Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-30 / 40. szám
40. szám. férfiformává csinálja, pompás ember alakúvá, hogy., egy házban lakozzék majd. Cédrusokat vág magának, azután vesz tölgyet s cserfát, felneveli az erdőnek fái között, fenyőt ültet és az eső megnöveszti, hogy szolgáljon tüzelésre az embernek. Vesz belőle s melegedik, egy részt meggyújt s kenyeret süt, másik részből Istent csinál és leborúl, szobrot készít és előtte földre hajlik. Felét tűzben elégeti, másik felén pecsenyét süt, sültet eszik s torkig lakik; melegszik is s így szól: ejha! melegem van, tüzet látok. Istent csinál, szobrot vág a maradékból, földre hajlik és leborúl őelőtte s imádkozik hozzá s így szól: ments meg engem, mert te az én Istenem vagy! Nem értik meg s be nem látják, mert szemeik leragasztva, hogy nem látnak, s szivök is, hogy nem okosak. Egyikök sem gondol arra, nincs értelem s nincs belátás, hogy igy szólna: felét tűzben elégettem, kenyeret is sütöttem a szene fölött, húst sütöttem s megettem azt, s maradékát undoksággá alakítsam, fatuskónak meghajoljak ? Hamúban ki gyönyörködik, megtévedt szív csábítja azt, úgy hogy magát meg nem menti s nem szól ekkép: nincs hazugság jobb kezemben? Biztató szó Izráelhez. Gondolj hát ezekre, Jákob s Izráel, mert szolgám vagy te, formáltalak, szolga vagy te énszámomra, Izráel, el nem felejtíek. Letörölöm, mint a felhőt vétkeidet, mint felleget bűneidet, térj meg hozzám, mert megváltlak. Dicsének a megváltásért. Újongj ég, mert Jah cselekszik, zajongjatok föld mélyei, vigságtól zengjetek hegyek, erdő s minden fája benne, mert megváltja Jákobot Jah s Izráelben megdicsőül. Cyrusz meghlvatása. így szól Jahve, aki megvált téged és formál az anyaméhtől: én, én vagyok Jahve, aki mindent csinál, a mennyboftot kifeszíté egymagában, a főidet megszilárdítá: ki volt vélem? 632 Sft fecsegőknek csodajelét felforgatja s varázslókat dőrévé tesz, bölcseket hátrálni késztet s tudásukat botorsággá változtatja; ** de érvényben hagyja szavát szolgáinak, küldöttei jelentését végrehajtja, aki imígy szól Cionhoz: legyen lakott! és Júdának városihoz: épüljenek, romjaikat felállítom! 1,7 aki szól a tengermélyhez: apadjál el, árjaidat kiszárítom! 18 aki ekként szól Cyruszhoz: pásztorom, ki minden tervem végrehajtja! s Jeruzsálem felől igy szól: épüljön fel! s a templomról: vessék ismét meg alapját! 45 » |gy szól Jahve felkentjéhez, Cyruszhoz, kit jobb kezénél megragadtam, hogy népeket letiporjak őelőtte és csípőit királyoknak feloldozzam, ajtókat megnyissak néki s kapuk be ne záruljanak: 1 én haladok teelötted, hepehupást elsimítok, ércajtókat kettétörök, vaszárakat széjjelzúzok, * homály kincsét adom néked s rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd, én, Jahve, vagyok, ki nevednél hívott téged, Izráelnek Istensége. 4 Az én szolgám, Jákob miatt s választottam, Izráelért szólítottalak nevednél, jelöltelek dísznevekkel, bár te engem nem ismertél 6 Én, én Jahve s nincs azon túl, én kívülem nincs más Isten! Felövezlek, bár nem ismersz, 8 hogy megtudják napkeltétől s napnyugtától, hogy semmi sincs rajtam kívül, én, én Jahve s nincs azon túl, 7 fényt ki alkot s homályt teremt, üdvöt ád és rosszat teremt, én, Jahve csinálom mindezt. 8 Permetezzél, ég, felülről és a felhők áraszszanak jogosságot, nyíljon a föld s hozzon üdvöt s igazságot is fakaszszon — én, én Jahve teremtem azt. Az oktalan aggály Cyrusz miatt. 9 Jaj annak, ki perel az őt alkotóval — cserép földi cserepek közt. Szólhat-e az agyag a vályogvetőhöz: mit csinálsz? — és munkád: nincs ereje néki! 10 Jaj annak, ki szól az apához: mért nemzel? s az asszonyhoz: miért fekszel görcsök között? n Így szól Jahve, Izráel Szentje s alkotója: a jövőről kérdjetek meg — 633
