Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-16 / 38. szám

szó. A harmadik módozat pedig kettős válaszfalat állít lelkész és lelkész közé, holott ismét a közegyház érdeke, magasabb erkölcsi rendeltetése az, amely határozottan megköveteli a lelkészek közös, egymást támogató, egymást megbecsülő működését. Avagy nem elég, hogy már eddig is vagyunk kongruások és nem kongruások, — városiak és falusiak — ezen kívül legyen még egyházunk hányt-vetett hajójának a lelkészek köréből hivatalosan kinevezett 1., II., III. osztályú utasa is?

Ne mondja azt senki sem, hogy hiszen az egyházak lesznek osztályozva, nem pedig a lelkészek és hogy ép’ a lelkészek érdeke kívánja ez osztályozást.

Ez nem áll, mert hiszen az utasokat sem osztályozzák de a vonat fülkéit, s aki melybe száll, a külszín akkép osztályozza az utast. I. és II. osztályú fülke pedig rendesen kevés van, úgy hogy aki nagyszámú utazó közönség vonatra szálltakor nem akar lemaradni, az felszáll oda, a hol üres helyet talál és rendesen végig ott is marad, mert ha útközben ki is száll valaki, teszem azt az I. v. II. osztályból, míg az illető összeszedi czókmókját, bizony addig már rég új utas került a leszálltnak helyébe. Ez így van.

Legyen azért a mi vonatunk továbbra is csak egy szürke kiránduló vegyes vonat, mely ugyan különféle osztályú fülkékből áll, de a többje III. osztályú lévén sokan tudomást sem veszünk e külömbségről. Igaz, megtörténik, hogy a társaság fiatalabb, fürgébb tagjai előre kiszemelik teszem azt a II. osztályú fülkét (mert hiába az I. osztályt ők is respektálják) s ha sikerül, bizony lefoglalják, no de azért visznek ám sokszor a jó kedvű öregebb bácsik közül is egy párat magukkal. A többség azonban tarka-barka összevisszaságban foglalja el a felmaradt üres helyeket. És így van ez jól. — A kirándulók saját „Otthonukból“ hozott csomagjai, lelki kincsei, közösek lévén, egymáséból egészítik ki az esetleges hiányokat s így elkél ott bizony minden az utolsó morzsáig. Az izetlen ételhez akad a föld savából, a száraz kenyérhez egy kis hús, sőt egyik másik diskrétebb csomagban még egy kis itóka is, felvidító jó humor képében. Szóval a lelkiekben gazdagnak közelsége felemeli a kevésbbé lelki gazdagot. Üres kézzel nem indult útnak senki s mindenkinek csomagja, bármily kicsiny legyen is az, értékében csak nyerhet a többi gazdagon felszerelt csomag társaságában. A jeles tehetségek tehát ne vágyakozzanak el környezetükből, hanem iparkodjanak emelni azt; ne szánjanak külön fülkébe együvé, jeles tulajdonaikat tegyék hozzáférhetőkké a kevésbbé jelesek számára — hisz ez a hivatásuk, — viszont ne vessék meg a legegyszerűbb csomagot sem, egyszerű de tápláló étel van abban is.

De lássuk csak még közelebbről a hangoztatott közegyházi érdeket.

A közegyház érdeke nézetem szerint az, hogy lehetőleg minden egyes gyülekezetei jeles tehetségű, apostoli buzgósággal eltelt s kellő gyakorlattal bíró lelkészek vezessék. Ez volna az eszményi ideális állapot, azonban épen azért mert eszményi, — gyarlóságunk miatt meg nem valósítható. Gyarló, kevésbbé ügybuzgó

594

lelkészeink voltak és lesznek, ezen a választási szabály- rendelet semmiféle alakja sem fog tudni változtatni s így a közegyháznak továbbra is hitelt kell adni azon eléggé ismert, illetékes bizonylatnak: „Mi ... a tudományok minden ágazataiból s kiválóan a gyakorlatiakból X y-hoz intézett kérdéseinkre adott feleletei nyomán stb. stb. . . . nevezett urat az evangéliomi lelkészi

'hivatal viselésére alkalmatosnak nyilvánítjuk stb. stb

___“

E

lismerem, hogy e bizonylatot az élet gyakran megcáfolja, hogy e bizonylat sokakkal szemben sok kívánni valót hagy hátra, hogy az élet iskolája csak a bizonylat kiállítása után kezdődik, de viszont nem igazságos dolog minden gyengeséget, tökéletlenséget, gyarlóságot csak egy bizonyos korhoz kötni. Lelkiismeret dolga, hogy valaki erején felül vállalkozzék, de viszont csak dicsőségére vállik az egyháznak s intézeteinek, ha egy fiatal testvér elsőnek minősített egyházban is megállja a helyét. Első esetben a meggondolatlan törtetés előbb utóbb letöréssel végződik s az illető szép szerével odébb áll, hogy Ahasvérus példáját követve örökös pályázója legyen minden kiírt pályázatnak, — utóbbi esetben, — mely azonban úgyis ritkán történik meg, — hiszem, hogy a magukat mellőzötteknek vélt idősebb testvérek sem fognak soká haragot tartani. — Mert ugyan hány két évi gyakorlatot kimutatni nem tudó fiatal lelkész lett már legelső, legnépesebb gyülekezetbe beválasztva? Hiszen a meg- okolás is csak azt mondja, hogy megválasztható, de ebből még nem következik az, hogy nyakrafőre az iskola padjaiból kiráncigált lelkész testvér lett Pest, Csaba, Szarvas, Nyíregyháza,1 Ö'rősházá1 ‘sHfb.: stb. lelkészévé megválasztva.

Nézetem tehát az, hogy a jeles tehetségeknek igenis van alkalmuk az érvényesüléshez elég s így kár a választási paragrafusokat megbolygatni. — Különben is csak két év a javaslóit s korlátul felállított várakozási idő s aztán? újra szabad a vásár.

Másrészről azonban, ugyancsak azon okból, hogy a jeles tehetségű lelkész sokszor figyelmen kívül marad, a közegyház érdekében lévőnek látnám a gyülekezeteknek nem népesség s erő, de igenis állapot szerinti megkülömböztetését. Teszem azt, vannak fontos missiói pontok, anyagilag s erkölcsileg züllésnek indult gyülekezetek, más vallásnak intenzív lélekhalászása következtében lélekszámban rohamosan fogyó, szóval olyan gyülekezetek, melyeknek megmentése a közegyház fontos érdeke és a mely mentés csakugyan kiváló lelki ajándékokkal megáldott egyéniségeket követel. Hogy úgy mondjam specialista lelkészekre van ott szükség, kiknek különös ajándékkép megadatott a szervezés, rábeszélés, meggyőzés, az erkölcsi erő súlya, a semmiből való teremtés tehetsége.

Tehát végvárakra az őrtállókat, veszélyeztetett pontokra az erőket, ez a közegyház érdeke. Igen ám, de ilyen helyekre nem igen fog akadni 20—30 pályázó — ide ugye bár jó a gyakorlatban s ideálokért még küzdeni tudó fiatal lelkésztestvér is. — S itt bújik ki a szög a zsákból.

A javaslatot ugyanis nem annyira az egyház érdeke, mint inkább egyes jeles tehetségű idősebb lelkész

595