Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-04 / 45. szám
45. szám. kuriozumképen említem. Deák koromban tíz esztendőn át. ahol pedig igen sok a katona, egyetlen egyszer sem láttam evang. tábori papot, de a katonákat sem láttam tömegesen részt semmi sem a magyar sem a német istentiszteleten. Láttam azonban, hogy evang katona sőt tiszt, katholikus ceremóniákon részt vett — parancsból. — És mikor lelkigondozásról van szó, fájdalmat senkinek sem akarok okozni, de toliam hegyére kívánkozik,: a lelkigondozáshoz érző szív, jutalomra nem számító igyekezet buzgalom szükséges. És ha szükség van erre békében, úgy fokozott mértékben háborúban. Tehát érző szívet buzgalmat otthon felejteni nem szabad. Mert amikor azt mondom „örülök, ha nem kell“, avagy „felesleges“ teszem prédikálni vagy beteget látogatni, vagy amikor a tábori lelkészt éjjeli inspektióra fogják, vesz és ad telefon jelentést, sürgönyt, bevágja magát fiakkerbe (ha van?) és rohan ehhez, vagy ahhoz a kommandánshoz, mert bakára az üzenetet nem bízhatja, holott talán inkább a kórházban illene inspekciót tartani, akkor erősen szenved az ügy. Cikkiró Ausztriát említi. Itt legyen szabad a következőket említeni. Találkoztam ausztriai kollegákkal, kik azon óhajuknak adtak kifejezést, szeretnének közelebbről megismerkedni a mi egyházunkkal, a fnagyar- országi reformációval. A tábori lelkészi kar révén lehetne valamit csinálni. Nem ártana talán egy osztrák evangélikus lappal érintkezésbe lépni. Jeleseink írjanak cikket, avagy egyenesen könyvet. Vagy az osztrák valláskönyvben egyelőre mint függelék foglalna helyet a mi egyházunkról, reformációnkról írt cikk, Sok dologban nyerne felvilágosítást az osztrák és hazánknak is tennénk szolgálatot. Jó volna fentiek érdekében, ha egyházunk már most érintkezésbe lépne az osztrák evang. egyházzal. Nehogy elkéssünk! Felhívás a lelkészekhez. A magyar sajtó az elmúlt héten hatalmas, szívhez szóló felhívást intézett a magyarországi társadalomhoz, melynek figyelmébe és támogatásába ajánlotta a hazatelepülő erdélyiek sorsát, kik elpusztult hajlékaik üres falai között fogják még c^ak igazán érezni a román betörés iszonyatosságát. Nem pénzre, hanem ruházatra és téli takarókra, párnákra van szüksége annak, a ki a tél küszöbén álló hideg elől otthonában kivan menedéket találni. A magyar- országi társadalom a lelkes magyar sajtó felhívására bizonyára nem fog szűkkeblű és könyörtelen lenni s a hazavonuló erdélyiek bizonyára aggodalom nélkül közelednek kihalt otthonuk felé, mert magukkal vihetik talán még az élelemnél is fontosabb meleg ruházatot. Lapunk, mint az evangélikus egyházegyetem szócsöve, nem maradhat néma e hatalmas actio megindításának küszöbén, annál kevésbbé, mert nekünk evangélikus lelkészi karnak szintén van ilyen tizennégy menekült lelkésztestvérünk, kik ugyancsak teljesen elpusztított hajlékaikban nélkülözni fogják a melegebb felszereléseket, melyek nélkül haza sem mehetnek. Az ige szavával fordulunk a lelkészekhez: „egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be Krisztus törvényét.“ Hétszáz lelkésztestvérünknek kell tizennégy lelkésztársát fölsegíteni. Mi is ismételjük, nem pénzzel, hanem elsősorban párnával, paplannal, térítőkkel és egyéb melegebb ruhával. Minden tíz papicsaládnak csak egy marék tollat kellene összeadni, egy kis párnát, egy centiméter nagyságú fehérneműt, hogy bőségesen legyen segítve a szükségen. Ép ezért kérve kérjük lelkésztestvéreinket, hogy mint az egyháztársadalomnak vezetői karolják fel lelkésztársaik ügyét s körültekintő bölcsességei gondoskodjanak szenvedő testvéreik sorsáról. Az egyházegyetem és kerület pénzbeli adománnyal segítette elhagyottad, a lelkészi kar segítse azzal, a mivel most az összes menekültek támogatására siet a társadalom. Akár a lapok szerkesztőségei, akár a tisza- kerület püspöke vállalkoznak az adományok szétosztására a családok nagysága szerint. „A hit cselekedet nélkül meghalt állat.“ Deuterojesajás. (Jes. 40 55.) Fordította Hornyánszky Aladár. Vili. Jeruzsálem kiterjedése a jövőben. 54 1 Ujjongj, meddő, aki nem szült, vigadj, rikolts, ki nem érzett szülő görcsöt, a feldúltnak több a fia férjes asszony fiainál, mondja Jahve. 2 Szélesítsd ki sátrad helyét, a ponyvákat húzzad széjjel, ne kíméljed, nyújtsd ki messze köteleid s csövekcid erősítsd meg. 3 Mert kiterjedsz jobbra-balra s magod úr lesz népek felett, elpusztított városokban fognak lakni. 1 Ne félj, mert nem szégyen ülsz meg, ne röstelkedj, mert nem csalódsz, ifjúságod szégyenét majd elfelejted, özvegységed csúfságára nem gondolsz majd. 6 Mert a férjed a teremtőd, jalive Cebaót a neve, s megváltód Izráel szentje, az egész föld Istenének akit hívnak. n Mert miként egy elhagyott nőt és lelkében elbúsultat hívott Jahve s ifjúságnak feleségét vájjon lehet-é megvetni? szól Istened. Az isteni harag megszűnt. 7 Csak egy rövid pillanatra hagytalak el s hosszantartó irgalommal összegyűjtlek. 708 709
