Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-16 / 51. szám
A Lélek hirtelen eltűnt, A rózsaujju hajnal biborszín tónusa reszketett a falakon és csodálatos glóriával fonta körül a megkínzott emberarcot. Mostar, 1916. november 19. Szántó Róbert. SZEMLE. Ki rendelkezik? Egy lelkésztársunk három konkrét esetet hozott tudomásunkra. Megtörtént egyházában, hogy a menekültek összeírására a községi jegyző az iskolából tanóráról hivatta ki a tanítót, a tanító pedig szó nélkül ott hagyta az iskolát s ment a jegyzőnek segíteni. Egyházi hatóságaink úgy rendelkeztek, hogy tanítóink szükség esetén segítségükre legyenek a munkával túlhalmozott jegyzőknek. Ez azonban nem annyit jelent, hogy tanítói kötelességeiket elhanyagolják s az iskolát cserben hagyják. Az esperesnek ilyen esetben ki kell oktatnia a tanítót, de egyúttal módját kell annak is ejtenie, hogy a jegyzőnek a tudomására hozza, hogy csak a megengedett és a szükséges mértékben veheti igénybe tanítóinkat és rendelkezési jogot velük szemben nem gyakorolhat. A második és a harmadik eset lényege az, hogy a jegyző a király halálhírét és Bukarest bevételét hallva templomunkban a harangozást elrendelte. Nincs az egész országban egy evangélikus lelkész se, aki a harangoztatást a saját jószántából el ne rendelte volna, azonban a harangokkal való rendelkezés joga mégsem a közigazgatási, hanem első sorban saját egyházi hatóságainkat illeti. Ilyen konfliktusok elkerülése céljából kívánatos volna, hogyha sürgős esetekben egyházi hatóságaink is megtalálnák annak a módját, hogy intézkedéseiket megfelelő sürgős módon hozzák lelkészi hivatalaink tudomására, hogy azok mindig tudják mihez tartani magukat s ne a jegyzőtől vagy az újságból kelljen megtudniok, mit kell cselekedniük, s hogy ne hetek múltán kapják meg az idejüket múlta körleveleket. A távíró és a telefon korában élünk, de az egyházi közigazgatás — úgy látszik — még 'mindig a cigányposta ideáljához igyekszik tartani magát. Grüss Gott a címe a bácsi esperesség gyülekezeti lapjának, amely az új adventtel először köszönt be a német nyelvű hívekhez. A lap a bácsi esperességi lelkészegyesület tulajdona. Felelős szerkesztő Jahn Jakab kiskéri lelkész. Megjelenik havonként kétszer. Előfizetési ára egész évre 3 kor. — Ilyen gyülekezeti lapok az összetartás, áldozatkészség hasznos nevelői, mért is örömmel fogadjuk őket. A szerkesztőnek kitartást, hű munkatársakat, a lapnak buzgó pártfogókat, sok olvasót kívánunk. A reformáció emlékünnepét a Szepességen három egyház ünnepelte meg vallásos estéllyel. Késmárkon Hajts Bálint lelkész, Gölnicbányán Kozlay Kálmán szepesszombati, Grünwald Dezső ruszkini és Hoffmann Károly helyi lelkész szerepeltek. Igión csak diákszámok voltak a műsoron, holott Igión van intézeti vallástanár, segédlelkész és lelkész is s azonfelül sok olyan lelkes férfiú, aki élhetne a reformáció születésnapján az egyetemes papságnak azzal a jogával, hogy érett meg810 győződéssel vallást tehessen. Suta dolog, ha a reformáció képviseletét ifjakra bízzuk. Különösen ma, amikor olyan világot élünk, hogy a szószéken és a pódiumon még meglett férfiak számára sem könnyű mesterség az, hogy emberül megállják a helyüket. Interkonfesszionális imaházat építtetett a keresztyén ifjak világszövetsége a braunaui (Csehország) fogolytáborban. Ez a katholikusok körében nyugtalanságot keltett. Bjelik Imre róm. kath. tábori püspök ismételt kérésére a közös hadügyminisztérium utasította a fogolytáborok parancsnokait, hogy a katholikus foglyok számára külön e célra rendelt helyiségben tartsák meg az istentiszteletet s ezenfelül legszigorúbban megakadályozzák, hogy köztük bárki protestáns bibliát vagy célzatos propaganda Írásokat osztogasson és bármikép megsértse a foglyok vagy a foglyokat őrző kath. katonák vallási meggyőződését. A tábori lelkészek. A kath. „Egyházi Közlöny“ a katonalelkészek hivatalos lapjából leközöl nehány megjegyzésre méltó számot. A fontosabbakat a következőkben állítjuk össze: 1914. július 31-én volt a közös hadseregnél 141 róm. kath., 15 gör. kath. és 29 más- vallású katonát lelkész. A magyar honvédségnél: 137 róm. kath. 12 gör. kath. 104 más vallásu. Az osztrák Landwehrnél: 173 róm. kath. 29 gör. kath. 39 más vallásu. 1916. szept. 30-áig a növekedés a közös hadseregnél: 1315 róm. kath. 114 gör. kath. 447 más vallásu. A magyarhonvédségnél 137 róm. kath. 19 gör. kath. és 177 más vallásu. Az osztrák Landwehrnél 137 róm. kath. 17 gör. kath. és 30 más vallásu. 1916. szept. 30-ig apadás: a közös hadseregnél 144 róm. kath. 21 gör. kath. 52 más vallásu. A magyar honvédségnél 33 róm. kath. 1 gör. kath. és 25 más vallásu. Az osztrák Landwehrnél 56. róm. kath., 7 gör. kath.. 13 más vallásu. Kitüntetést kapott 724 róm. kath., 41 gör. kath. és 105 más vallásu lelkész. Érdekes a kitüntetések aránya, 1311 közös hadseregbeli róm. kath. lelkész közül 554, 322 osztrák Landwehr lelkész közül 123, a 241 honvéd lelkész közül pedig 47 kapott kitüntetést. A görög katholikusoknál 108-ra 37, 39-re 11, a honvédségnél pedig 30-ra háború kitüntetés. A „más vallásunknál“ 426 (közös had) 66, 56 (osztr. Landwehr) 14 és 256 magyar honvéd 25 kitüntetést kapott. A „más vallásu“ elnevezés tipikus katholikus terminus. Nincs semmi jogosultsága. Különösen hivatalosan mindnyájunkat megillet a magunk becsületes neve. A Masznyik-féle új szövetség fordítás kikerült egy fővárosi napilapba is. Maga a fordító ajánlotta be művét a nagy közönségnek azt mondván róla: „szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ez a bibliafordítás irodalmi esemény számba megy“. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap“ legutolsó száma szóvá teszi ezt a szokatlan önreklámot. Azt, hogy a hibiliafordítás irodalmi esemény-e, nem a szerzőnek kelj, hanem másnak illik megállapítani. Szóvá teszi továbbra bibliafordításhoz szükséges Lélek és mélységes alázatosság hiánya mellett az előfizetési felhívás némi reklám-izét, azt, hogy a fordító drága füzetes vállalatot csinál bibliafordításából s azt mondja: „hagyjuk ezeket holmi regénykiadó vállalatok számára, de tartsuk távol a mi legdrágább kincsünktől, a Bib811
