Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-12 / 7. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak alap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FŐMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. FEBRUÁR 12. 7. SZÁM. TARTALOM: Sz. L: Isten igazságos. - Julianna árvaházi alapítványa. — E. J. Dr. Szlávik Mátyás: Tapasztalatok és tanulságok. • Vallás és nyelvkérdés. — Szemle. — Irodalom, kö/.lesei Hirdetések Scháffer Ferdinánd és neje Legányi — Külföld — Különféle. — Szerkesztő Isten igazságos. II. Thess. „Mert az az igazság. ha az Isten a titeket sanvargatókat megsanyargatja, nektek pedig, kik a sanyarúságot elszenveditek, velünk együtt megbocsát az Űr Jézus megjelenésekor. . . Az Isten igazságosságába nincs jogunk belebeszélni. Az Isten azt tesz velünk, amit akar. Mi — parányi teremtményei azért a kevés napsugárért, azokért a tovasuhanó örömekért, melyekben részünk vagyon, de az erőnket próbáló megpróbáltatásokért és a ránk bocsájtott szenvedésekért is csak hálával tartozunk neki, alázattal borulunk le előtte. „Mind jó amit Isten tészen, szent az ö akaratja“ — énekeljük a költővel s rágondolunk Pál apostol érvelésére: vájjon van-e joga az agyagnak fellázadni a fazekas ellen, hogy belőle ilyen, vagy olyan edényt készített?! Jogcímünk valóban nincs hozzá. Akkor megtesszük jogcím nélkül. Mert tesszük. Hányszor tesszük kis és nagy dolgoknál, sorsdöntő fordulatok kikerülhetetlen események alkalmával, épúgy mint nevetségesen csekély esetekben, amikor nem úgy történik minden, mint ahogy azt mi szépen és a magunk előnyére elgondoltuk. Most legalább okunk van rá, rettenetesen komoly és mélységes okunk, hogy az isteni igazság kérdésével foglalkozzunk. Hét tőrős fájdalmak, be nem hegedő- sebek, szétzüllő családok, derekben kettéroppantott életek, fényesen indult, egy buta puskagolyó által megszakított pályafutások adják fel a kérdést. Nem csak pihent ész köszörüli a maga elméje élét rajta. A háború minden fordulata az elé a kérdés elé állítja a hívőt is, a theologust is: hol van ezekben az eseményekben az Isten akarata, milyen az az isteni igazság, amely megengedi, vagy eltűri, sőt akarja a háború emberáldozatainak a hekatombáit?! A kérdés nem új. Az emberi igazságérzet a történésekben, a tényekben megnyilvánuló isteni akarattal már régóta nem tudja azonosítani magát. A valóság és eszményeink, valamint a való és vágyaink között 97 ösvények tátonganak s a vallásos, mindent Istenre, mint végső okra vezető gondolkozás számára megszületnek az isteni gondviselés ama rejtélyei melyekre gondolva mondja a zsoltáros, hogy az Úr gondolatai nem a mi gondolataink, az ő utai nem a mi utaink. A keresztyén igazságérzet sem nyugszik meg szó nélkül az isteni akarat kiflirkészhetetlenségében. Pál apostol ime, annak az osztó igazságnak a híve, hogy a sanyargatóknak fizessen meg az Úr érdernök szerint, a sanyarúságot szenvedőket pedig jutalmazza meg az elszenvedett keserűségekért! Azonban az emberi és a keresztyén igazságérzet követelésével szemben ott áll a valóság. Az élet nem erkölcsi számtani példa, amelyben minden elvett vagy megváltoztatott mennyiség feltétlenül változtat az eredményen, sem automataszerű masina, amely minden bedobott „cselekedetért“ kiszolgáltatja a megérdemelt jutalmat, vagy büntetést, hanem valami csodálatos, végére mehetetlen keveréke a vak eseményeknek és az erkölcsi világrend törvényei szerint igazodó történéseknek. Ezt Pál apostol nagyon jól látta, azért nem is várja ezt az isteni osztó igazságot előbb, csak az Úr Jézus második megjelenésére, amikor majd elkövetkezik a nagy leszámolás. Addig — tűrni és remélni kell. Vigasztalgatni magunkat azzal a reménységgel, hogy az Úr megfizet s hogy ha meg is próbál és meg is ostoroz és a szenvedések tisztító tűzébe vet is, azoknak, akik az Istent szeretik, végezetül mégis, mindezek javukra vannak! Kielégítő megoldás ez? Akik az egyéni boldogságra feltétlenül igényt tartanak és nincs annyi alkalmazkodó képességük, hogy az élet által nyújtott és elérhető boldogsággal gazdagítsák életüket, azok joggal meg- csaltaknak tarthatják magukat. De a legszentebb igazságérzettel telt emberi lélek számára is lehet megsemmisítő ez a kilátás, melyre a maga igazát görögös vakmerőséggel még az istenek ellenében is megvédelmezni hajlandó karakterek az isteni igazságban megrendült hittel reagálhatnak. Mennyi gúnnyal és keserű gyűlölettel öntötte már végig az Isten akaratában feltétlen megadással megnyugvó gyermeteg hitet a követelődző életvágy és a triviális hitetlenség. 98
