Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-02 / 36. szám
A rókusi lelkészválasztáshoz lapunk 34. számában egy pár glosszát fűztünk, melyekre vonatkozólag Lersch Kornél dr. esperességi felügyelő úrtól a kftv. levelet kaptuk: „Nagytiszteletes Szerkesztő Úr! A rókusi ‘lelkészválasztást illetően az Ev. Örálló 32. számában megjelent jeligés közleményre reflektálni nem tartottam illőnek I mindaddig, míg az ebben kilátásba helyezett egyház- főhatósági bírálatot és intézkedést nem ismerem. Az Ev. Lap a híradást átvéve és 34. számában commen- tálva már azt is kérdezi, hogy az egyházmegyei elnökség az eredményes pályázatok dacára miért engedte meg a választásnak elodázását. Ezen kérdésre már most kell válaszolnom. A tiszai kerületi lelkészválasztási szabályrendelet az egyházközségnek biztosítja a jogot egy másik űjabbi pályázatot is kiírhatni, hogyha az első pályázatra négynél kevesebb jelölhető egyén pályázott; nemcsak az első pályázat folytán, de a második pályázat folytán kiirt választásnál is biztosítja az egyházközségi közgyűlésnek a jelölhetési jogot. Most már a rókusi egyházközségi jul. 23-ki közgyűlés a püspök által jelölhetőkül elfogadott pályázók közül egyet sem jelölvén, a szabályrendelet szerint a választás nem volt megejthető és eredménytelen maradt. Az egyházmegyei elnökség erről a püspöknek jelentést tett, aki püspöki •I jogánál fogva a rókusi egyházközségbe helyettes lelkészt is rendelt. Az egyházmegyei elnökség tehát ezen ügyben is teljesen betartotta az Alkotmány és Szabály- rendelet rendelkezéseit és azért azt gáncs nem élheti. Szívélyes üdvözlettel vagyok Szepesszoinbatban 1916. aug. 25-én tisztelő híve dr. Lersch Kornél, tátraaljai egyházmegyei felügyelő“. A levél tisztázza az esp. elnökség szerepét A felvilágosítást köszönettel tudomásul vesszük. Maga az eset azonban továbbra is jellemző marad. A mostani viszonyok között örülnie kellene minden egyháznak, ha lelkészt kap, nem pedig turkapiszkálnia közöttük. A külön úrvacsorái kehely. A sárosi evang. egyházmegye ez évi közgyűlésén hozott egy figyelemre méltó határozatot. Felterjesztést intéz az egyetemes közgyűléshez, hogy az engedje meg a közös úrvacsorái kehely mellett külön kelyhek használatát is! — Külön kelyhek követelése nem új dolog. Hiszen a Smend féle, Elsass-Lothringen számára készült agendában az úrvacsora osztásnak ezen módjára már formuláré is található. Egy-két évvel ezelőtt pedig egy olyan kehelyre is felhívtuk a figyelmet, amely bizonyos higiénikus berendezés segítségével lehetővé teszi, hogy közös ke- helyből is úgy ihassanak a hívek, hogy a szájjal érintkezésbe jött bor külön tartóba folyjon bele s hogy minden úrvacsorázó számára a közös kelyhen külön csücsök legyen. A sárosi egyházmegye határozatát melegen pártolandónak véljük. Szükségesnek tartanók, hogy ez a határozat kelőképen felszerelve kerüljön az egyetemes közgyűlés asztalára. Felszerelés alatt azt értjük, hogy adassék ki az ügy hozzáértő előadónak, aki nem csupán formalisztikus szempontokra kiterjeszkedő határozati javaslatot fog előterjeszteni, hanem 568 komolyan foglalkozik a külön kehely kérdésével. Szeretnénk az egyetemes gyűlés asztalán látni a különböző higiénikus közös és külön kelyheket s jól esnék, ha kapnának lelkészeink arra vonatkozólag is útbaigazítást, hogy hogyan lehet majd a külön kehellyel való úrvacsorázást elvégezni. Szeretnénk, ha az illető előadó összeállítaná a különböző agendáüs formulákat is. — Ha az egyetemes gyűlés a kérdéssel érdemlegesen iiein foglalkoznék — ami igen valószínű, mert ilyen kérdésekkel való foglalkozás a mi közgyűléseink látókörén kívül esik, a követelményt az egyházak saját hatáskörükben is respektálhatnák és megvalósíthatnák. Ez nem dogmatikai, vagy ethikai újítás s igazán nem tudjuk, a zsinati törvény 150. §-a az egyetemes gyűlés hatásköre számára tartja-e fenn az ilyen okos újítások keresztülvitelét ? Nekünk az a véleményünk, hogy ebben a kérdésben minden egyház dönthet saját belátása és hívei kívánsága szerint. Előzőleg azonban foglalkozni kellene a kérdéssel s mindenekfölött tájékozódni a megvalósítás különböző módozatairól. Hozzászólásokat lapunk szívesen közöl. KÜLÖNFÉLE Gyurátz Ferenc püspöki állásáról végleg lemondott. A távozó püspök lelkészi és püspöki érdemeit lesz még alkalmunk méltatni. Annyit azonban ma is mondhatunk, hogy e kiváló, egyénileg is értékes s határozottan vezetőszerepre termett püspökünk félreállását őszintén sajnáljuk. Lemondásában szintén lelki nagyságáról tett ékesen szóló bizonyságot. A maga eszménye és kötelességtudása által követelt mértékben nem tudván hanyatló egészsége miatt hivatalát betölteni, — inkább megválik tőle. Távozása nagy veszteség nemcsak a dunántúli egyházkerületre, hanem egész egyetemes egyházunkra. Igaz, hogy Gyurátz püspök nem kívánt országos vezetőszerepet játszani. Azonban épen azzal, hogy a maga kerületében igyekezett mintaszerű állapótokat teremteni s a maga hatáskörében hűséges és gondos sáfára volt a reábizottaknak, rászolgált egész egyetemes egyházunk hálájára és elismerésére is. A dunántúli kerület tehát most püspököt választ. Van kikből, mert ez a kerület nincs híjával a köztiszteletben álló, emberül helyt álló s egy püspökség terhét is méltósággal viselni tudó papi férfiaknak. Épen ez a választékban való relativ bőség teszi a választást nehéz kérdéssé. Adja Isten, hogy az egyházak többségének sikerüljön a kerület püspöki székébe a legméltóbb és a legalkalmasabb utódot ültetni. Várakozással tekintünk a választók felé. Várjuk tőlük, hogy ne csak a maguk érdekeit nézzék, hanem olyan hatalmas egyéniségű, nagy súlyú püspököt válasszanak, aki az egész magyar evangélikus egyház hínárba tévedt hajóját szabadabb, tisztább vizekre vezérelje. Aki egy szervezőtalentum és vezéregyéniség, egy tudós, egy író és egy istenáldotta szónok minden erényével ékeskedjék, hogy a reformáció 5. évszázadának a küszöbén a püspöki székben is méltóképen képviselj épen Gyurátz Ferenc püspök után — akiben mindez nem közönséges mértékben 569
