Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-16 / 51. szám
51. szám. történt. Ha a fordító Isten segítségével s esetleg ha~ sonlóan alapos képzettségű munkatársak közreműködésével az egész ó-testamentomot tudja nekünk magyar nyelven adni, akkor az megbecsülhetetlen nyeresége lesz a magyar protestantizmusnak. Mert bármennyire ragaszkodjék is valaki az öreg Károli fordításához, azt be kell látnia, hogy rengeteg — noha érthető — tévedései miatt a tudományos kritikát nem állja meg s nyelvezetének fogyatékossága miatt alig élvezhető s így semmiképen sem felel meg a mai kor követelményeinek. Próbált ezen a bajon segíteni Kámory S. de nem ért célt. Sok tekintetben észlelhető nála haladás, de fordítása közhasználatba nem ment át. Túlságosan szabad, önkényes a szöveg kezdésében, nyelvezete pedig sokszor ízléstelen. Végre Hornyánszky felismerve, hogy nemcsak a theologusoknak, hanem a laikusoknak s égető szükségük van egy jó fordításra- amely nemcsak a magyaros nyelvezet dolgában állja ki a próbát, de egyúttal tekintetbe veszi az ó-testamentomi szöveg- kritika s egyéb segédtudományok kétségbevonhatatlan eredményeit is, hozzáfogott a munkához. Szinte a legnehezebb feladatot választotta. De azok után, mit a 12 első fejezetben nyújt, bizton remélhetjük, hogy nehéz feladatát a legnagyobb sikerrel fogja megoldani. Igazán szép és élvezetes magyarsággal, szószerint fordít, és megtartja az eredeti versmértéket. Csak ily fordításban gyönyörködhetünk a legnagyobb zsidó próféta fenséges szárnyalásu gondolataiban. Bepillantunk lelki világába, bele látunk szívébe. Már e 12 fejezetben, különösen a IX. és XI. fejezetben bontakozik ki Jesajás a maga igazi nagyságában; szíve tele van bánattal keserűséggel népe romlottsága miatt, melyet haragosan ostoroz, de megindító dorgálás és megdöbbentő fenyegetés után tud erősíteni, vigasztalni s új, gyönyörű messiási reményeket felkölteni. Mily óriási haladást jelent Hornyánszky fordítása Károli és Kámory fordításaival szemben, azt s a következő példákból láthatjuk. A II. fej. 6 s köv. verseiben Jahve ítéletét hirdeti a prophéta. Hornyánszky fordításában így hangzik: „Mert eltaszítá Jahve nemzetét, Jákobnak házát, mert telve vannak jóslással keletről s bűvésszel, mint a filiszteusok és idegennel váltnak kézütést“. Károli: .„De bizony elhagytad te Uram a te népedet, a Jákobnak házát; mert a napkelet felől való tartományoknak gonosz erkölcsökkel betöltek, és igaz olyan szemfényvesztők, mint a Filiszteusok: és az idegeneknek fijaikban gyönyörködnek“. Hornyánszky: „Személytnézésük vádló ellenük és bűnük leplezetlen hirdetik“. Károli: „De ő orcájoknak megkeményítése tészen ő ellenek bizonyságot: mert az ő bűnökkel mint a Sodomabeliek szemtelenül kérkednek, nem hogy eltitkolnák“. ' Kámory: „Szemtelen tekintetűk, ellenök bizonyít stb“. Mily máskép hangzik VI. köv. a kedves dal a szőllő- ke.rtről a különböző fordításokban, Hornyánszky: 806 „Hadd daloljak barátomról, társam dalát szőllőjéről. Szőllője volt barátomnak termőgazdag magasságon, s megkapálta, tisztogatta, beültette nemes tővel, tornyot emelt közepére, taposót is vágott benne s remélte, hogy szőllőt hoz majd — s egrest termett“. Károli: „Éneklem immár az én Szerelmesemnek, az én Szerelmesem énekét az ő szőlőjéről: Az én Szerelmesemnek szőlője vagyon felette kövér helyen. Melyet gyepűvel. körülvett, kövektől megtisztított, beültetett drága szőlőkkel, és épített abban tornyot, és készített abban sajtót is: de mikor várná, hogy édes szőlőt ter- mene: vadszőlőt terme“. S még nagyon sok példát lehetne felhozni annak bizonyítására, hogy a régebbi fordítók egyrészt nem értették meg a szöveget, másrészt nem volt meg bennök az a képesség, hogy a jói megértett szöveget szépen fejezzék ki. Csak a legszembetűnőbbeket sorolom fel: 1-14-23-29-j 1I-16-) HI-3-24-) IV. 6., VIII.9.10., IX. 2 • 9 • 10 • 11 • 20 •> X. 2-3.4.8-9-30*31-J. XL4.j3.x4. Viszont Károli fordításában vannak egyes kifejezések, a melyek annyira átmentek a közhasználatba, hogy kár volt másokat választani. Szerintem megmaradhatott volna a régi „béke fejedelme“ a „béke főnöke“ helyett; a Jahve Cebaót is kissé idegenszerűen hangzik a megszokott „seregek ura“ helyett. Egyébként sima, gördülékeny a fordítás. A szövegkritikának csak annyiban jut hely, hogy zárójelekkel, pontozással stb. vannak jelezve a hiányos, érthetetlen, illetve idegen részek. Technikai nehézségek gátolták meg a fordítót abban, hogy szövegkritikai jegyzetekkel és magyarázatokkal is eltársa a fordítást, a mi különösen X. 4-nál lett volna érdekes. Szívből sajnálhatjuk, hogy Hornyánszkyt katonai szolgálata akadályozza meg abban, hogy bennünket egyhamar a teljes Jesajással örvendeztessen meg. A füzetecske Hornyánszky Viktor kiadásában jelent meg. Nyomása tiszta, szép; sajtóhiba is mindössze kettő van. Ára 1 korona. Dobsina, 1916. december hó. Pósch Gusztáv. Az Ember és a Lélek. Elgondolkozva ül az Ember szobájában. Oszbecsa- varodott fürtéi homlokát, halántékát simogatják. Titokzatos csönd van körülötte. Hallgatja a percek zakatolását. Éjfél felé jár az idő. Halkan kopogtatnak és besurran hozzá a Lélek. „Ki az? Mit akarsz én tőlem? Ne háborgass elmélyedésemben“. „Ki vagyok? Én vagyok a kezdet és a vég. Én vagyok a gondolat, amely a világot létrehozta. Én vagyok a jóra ösztökélő erő, az élő lelkiismeret. Mit akarok ? Számón kérni tőled micsoda kincseket gyűjtöttél e Qn7
