Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-14 / 42. szám
42. szám. Az új CIon. M így szól Cion: árván hagyott Jahve, Uram elfelejtett! ,J hát egy asszony elfelejti csecs szopóját, nem sajnálva méhe fiát? ha ez el is felejtheti, én téged el nem felejtlek. ,fl Tenyeremre irtalak fel, falaidat szemem előtt tartom folyton, 17 sietnek már építőid, pusztítóid, rombolóid kiszorulnak. Nézz szerteszét, köröskörül, lásd, mindnyájan egybegyfllnek, hozzád jönnek, életemre! mondja Jahve — felöltöd majd mindnyájukat, mint az ékszert, drága óvként mint a mátba. 18 Mert romjaid, pusztaságod, dúlt országod szőkék lesznek a lakóknak s megrontóid távol lesznek. !0 Még mondják majd, úgy hogy hallod, meddőséged gyermekei: nagyon is szűk e hely nékem, menj tovább, hogy helyem legyen. *l S akkor így szólsz majd magadban: ezeket ki szülte nékem, gyermek vesztett s meddő nőnek, ki fogságban volt s elűzve, s ki nevelte őket nagyra, egy magamban hisz maradtam, hogy történt hát mindezekkel? A pogányok Izráelnek szolgálnak. *! így szól az Úr Jahvé: integetek a népeknek, a törzseknek felemelem lobogómat s hozni fogják fiaidat az ölükben, lányaidat vállon hordják. ” Fejedelmek lesznek majdan gondozóid s hercegnőik a dajkáid, földig fognak leborúlni teelőtted, lábaidnak porát nyalják, s megtudod, hogy Jahve vagyok, s hogy ki rám vár, szégyent nem vall. (Folytatjuk.) SZEMLE. A kereszíyénség „moratóriuma.“ Nagyon jellemző, „nagy“ egyházi lapjainkra, hogy a keresztyénség csődjének és a keresztyén erkölcsi elvek moratóriumának a nagyon is elevenbe vágó kérdésével komolyan alig foglalkoztak. Itt-ott egy pár lekicsinylő, gúnyos megjegyzés, azután a lelkesedés extázisa ... ez volt a kérdésben elfoglalt álláspontjuk. Az evang. Diákszövetség lapjában, a „Diákvilágában egy komoly cikk van legalább róla. Persze, szokás szerint nem fogja meg 664 alaposan a kérdést. Az örvénybe csakhogy belepillant, azután rögtön visszahököl tőle. Értjük . .. Csakhogy ez a valóság-iszony az oka annak, hogy mindenfelé a világban csak úgy ordít a bűn és égbekiált a sok gazság s teszi ezt nemcsak a keresztyénség asszisz- tálása mellett, hanem sokszor épen annak a leplébe burkolózva. Ha gondolkozásban és cselekedetekben egyaránt komolyabban vennők a hitünket, akkor vagy már régen belátte volna a világ, hogy a keresztyénség elérhetetlen és megvalósíthatatlan dolgokat követel az emberektől, amit azok becsülettel és jó lelkiismerettel nem vállalhatnak, vagy pedig nem tűmé a keresztyénség, hogy leple alatt minden gonoszság, állati vadság és emberi önzés meghúzódhassék ... Nagyon nagy a megalkuvás. Pedig igazán nem hisszük, hogy Krisztus épen erre adott volna példát és evvel akarta volna jobbá tenni és megváltani a világot. A német „Protestantenbund“ a reformáció jubileumára ki akar adni egy füzetet .Luther kalapácsütései“ vagy más hasonló címen, amelyben azt kívánja vizsgálat tárgyává tenni, mit jelentett Luther a német vallásosság fejlődés és a német népélet kialakulása szempontjából és mi lehet a jelentősége a jövőben? A füzet terjedelme 3' . ív lehet. A beérkező müvek közül a két legjobb 300, illetve 200 márkával díjaztatik. A pályamunkák 1916. dec. 15-ig D. Traub főtitkár címére küldendők (Dortmund, Moltkc-Str. 11.) —Egy szerény kérdés: mit tettek már a mi egyházaink, egyesületeink és irodalmi társaságaink e tekintetben, hogy mi, magyar protestánsok, ne álljunk majd üres kézzel a jubileumon s be tudjunk számolni a legméltóbb formában arról, mit jelentett és mit jeleirt számunkra is a lutheri reformáció? ... Előre! Két négyoldalas röpiratot kaptunk, amelyen ez a szó, ez a felhívás van. A röpiratok vallásos buzdításra, az igaz keresztyén kegyesség, Istenbe vetett bizalom mélyítésére vannak szánva. Mindkét röpirat 10.000 10.000 példányban jelent meg s az „Előre szétküldőjénél“ Komárom, Széchenyi-u. 13. sz. ingyen, tetszés szerinti mennyiségben kapható. A kiadás költségeit két, Isten országáért hevülü ifjú ember fedezi, akik ugyan nem dúskálnak földi javakban, azonban áldozatkész szivüek és ezt a szükséges dolgot kötelességüknek tartották létre hozni. Ez a vállalkozás valami olyasféle akar lenni, mint a hannoveri filléres prédikációk és Rittelineyer lapjának, vagy Traub Gottfriednek a röpiratai. (Kriegsflugblätter és Eiserne Blätter?) Ajánljuk a vállalkozást olvasóink figyelmébe. Aláhúzzuk és kiemeljük, hogy nálunk ilyen eminens lelkipásztori vállalkozás nyélbeütésére „két ifjú embernek“ kell áldoznia. Kár volna, ha vállalatuk elbuknék és röpirataik nem találnák meg az utat azokhoz a katonákhoz, akiknek szánva vannak. A lelkészek sokat tehetnének a röpiratok terjesztése körül s annak is a szerit ejthetnék, hogy egyházaik csekély adományaival ezt a vállalkozást anyagilag is segítsék. Mert nem ártana, ha békében is fenmaradhatna s eljuttatná vasárnaponkint oda is az igét, ahova a mi szavunk el nem hangzik. A mi egyházunk diaszporális egyház, híveink jó része‘szétszórtan él, nekünk ilyen segítségre szükségünk van. 665
