Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-02 / 36. szám
36. szám. mával, mert az egyház azt megköveteli. A szent irás a keresztyén előtt az isteni kijelentés könyve, mely felé csak szeretettel közeledhetik, mert onnét árad ki a világot megváltó szeretet. Mindannak, amit benne talál s amit az tőle megkövetel, örömmel veti magát alá, mert saját magán tapasztalja, hogy a bűn súlyos terhén csak így könnyíthet. Mennél inkább bele mélyed a keresztyén lélek az Írásba, annál inkább felfogni tudja, hogy az irás nem maga az üdvtörténet, hanem csak az arról szóló tudósítás, hogy nem az irás a megváltó, hanem a Krisztus. Ez az alapja aztán annak, hogy a keresztyén egyház az irás magyarázatát nem az egyes embertől, nem is a csalhatatlan egyháztól, hanem az igazság szellemétől s az irás tartalmától tette függővé. Hisz az irás maga magát magyarázza! A katholicizmus ezzel szemben, nemcsak hogy az irás magyarázatát fogadja el végérvényesen az egyes zsinatokon, s állítja oda zsinórmértékül híveinek, hanem, mint csalhatatlan fórum, azt is megállapítja, hogy az irás mely könyvei kanonikusak 9 kik Írták azokat. A reformátorok nem hoztak ily értelmű határozatokat, mert jól tudták, hogy ha valamelyik könyv csak azért szent, mert az egyház annak nyilvánítja, még nem föltétien szent, mert mindnyájan csalódhatunk. A reformátorok bizalommal fordultak a Szentlélekhez, mely minden igazságban vezette őket s vezet minket is és így a netaláni tévedésekből is kivezet, mert a Szentlélek az irás legjobb magyarázója. (János ev. 1613.) A reformátorok ezen munkájukkal a leláncolt igét újra felszabadították s azzá tették, a minek lennie kellett, hitünk és életünk zsinórmértékévé. Hozzáférhetővé vált a forrás, terjedt a világosság, szabadult a lélek az őt lenyűgöző hierarchizmus bilincseiből, hogy megalkossa az új keresztyén közösséget, melynek egyedüli feje a Krisztus. (Folytatjuk.) A kassai evang. egyházak ünnepe. A háború szomorú napjaiban, lélekemelő ünnepük volt a kassai ev. egyházaknak augusztus hó 20-án. E napon tartották meg nagyszabású ünnepély kezeiében közös templomuk felszentelésének százéves évfordulóját. A reformáció elterjedésével, mikor felső Magyarországgal mint annak gócpontja Kassa szab. kir. város is a reformációhoz csatlakozott, a városban úgyszólván az összes templomok az evangélikusok birtokába mentek át. így a híres Erzsébet dóm is, melyet 1604. január 6-án először vett el Belgiojozo az evangélikusoktól s azóta háromszor is cserélt gazdát, majd az evangélikusoké majd a róm. katolikusoké volt s végre is az utóbbiaké lett. Az ellenreformáció idejében a kassai evangélikusok a városi templomokból ki voltak zárva, ott építeni sem volt szabad. — 1691-től a külvárosban a mostani régi temető helyén építettek maguknak két templomot s ezekbe jártak sokszor a legnagyobb nehézségekkel küzdve egész 1816. aug. 20-ig, mikor is az 1804-ben építeni megkezdett közös templomukat nagy ünnepség 564 keretében felszentelték s hivatásának átadták. — Ennek 100 éves évfordulóját ünnepelték a kassai evangélikusok aug. 20-án, mely alkalomból a tiszai egyház- kerület is Kassán tartotta rendes évi közgyűlését. Az ünnepély lefolyása a következő volt: Reggel 7 órától a II. egyház városi ev. vidéki hívei zsúfolva megtöltötték a templomot, s az alkalommal az oltári szolgálatot Jungmann Géza hegyaljai alesperes végezte s a prédikációt Homola István helyi lelkész mondotta s kiszolgáltatta a nagyszámú megjelenteknek az Úr szent vacsoráját. — 10 órakor kezdetét vette a közös ünnepi istentisztelet, melyen részvettek az egyházkerületi gyűlés képviselőin kívül a városi, megyei polgári és katonai hatóságok a városban lévő összes fejekezetek küldöttségei a róm. kath. egyházon kívül, lefoglalva a nagyszámú közönségtől minden hely, úgy hogy többen az ajtókon kívül állva hallgatták a bent történteket. Hálás szívünk zsolozsmája — bekezdő ének egy verse után az oltári imát mondta Móhr Béla lelkész, textust olvasott Homola István lelkész. — Majd: Áll e templom, bár felette száz év vihara zúgott — közének egy verse után következett az ünnepélyes istentisztelet kimagasló, mindenkit lebilincselő, Gcduly Henrik püspöknek I. Királyok könyve VI. 11—13 verse alapján mondott nagyhatású szószéki beszéde. A történelmi vonatkozásokban gazdag alkalmi prédikáció a száz éves templom tanúságait és intelmeit művészi szónoki előadással adta elő, mely minden irányban elérte a kitűzött célját. — A prédikáció után Mendelssohn — „Éliás* című oratóriumból alkalmi szöveggel orgona kísérettel sólót énekelt Mauser Irma énekmüvésznő úrhölgy, azután: Senkisem vet más alapot — közének után Turóczy Pál hegyaljai esperes mondotta az oltári imát és áldást. — Épüljön az üdv temploma — közének után Révész Kálmán ref. esperes egy ref. szülők fi gyermekét keresztelt meg. — Kölcsönös szokás alapján, 100 év előtt a templom felszentelésekor is így volt s a református templom hasonló ünnepélyén ev. lelkész ev. szülők gyermekét keresztelte meg. — Majd a Hymnusz eléneklésével az ünnepélyes istentisztelet befejezést nyert mely után az I. egyház híveinek lett kiszolgáltatva az Úr szent vacsorája. Épüljön az üdv temploma! Hála legyen az oltár, Bűvös szavú nép orgona Megszentelt érzelemár! Hogy le ne ronthassa A gonosz hatalma; Mindörökké álljon! Vésszel szembe szálljon; Isten dicsőségére! Ámen. Egy kortesdokumentum. A „Protestáns egyházi és iskolai lap“ múlt heti száma közöl egy papválasztási kortesverset. Egyházunk okulására s kortörténeti emlékkép mi is helyet adunk neki: 565
