Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-02 / 49. szám
49. szám. A fényes mennyországban itt is megint ugyanaz a jóságos Úristen, ki hatalmas király létére a zimankós téli éjszakán is szóba áll infanterista vitéz Varga Pállal, fiamnak nevezi s Ö, kinek tudta nélkül egy hangya sem pusztul el e földön s kinek egy szempillantása végigjár a világok végtelenjén, tőle kérdi: „Mesélj, fiam. mi újság odalenn? S amint illik, kérdésre felelni, feszes haptágba áll Varga Pál: »Herr Majeszlcl! Jelenlem tisztelettel, Odalenn most a legfőbb brigadéros, A legnagyobb úr: szolgád a Halál. Amerre ö jár, gyászíályol a zászló, Az arcokon a bánat könnye ég. (A hű csatlósa százezernyi árva. Akiknek apját rendelé eléd.) Herr Majesztét! könyörgöm tisztelettel, Szűnjék meg egyszer már a zokogás, A szomorúság száz új nyomorával Búcsúzzék el már milőlünk a gyász. Faludi Ferenc: A mennyországban.) „Trombitás Balog“-ot (Gács Demeter), miután ott harcolt Szerbiában és Varsó alatt s két medália is diszítette mellét, Doberdó síkján eltemette egy gránát. De a földről lassan, lágyan felemelte két irgalmas égi szanitéc s letették könnyen, mint a pelyhet, a mennyei sugárzó kapuban. Gábor angyal örömmel fogadja a kitűnő trombitást; kezébe nyom egy gyönyörű cifra trombitát s megbízza, hogy majd az Ítélet napján fújja meg helyette, mert ő bizony már pihenésre vágyik. Balog csak nézi, nézi a gyönyörű trörribitát s elgondolkodik. De mivel bátorságnak sohase volt hijján, hát megkérdezi tisztességtudón: .Ha meg nem sértem, angyal úr, mi lesz majd. Mikor én ezt a kürtöt megfújom?* Gábor angyal csodálkozik kissé, hogy trombitás Balog ezt nem tudja, de jóságosán megmagyarázza neki: .Ha belefújsz, megnyitnak mind a sírok És új életre kel minden halott!* Bát bizony ennyit Balog is tudott még földi életéből, de azért biztonság kedvéért mégis előbátorkodik még egy kérdéssel: „Vájjon, mikor én belefújok ebbe, Fölkelnek-e a halott oroszok?* Gábor angyal igenlő feleletére megvakarja a fülét, mert ez bizony baj, nagy baj. .De csak nem támad fel a szerb csőcselék ?* „De bíz föltárnád az is“, válaszol Gábor angyal, s trombitás Balognak mindjobban elmegy a kedve új tisztétől. .Az áldóját, megnyugszom ebben is már... De csak nem ébred fel a talián ?“ „Mégis? — Dejsz’ én biz nem keltem fel őket, Bár lent marad minden atyámfia!...“ És földhöz vágta, hogy darabokra tört szél A mennybéli szentséges trombita. S hátha még a románok árulását ismerte volna! Egy egész külön háborús mennyországot teremtettek meg e háborús versek, melybe jogosan csak a magyar katona léphet be. S csodálatos, hogy az eddig rendelkezésemre álló száznál több német költemény közt egyet sem leltem, mely hasonlóan a háborús menny776 országgal foglalkoznék s ez annál csodálatosabb, mert hiszen nekik megvan a régi germánok fényes Walhal- lája a harcias walkűrökkel s hogy ez nem inspirálja inkább a költőket e szép és igazán érdekes téma kiaknázására.---------E zekben és más háborús versekben is a mennyország főlakója a jóságos Atyaisten; mellette szerepel még sűrűn Szent-Péter, továbbá Mihály és Gábor angyal, ki már a Zrinyiászban is leszáll a haldokló hőshöz, hogy fölvigye lelkét a mennyországba, az egyik kezében lángoló pallos, a másikban pálmaág és koszorú- De a többi szent, valamint Mária is hiányzik teljesen, legalább a rendelkezésemre álló versekben. Krisztus maga is leginkább csak a karácsonyi legendákban szerepel, hol leszáll a földre, felkeresi a szomorúakat és megterhelteket, jóságos kezével gyöngéden megérinti a vérző sebeket, könnyfátyolos szemeket és mindig és mindenütt bíztat és vigasztal, gyógyít és bátorít.... Szóval a háború nemcsak a földet változtatta meg rettenetes varázserejével, mikor vadvirágos rétekből és mezőkből vétől párolgó csatatereket, virágzó, emberlakta hajlékokból sívár, fekete, elhagyatott romhalmazokat, szelíd, békés, szorgalmas kulturemberekből vérszopó vadállatokat csinált, hanem megváltoztatta még a mennyország képét is s — azt hiszem, nemcsak a háborús versekben hánem átalakult az a rettenetes pergőtűz és ágyúdörej, a hősi virtus és folytonos halálveszedelem világában élő magyar baka lelkében is és a mennyországnak más képe él most a lelkében, mint hajdan — oh milyen régen s mégis csak jó két évvel ezelőtt — mikor levett kalappal lépett be kicsi faluja fatornyos istenházába, melynek félhomályát ünnepélyesen töltötte be a mentha templomi illata ... Kintzlerné Soltz Inez. SZEMLE. Mi is azok közé tartozunk, akik a Noszkó-féle sajtóirodára fordított 1250 koronát kidobott pénznek tartják. De azért e helyen készségesen megjegyezzük, hogy az Evang. Örálló legutolsó számában felvilágosításul megjelent egy közlemény, amely azt állítja, hogy négy évvel ezelőtt beadott és igazolt költségvetés alapján lett megállapítva az 1250 korona általány s ebbe a a sajtó tudósítója saját fáradságáért egy fillért sem számított fel. A beadott és igazolt költségvetés előtt tisztelettel kalapot emelünk, azt is megengedjük, hogy a sajtótudósító fáradságáért egy fillért sem kap, azonban ez nem változtatja meg azt a nézetünket, hogy a sajtóiroda működésének a látható eredménye egyházunknak nem ér 1250 koronát. A vatikáni tudósító iroda megszűnése. Az „Egyházi Közlöny“ közli, hogy a pápa kezdeményezésére a Vatikánban a hadifoglyok támogatására tudósító-iroda létesült. Az irodának meg kellett szüntetnie működését, mert folyvást azzal gyanúsították, hogy kémkedik, vagy elősegíti a kémkedést. 777
