Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-28 / 44. szám
44. szám. A kritikában, az igazságkeresésben, a haladásban annak a krisztusi léleknek a megnyilvánulását és diadalát láthatjuk, amelynek mi is letéteményesei vagyunk. Amely a maga korában felháborodása korbácsát meg- suhogtatta a képmutatók és a papifejedelmek feje fölött, amely a szeretetért félretolta az atyák hite és az Írástudók által megszentelt törvényt s a korlátolt megkötöttség dohos theoriáival szemben a szabadgondolkozás, az istenfiúság eszményét testesítette meg. Ahol ennek a léleknek a megnyilvánulását látjuk — óh, ez a lélek mint valami tavaszi fuvalom suhan végig a világon s életre csókolja a szunnyadó rügyeket... — Ott a mi hitünk diadalának az öröme tölthet el bennünket. Csakhogy mi ennek a diadalnak teljes szívvel nem tudunk örülni, nem tudunk választani, mert határozatlanok vagyunk és a múlt és a jövendő között. Igazi diadalunk az volna, hogyha a Krisztus lelkét egyházunk minél tökéletesebben és a legnagyobb energiával tudná képviselni s ezzel a lélekkel nem a múlt hagyományait őrizné és nem a múlt letéteményeseivel kötne minduntalan szövetségeket, hanem határozottan eljegyezni magát a jövendővel. Ez volna a protestantizmus diadala. Szimonidesz Lajos. A reformáció három százados évfordulójának megünneplése. ii. A dunántúli egyházkerületnek püspöke Kis János soproni lelkész 1817. július !3-án, azután szept. 20-án körlevelet intézett az egyházakhoz a százados örömünnep megölésére. A csöndes, lármában, a keresztyéni szeretet és tíiredelem lelkében való ünneplésre buzdít. Textusul ajánlja az oltár előtt a 33. zsoltár 1—9, vagy a 100. zsoltár 1—5 versét, a prédikáció alapigéjéül Zsid. X. j3"27. A soproni gyülekezet fényesen ünnepelt. Az oltáron 12 magas ezüst gyertyatartóban és függő lámpásokban is égett. Ott voltak a kereszt mellett az úrvacsorái edények, a biblia, a szimbolikus könyvek az agendával és a matrikulák, melyekben a 2 század alatt született meghalt és házasságot kötöttek nevei jegyeztettek fel. Kar és szóló ének emelte az áhítatot. Az oltári imádság után Mozartnak egy koncertjét zengette az orgona. A prédikáció után gyónás következett. Az ünnepnapon keresztelés, esketés és temetés funkció is történt. A perzselyekbe 925 forint jött össze, mely a szolgálatra alkalmatlan katonaság, a helybeli szegények intézetének és a prédikátorok tartása fundusa közt osztatott meg egyenlően úgy, hogy az mindig tőkepénzül használtasson. Győrben a német istentisztelet reggel 8—11-ig, utána a magyar délután 3-ig tartott. A következő napon az ágostai hitvallás summája németül és magyarul felol692 vastafott és a reformáció története is előadatott. Egy névtelen új keresztelő követ készítetett, mások árvák számára alapítványt tettek. Hasonlókép ünnepeltek Kőszegen, hol az adakozásból 720 forint jött össze. Révkomáromban az ünnep alkalmából a három valláson lévő szegények közt szeretet adományok osztattak ki. Ruszton a katholikus atyafiak közül is sokan megjelentek az istentiszteleten. Ágfalván az ifjúságában szegény Luther példájából vett serkentésre 32 mérő eleséget gyűjtött és szolgáltatott az egyház a soproni alumneum számára. Nagygerezsden Halasy Mihály esperes az ágostai vallástételt és a reformáció történetét magyar nyelven kinyomatta és az ebből bejövő pénzt szegény tanulók számára szükséges iskolai könyvek beszerzésére fordította. Négy héttel az ünnep előtt az iskolás gyermekeket naponkint, a felserdülteket vasárnaponkint tanította a reformáció történetére. Az istentisztelet után összejött pénz a tűz által károsult szombathelyi katholikus atyafiak felsegítésére fordít- tatott. A vadosfai gyülekezet lelkésze Gödör György a protestáns felekezetek közös ünnepének tekintette a százados évfordulót, amely arra figyelmeztesen, hogy az Istennek lélekben és igazságban való imádása nem teszi szükségessé, hogy az emberek a hit dolgaiban és az istentisztelet külső gyakorlásában egyenlők legyenek. Vasmegyében Csengén a prédikáló szék felett a nagy ablakba ezt az emlékirást tették: Ama halhatatlan érdemű I). Luther M. — által 1517-ben kezdődött — Reformáció — emlékezetére — Csengén 1817. Nemes Dömölk, Nagykolta, Győr, Lébeny áhítattal ünnepeltek e napon. Mindenütt az istentisztelet után következett az Úr vacsorája. Az ágostai vallástétel felolvastatott. Az alamizsnát Vadosfa Lébeny a szombat- helyi katholikus tűzkárosultaknak juttatta. III. A bányai kerület superintendense Lovich Adám augusztus 25-iki pásztor levelében arra utasította a lelkészeket, hogy igyekezzenek a hívek szívébe beoltani nevelni és megerősíteni főképen az Isten iránt, mint minden világosság, tökéletesség, reménység és boldogság forrása iránt való igaz háladatosságot, serkentsék a híveket a nagy férfiak virtusai követésére, kiket az isteni gondviselés a reformáció eszközévé választott., Óva inti a prédikátorokat, hogy tartózkodjanak a reformátoroknak minden Ízetlenséget okozható és fenhéjázó magasztalásától, tartóztassák magukat a protestánsoknak valaha szenvedett üldöztetéseik emlegetésétől, hanem a százados ünnepen teljesen a Jézus tudománya lelkét hirdessék, ki másokat nem sértett, ki a kegyesség legcsekélyebb nyomát is nagyra becsülte. Az ünnepnapon a lármás, nyughatatlan és világi pompák, vendégeskedések borozások, táncok, lövöldözések maradjanak el. Ajánlja végül, hogy a pallérosódásnak és a reformáció harmadik s ázadának előmenetelét, de az emberi elme eltévelyedéseit is vizsgálják. Az 18i7. szept. elején összejöit egyetemes konvent jóváhagyta ezeket a rendelkezéseket. A gyülekezetekben mindenütt felolvasták az ágostai vallástételt és az Úr vacsorája buzgó ájtatossággal osztatott ki. 693
