Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-19 / 8. szám
kicsinyes ? Még prédikációinkkal is fájdalmunkat növeljük, ha ránézünk utána a való életre. Nagy feladatot adjatok lelkemnek, arra való, ne hagyjatok kicsinyes dolgok kövei között őrlődnöm. . . . Segíts rajtam égi hatalom, vagy vedd el keménységemet, hogy bele tudjuk törődni. ... De még se, nem akarok beletörődni __ N em lehet— Nem volnék én, ha bele tudnék törődni__ H itvány Payot milyen szép könyvet írt az akarat neveléséről és mégis mily bután mondja, hogy nemcsak Párisban lehet, dolgozni! Hazudsz Payot, csak Párisban lehet dolgozni! Fejtegeti a vidék előnyeit a szellemi munkára nézve s kihozza belőle, hogy a legtöbb lángelme a magányban érlelte meg alkotásait: Descartes, Spinoza, Kant, Rousseau, Darwin, Mill Stuart, Renouvier, Spencer, Tolsztoj. — Erre én azt mondom, hogy igaz, a magányban, de nem az egyedüllétben. Nem elég olvasni, hanem beszélni is kell! Megértő emberek is kellenek.. . . Igenis csak Párisban lehet dolgozni, kinek-kinek a maga Párisában. Nem szenvedted Payot át, amit én. Beszéded fecsegés, nem hiszek neki. Egyszóval: — a filozófia itt azt állítja, amit a vallás. De a megismerések természete más Milyen természete van a filozófiai megismerésnek és milyen a vallásinak? Hogyan jön rá valamire a filozófia és hogyan a vallás? Amíg ezt a kérdést nem tisztázom, addig nincs tovább! A matematikai gondolkodás lefolyása más, mint — a földrajzié. Kétszer kettő ugyan négy, de hogyan jött >rá erre a matézis? Az etikai megismerés természete még a legjobban hasonlít a vallásinoz. Hogyan jön rá valamire a vallás — ez az én nagy kérdésem. A vallás az ősök szellemének kultuszában in nuce rájött arra, amire Ribot a lelki átöröklés tanában. Nem ér a tudományom addig semmit, míg nem tisztáztam a vallási megismerés természetét. . . Kopogtatnak. A pap felnéz a magasságos egekbe, fölugrik, mint a kölykét védő sárga tigris, hogy öklével szétzúzza az ajtót. . . De az ajtó előtt átvillan az élet áldozatának agyában, hogy pap — s megtörve behanyatlik karja s fogai között dadogja benseje legnagyobb hazugságát. — Szabad! — Meg lett a Nagy Istvánná zsákja a malomban, tisztelendő úr! Lelkész. SZEMLE. „A “Rovű's.“ Az Evang. Örálló „Rovás“ címén új rovatot nyitott. Ebben először Baltazár Dezső dr. debreceni ref. püspököt vette elő egy állítólagos nyilatkozatáért. E szerint Baltazár püspök a reformátusok •és az evangélikusok közt való úniót az utóbbiak pánszlávizmusa miatt nem tartja • megvalósíthatónak. Baltazár püspök az Evang. Örállónak e közlemény ellen a köv. nyilatkozatot küldte be : 123 Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Tisztelt barátom! Legerősebb fantáziával sem tudtam volna elképzelni, hogy a becses lapodban az Evang. Örállóban megkezdett „Rovás“ rovására először én kerülök. — Sok vihart láttam s az ilyen fejnek intézett ütések nem szoktak bennem különösebb lelki hullámokat kelteni annyival kevésbé, mert tudom, hogy a kalapácsenye- lénél rendesen olyan ember áll, a ki nem köznek akar használni, hanem nekem ártani. — magam igentelen személye pedig igazán nem érdemli meg, hogy meg- bántása miatt valami nagyon felháborodjam. — Most azonban nagy fájdalmat érzek. — Az evangélikus testvérek iránti őszinte szeretetem és nagyrabecsülésem vannak megbántva. — Ezeket az értékeket pedig nem engedem lelkemből még az „Excubitor“ féle brutális támadások által sem kivettetni, — A mire ez a meggondolatlan ismeretlen ellenem való vádját alapítja, hát azt én egyszerűen nem mondtam. — Azokat a lapokat a melyekre ő hivatkozik nem olvastam, tehát czáfolhattam meg. — Egy újságíró előtt nyilatkoztam a reformátió négyszázéves jubeliumának megünnepléséről s szóltam az unióról is. — A többek között annak a református oldalon általános nézetnek adtam kifejezést, hogy az uniónak református részről nagy akadálya a lutheránus egyház kebelében tekintélyes lélekszámmal és gyülekezetekkel képviselt nemzetiségi nyelv. — A lutheránus egyház hazafiságát pánszlávizmussal megvádolni nem csak igazságtalanság, hanem oktalanság is lett volna tőlem. — Ilyenek elkövetésének a korából pedig már igazán kinőttem egy kicsit. — Erős a gyanúm, hogy az én nyilatkozatomat olyan kész szövegzete által és tűzdelte meg „pánszláv mozgalom átterjedéséivel, akinek nagy érdeke volna bennünket összevesziteni. — Nyelvi és nem hazafiui érzésbeli különbségről van tehát szó. — Remélem a kettő között a tisztelt „Excubitor“ is meg tudja vonni a különbséget. — Tisztelt Barátom sokkal versatusabb ember vagy a közéletben mintsem ne emlékeznél reá, hogy még a nevem aláírásával is sok olyan diffanáló közlemény jelent már meg, a mi nem tőlem származott. — Azért nagyon leköteleztél volna, ha ennek a „Rovás“-nak a megjelenése előtt barátilag figyelmeztettél volna. — Látod mindjárt elkerültük volna a kölcsönös keserűséget. — Mert hiszen — remélem — nektek sem érdeketek, hogy a két protestáns egyház közötti békesség és szeretet olyan őszinte és igaz munkása mint én vagyok—bármilyen jelentéktelenségen dacára is félre álljak a nagy közös küzdelemtől, a mely a közeljövőben most még nem is sejtett arányokkal fog bennünket az arénára hívni. — Jelen levelemnek becses lapod legközelebbi számában leendő közzétételét kérve vagyok, igaz szeretettel kész szolgád : Debreczen 1916. február hó 7-én. Dr. Baltazár Dezső, püspök. Mivel a püspök úr nyilatkozata egyidejű közlésére lapunkat is felkérte, a fentiekben készséggel eleget tet124
