én dr. Szelényi Ödön tankönyvét megjelenése óta használom. Kezdetben azt hittem, hogy kicsit nehéz lesz a mi ifjainknak, mert nagyon sok egész új fogalommal ismerteti meg őket, de nagy örömemre arról győződtem meg, (?mi1 kívülem mindazon kollegák tapasztaltak, akik ezen könyvet bevezették), hogy az ifjak nagy érdeklődéssel és kedvvel foglalkoztak vele és ennek a könyvnek alapján sokszor szembe szálltak a bölcsészeti tankönyv egyes állításaival, mert meggyőződésüknek is jobban megfelelt a Szelényi által elfoglalt álláspont. Nem szorítkoztak arra, hogy a kijelölt paragrafusokat megtanulják és unótan elmondják, hanem magok is vetettek fel egyes kérdéseket jeléül annak, hogy ők a közölt anyag felett gondolkoznak, és hogy őket a felvetett eszmék és gondolatok érdeklik. Áll ez különösen „a keresztyénség mint világnézet“, „a katholicismus és Protestantismus“ „vallás és tudomány“, Vallás és művészet“, Keresztyénség és állam“ „Keresztyénség és kultúra“ „az államok egymáshoz való viszonya“ „keresztyénség és szocialismus“-ról szóló paragrafusokról. És most, hogy ezt az élvezetes ügyes tankönyvet. többé nem lehet használni (Hetvényi szintén nagyon alkalmas könyvét pedig úgy látszik nem engedélyezték) ismét visszatérjünk a hajdanában egészen megfelelő Zsilinszky tankönyvéhez, amely azonban manapság már kevésbé felel meg az igényeknek. Érezték hiányait azok, a kik használták és azért javított rajta Hörk, azután pedig Bereczky. Hörk meglehetős sok újat vitt be a könyvecskébe, ami azonban a könyvnek nem vált előnyére és Bereczky az átdolgozásában Hörk toldalékait ismét kiküszöbölte. Hogy azóta új javított kiadást is rendezett belőle Bereczky, nem tudom, de úgy látszik annak kellett megtörténje, ha most az egyetemes közgyűlés alkalmával, a könyvbíráló bizottság a Bereczky Zsilinszky könyvének a bevezetését szorgalmazta. Ha szerény felszólalásom nem volna a pusztában elhangzó szó, akkor én is arra kérném az illetékes köröket: engedjék meg nekünk, akik Szelényi könyvét használtuk és megszerettük, hogy továbbra is használhassuk és mi készek vagyunk a felelőséget elvállalni, hogy ifjaink őséül egy sem lesz hűtlen egyházához ezen könyv használata miatt. Késmárk. Binder Jenő, vallástanár. KÜLÖNFÉLE Jutalom. A vallás- és közokt-ügyi miniszter Grosch Ede lőcsei evang. népiskolai tanítót a magyar nyelvtanítás terén tanúsított buzgóságáért a Kalmár József- alapítványból 160 koronás jutalomban részesítette. Lelkészválasztás. A strázsai evang. egyház egyhangú bizalommal Holkó Mihály rókusi lelkészt hívta meg a Koch Aurél tragikus halálával megüresedett lelkészi állásra. Holkó Mihály a megtisztelő meghívást, melyet egy küldöttség hozott tudomására, elfogadta. Doktorrá avattás. Mohácsy Lajos marczalgergelyű lelkészt a budapesti egyetem jogi fakultása jogtudorrá avatta. A promováláshoz gratulálunk lelkésztársunknak! Egész lelkészi karunk becsületére válik, hogyha egyes tagjai komoly munkával szereznek nevet és tudományos minősítést maguknak. Új tábori lelkész. A hadvezetőség lapunk főmunkatársát, Endreffy János lajoskomáromi lelkészt tábori lelkészi szolgálatra rendelte s harctéri szolgálatra osztotta be. Legyen Isten segítő kegyelme vele nehéz munkájában. 155 156
