Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-16 / 38. szám
38. szám. sége s ezt kell érteni az öntét alatt. Az öntét folytonos tevékenység, amelynek eredménye az önmegvalósulds. A szellem, az egyetlen ismeretes öntét is tevékenység, amellyel önmagát megvalósítani igyekszik, ami nála a célszerűség kinyomata. E cél elérése a kiélesedés érzetében jut t idomásunkra. Az öntét fogalmából folyik a lélek egysége s tehetségeinek sokasága. A test és lélek kétféleségének nehézségét — öntudatos lélek, Öntudatlan test — mutatja, hogy e kettőt csak egy közös harmadik bírná átható egységgé összefoglalni s azért a dualizmus fenn nem tartható. Nincs külön test, külön lélek, hanem egységes ember, kinek testi és lelki funkciói vannak. A test egyes részeinek az anyagi tulajdonságokon kívül van más tulajdonságuk is: teszlek valamit. S e cselekvés az önfenntartás eszköze, ízek az öntét nyilvánulásai. A dualizmus értelmében az atomokba is szellemi erőket kellene helyezni, amivel az atomok helyes fogalmát megrontjuk. Nincs test s élek, hanem öntudatunknak csupán kétféle képsora. Az egyik jellemzője: kiterjedés és mozgás, a másiknak a tevékenységek jelentése. Az öntudat ténye tanúsítja, hogy az ember összes tevékenysége egy középpont Icörül, helyezkedik el. Az egység a nemtudatosba helyezett többség; ahol a tartalmát átgondoljuk — az Öntudatban — ott sokféle lesz belőle. A szellemiség ennélfogva tulajdonképen nemtudatos, öntudatossá csak a központi funkció előtt válik. Azt mondják, hogy a tapintás ősérzéke a többitől vált ki. Ámde ha a környezet új tehetséget képes létesíteni, nem levőt létezővé változtat, ami lehetetlenség. Azután így a protoplazma homogen állományát a lények összes tulajdonságaival kellene telítve gondolnunk, ami szintén lehetetlenség. Meg kell azért elégednünk azzal, ami van, nem pedig a változást, keletkezést kutatni. Bőhmöt a Wundt physiologiai lélektani irányától célja és módszere különbözteti meg; az ember testi szervezetét s funkcióit is figyelembe veszi, az egész embert nézi. Módszere a belső megfigyelés. A valóság egy jelentéses egység, ezen egység a maga jelentését más létezőkkel szemben sokféle vonásokban nyilváníthatja s ezek részjelentések. Ezen egység jelentéses, áthatás alakjában áll előttünk, azért ideális vagy szellemi egység. Az öntudat változása a szemlélése megakadásában vagy szabad folyásában áll. Az előbbi kötés, az utóbbi oldás. Az öntét mindig indokra vár, amely cselekvését megindítja. A physiologiai funkciók az öntudat elé képek alakjában kerülnek s annak életét befolyásolják. Ily képek: éhség, szomjúság, nemi ger- jedelem, amelyek ép oly tényezők, mint a látás vagy hallás. Mind a kétféle funkció lehet nemtudatos és öntudatos. Ezért nem lehet külön physiologiai és külön psych, funkciókról szó. Az emberi szellem alapténye az alany — tárgyra való megválás: 1. tudunk saját magunkról, hogy vagyunk — öntudat. 2. Más áll velem szemben = nem én, de mégis az enyém. A kérdés: Miként lehet az én és nem én ugyanazon valóságban együtt? Az egység a nem tudatosba helyezett sokaság, az csak az egybe- tartozás képe. A valóság a többségben találtatik. Az alanynak öntudatos feszülése a tárgygyal szemben 600 szemlélés. Az én és más az öntét egységéből kilépett mozzanatok. Ezen kilépést nevezzük kivetítésnek. Az egység az ingerek ellenében tartja feton magát, ezért az öntét kifejlésének alapformája reflexmozdulat. Az öntét szemléleti kifejezése az idegzet, az idegcentrumok az agtétek székhelyei, az idegfonalak a vetítés irányai, a test minden egyéb része a vetítés végkészülékei. A projekció történhet a kerületről a középpont felé vagy fordítva. A vetítés szemléleti formája a mozgás. (Folytatjuk.) SZEMLE. Keserves vigasztalás. A mostani szomorú viszonyok közepette akadnak lapok, amelyek a drágaság szánandó áldozatait azzal vigasztalják, hogy voltak már, és lehetnek még a mostaniaknál szomorúbb viszonyok is, mégis kibírták és túlélték az emberek. így legújabban az 1813. évi drágaságról szóló adatok vándorolják sorra a lapokat. A Reformation legutolsó száma üdvös ‘ emléknek mondja azt» a lajstromot, mely az 1813. évi árakat tartalmazza. A búza mérője 24 tallér 8 garas, a rozsé 22 tallér, egy véka árpa 3 tallér egy 1 fóttt 12 lat súlyú rozskenyér 6 garas, egy font vaj 5 tallér, egy tojás 8 garas, egy hagyma 6 garas, egy font sonka 4 tallér, egy tyúk 4 tallér, egy kacsa 4 tallér 12 garas, egy font cukor 2 tallér 16 garas, egy font kávé 1 tallér 20 garas és 2 tallér volt. Ezekhez az árakhoz képest a mostani háborús drágaság kis inas, amennyiben egy akkori tallér vásárló értéke a mai ót márkának felel meg. Mát még hogy nő ez a drágaság, ha. magyar koronákra számítjuk át, amelyből csak másfél tesz egy márkát!... A régi drágaságokkal való példálózás nagyon szomorú vigasztalás azok számára, akik a mait is elviselhetetlennek tartják és súlya alatt máris roskadoznak. Annyiban mégis tanulságos, mert rámutat arra, hogy nincs semmi új a nap alatt. Csak mi vagyunk tanulatlanok ahhoz, hogy a jelen viszonyainak megfelelő analógiát a múltban megtaláljuk és hasznunkra fordítsuk. Nagy hiány, hogy a történelem a gazdasági változásokkal nem foglalkozik. Számunkra valóságos reveláció volt az az értekezés, amelyet G. W. Schiele írt a maximális árak hatásáról*. Pedig az egész nem új dolog. Füzetének a legnagyobb részét egy Ranke idézet tölti ki, mely a francia forradalom gazdasági helyzetét ismerteti. Ebből kiderül, amire eddig vajmi kevesen fektettek súlyt s amit eddig jobbára figyelmen kívül hagytak, hogy a „kígyók“ a francia forradalomban sem voltak ismeretlen jelenségek, ezenfelül azonban kipróbálták már a maximális árak, az árdrágítások, készletelrejtések mindenféle csinját-binját is s szegény jakobinusok ugyanazon problémákon törték a fejüket, amelyekkel most foglalkoznak nemzetgazdászaink és gazdasszonyáink. Ez az egyik tanulság. Azonban azt mégis némikép perverz gyönyörűségnek tartjuk, hogy a régi árakat vagdalják a fejünkhöz és azzal vigasztaljanak bennünket, hogy lesz ez még rosszabbul is. * Georg Wilhelm Schiele: Wirkung der Höchstpreise. Jena, E. Diederichs kiadása. 6. ezer. Ára —.50 Pf. 601
