Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-29 / 5. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. EELELÓS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FlYUUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. ___________________POZSONY, 1916. JANUÁR 29. _____________________5. SZÁM. T ARTALOM: Biszkup Ferenc: Egyhazunk ifjúsága egyházunk jövője (I. folytatás.) . Szüts Gábor, Hüttl Ármin, Reif Pál: Nyilt levél. Chugyik Pál: Nyilt levél. Fröhlich Győző: Segedlelkészi ajánlkozás. Hüttl Ármin: Methodista istentisztelet. - Szemle. Külföld. Különféle. Szerkesztő közlései. - Hirdetések. Egyházunk ifjúsága — egyházunk • •• ff • jovoje. (Első folytatás) Mind erről azt tartottuk, hogy a korral jár, hogy a keresztyén eszméknek nem kedvező korszellemmel jött s, hogy annak változásával el is fog múlni. Olyan epidemia-félének tekintettük, amelynek ki kell magát tombolnia s ha ez véget és, az evangeliomi keresz- tyénség tiszta levegője újra uralkodni fog. Kitörésekor a háborút tekintettük annak a tisztitó viharnak, amelynek megszűnése után az új élet bekövetkezését reméltük. Ez keresztyén szempontból bizonyos tekintetben ugyancsak paradox felfogás ugyan, de bár úgy lenne, hogy e világkatasztrófa valóra váltsa az átalakuláshoz fűzött reményeinket. Azt azonban ma már igen sokan keservesen tapasztalják, hogy a jelek nem túlságosan biztatók. S külön tekintve egyházunk viszonyait és helyzetét, szintén nem látunk valami remény fakasztó jeleket. A jövő nemzedéke, a mostani ifjúság pedig úgy látszik, nincs tudatában annak, hogy milyen időket él át. Beavatottakból tudom, miszerint ifjúságunk lel- kületében a háború behatása csak annyiban érvényesül, amennyiben valamennyien katonák szeretnének lenni de mélyebb nyomai nem maradnak. Az a várakozás pedig, hogy a hazafias lelkesedésből származó emelkedett lelki állapot a hitélettel némi kapcsolatba kerül, éppen az ifjúságnál nem vált be. Mintha a középiskolai vallásos nevelés éppúgy holtponton állna, mint két évvel ezelőtt. A stagnálás pedig — keservesen tapasztaljuk — már visszafejlődést jelent. Beöthy Zsolt, a budapesti egyetem ezidei rektora, hatalmas vonásokban mutatott rá azokra a nehéz körülményekre, amelyek az egyetemi ifjúságra a háború után várnak. Úgy érzem, hogy ezek a szavak nekünk is szólnak és nekünk is sokat mondanak. Mi ugyan anyagi tekintetben legfeljebb igen csekély mértékben 65 állhatunk azok közé, akik anyagi eszközökkel igyekeznek részüket harcoló ifjú hőseinkkel szemben a hála adóját leróni. Ránk e téren is másnemű kötelességek várnak. Hiszen az anyagi segélynyújtás magában véve különben sem elég. Mert sokan fognak feldúlt lélekkel, meglazult hittel, vesztett reménnyel hazatérni s nehezen fogják helyüket lelni a háború után meginduló új életben. A fiatalabbak pedig, akik ma niég nem érzik az apa elvesztésének súlyos jelentőségét, akiknek lelkében a veszteség borzalmát ma még elfödi a könnyed gyermeki öntudatlanság, idővel, amikor pályájuk folytatása elé leküzdhetetlen akadályok faunák meredni, tudatára ébrednek a meztelen valónak, amely könyörtelenül taszítja őket vissza. Képesek lesznek-e küzdeni, bízva- bízni s az akadályok felett győzedelmeskedni, ha hit és remény nélkül kell fölvenniök a harcot? Akkor már későn lesz a segedelem, amikor a katasztrófa bekövetkezik. Mi akkor már nem fogjuk tudni megakadályozni az esést, ha a kötelékeket, amelyek az illetőket hozzánk kapcsolták, idején nem erősíttetük és sokasítottuk. Akkor már csak kenctteljes, de üres frázis lesz előttük a vallás dolgaira való hivatkozás, midőn felbillent lelki egyensúllyal, fásultan tekintenek a múltra és jövőjük elé. És mivé lesz egyházunk, ha ily módon, önhibájából elveszti intelligens tagjainak egy igen nagy részét? Velük szemben fenálló kötelességeinknek elmulasztása nemcsak nekik, áe nekünk is veszedelmet jelent. A háború után hazatérő ifjak igen nagy mértékben megváltozott lelkülettel fognak elénk állni. Ez a változás természetesen mindegyiknél más és más elhajlásokat fog mutatni s előre alig látni, hogy mi lesz ennek e eltolódásnak az általános iránya. Egyet azonban bizonyosra vehetünk: bizonyos önállóság, határozottság, vagy mondhatnók nagykorúság — érzetével .fognak vissza kerülni. Az a 18 20 éves gimnázista, vagy egyetemi hallgató, akit tanárai s hozzátartozói még gyerekember számba vettek, a harctéren mint ifjú szerepel egy sorban 30 40 éves emberekkel. Sőt parancsol, vezényel s nem egyszer önállóan végez 66
