Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-07 / 41. szám
41. szám. Kifejtette, hogy ellenségeink szaporodtak; minden honfigond a haza sorsával foglalkozik. Ez az idő nem alkalmas arra, hogy zsinatunk nyugodt munkát végezhessen. Azért miután már érdemleges munkát a három év leteltéig, dec. 8-ig a zsinat úgy sem végezhet, oszoljék fel azzal a kívánsággal, hogy Isten kegyelme őrködjék ki.ályunk felett, erős karja segítse az élethalálharcban nemzetünket, pajzsa fedezze egyházunkat. — A zsinat az indítványt egyhangúlag elfogadta. Geduly Henrik indítványára az elnökségnek köszönet szavaztatott. A zsinatot báró Prónay Dezső rekesztette be. A két elmúlt esztendőre szomorú szívvel tekint vissza. Nem nézhet reménységgel a jövőbe sem. Korunk csalódások kora. A haladástól oly sokat vártunk s ime most épen a tudomány haladása, a levegő hódítása tette a háborút a legborzasztóbbá. Egy út van, egy irányban való haladástól várhatunk csak valamit s ez a keresztyén ideál felé való haladás*. Utolsó szavával utalt arra a bibliai mondásra, amely szerint még a szomorúságnak is lehet haszna, mert jobbá teszi a szívet s azzal az óhajtással rekesztette be a zsinatot, vajha ez a szomorúság is ily módon javunkra szolgálna. Végül D. Baltik Frigyes, püspök mondott buzgó imádságot. Azután pedig elénekelték a zsinat tagjai a Himnuszt. Ezzel vége lett egyházunk 1913—16. zsinatának. A szomorú viszonyok miatt ez a zsinat semmit nem végezhetett. Mindössze ügyrendjét tudta megállapítani és ^ feloszlást mondhatta ki. A zsinati előmunkálatokból, melyek ellen sok volt a kifogás s melyek sem egyházunk közhangulatát ki nem fejezték, se egyházunk jövője nagyszabású alapvetésének fygpí ^mondhatók' a legmesszebbmenő jóakarat mellett sem?j— nem lett törvény. A zsinat feloszlásával adva van egyházunk számára annak a lehetősége, hogy kedvezőbb időkben, kedvezőbb körülmények között, a múltnak és különösen a háborúnak a tapasztalatain okulva s azokat felhasználva, egy új zsinat készíthet majd egyházunk számára további fejlődés alapját képező jobb törvénykönyvet. A feloszlás oka azonban fölötte sajnálatos. Csak az volna képes bennünket is megvigasztalni, hogyha ez a megpróbáltatás és ez a szomorúság csakugyan jobbá tenné egyházunkat. . . . Félő azonban, hogy ez a reménység csak csalóka délibáb. A jelek nem tesznek tanúságot arról, hogy a javulás utján vagyunk. Egyelőre minden a régi. Adja Isten, hogy ne így legyen! . v Szimonidesz Lajos. * Ő méltósága egy dologra nem mutatott rá. A kultúra haladása csak azért hozhatta ránk ezeket a borzalmakat, mert a---------keresztyén egyház keresztyén lelkületet teremtő munkája a tudománnyal nem tartott lépést. Ha bennünk hiba nem lett volna, ha a mi sónk meg nem izetlenedik, akkor. . . . (Szerk.) 642 Bőhm lélektana. Irta: Koller István. IV. Az öntétnek ítélés és következtetés formájában haladó önkifejlése = gondolkodás. Ennek jellemzője a szabadság. Feltesz egy alanyt, mely választ, tárgyakat, melyek közül választ. A synthesis csak az alany választása után megy végbe. Az állat cselekedeteit az impulsiv természet jellemzi. A gondolkodás ezen impulsiv kapcsolatokat szegzi, ezáltal felülkerekedik s nyilvánulásukat megakasztja, ezáltal a képeket más kapcsolatba szoríthatja, mint a melybe a pillanatnyi hevület tévesen ragadni szeretné. A gondolkodás a kapcsolatokban a tartalmát is bírja, amely bizonyos célnak szolgál. A gondolkodás célszerűség nélkül üres játék lenne. Az öntudat tevékenységét az elérhető és elérendő irányba az érzés hajtja. Van kellemes és kellemetlen érzés, élv és kín. Az érzés mindig öntudatos. Kép és érzés egymástól függetlenül is fellépnek. Az érzés továbbá az én önállításának módosulata. Ha az én a maga azonosságát vissza nem nyerte, amennyiben ezzel az ösztön megakasztása is jár, ez az állapot kín. Ellentéte az élv. Van érzéki és értelmi érzelem. Utóbbi: logikai, ethikai és aesthetikai érzelem. Közös vonás az élv és kín disjunctiója. Az indulatok az én és ösztön synthesise. Okozója valamely ösztön megkötése. Az éltető ösztön spec, indulata az utálat, a mozgató ösztöné a harag, a nemi ösztöné a szerelem. Az én azért indul fel, mert valamely ösztöne épségében van megtámadva. A fájdalom oldalára tartoznak: csodálkozás, imádás, alázatosság, gyűlölet,utálat,szánakozás,harag stb. Öröm oldalára: gőg, szeretet, remény, vigság, gúny, lenézés. Az affectusok túlnyomóan a fájdalom oldalán vannak. Az affectus gyökere a kínban keresendő. Ősindulat a félelem és a harag. A gyermekben ugyanis sem szeretet, sem hála, gyűlölet, dúsvágy nincsen. Valamely ösztön hirtelen megkötése megdöbbenést eredményez, ebből fejlik a türelmetlenkedés. Az én leszorulásából lesz elbámulás. Ha figyelmesen fordul az indulat okozója felé: várakozás. A harag a türelmetlenkedésből, a bátorság a haragból; az elbámulásból a megszeppenés, s ebből a csüggedés fejlődik. Az összetett indulatoknál az eredeti ösztönkötéshez a jelentő ösztön változásai is hozzájárulnak: aggódás, remény. Mindkettő az ösztönkötés jelentéséből, magyarázatából fejlik. A rémület alkalmával az én mindenfelül le van kötve. A kétség- beesés az én absolut lekötése, nincs menekülése. Az indulat fokozatos gyengülésével jár az ellencsíra fejlődése. Sajátságos nyilvánulás a szeretet. A nemi szeretet más dolog. A szeretet nem indulat. Ebben mindig vagy a depressió, vagy az explosió fázisa van. A szeretet jellemzője: önelégedettség, egyensúly, teljes boldogság, a béke igenlése. A szeretet érzés és fokról-fokra tökéletesedő, növekedő állapot. A gyermek szeretete szeszélyes, az ösztönöktől függő, azok élvezete, pl. szereti a puha fekvőhelyet s a tejet, mely éhségét csillapítja. Az ösztönök objektiv kielégedésébe való gyanútlan 643
