Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-05 / 32. szám
IN ii i 11 I. Ezt a tudást hozzá még hatásos formába keli öltöztetni tudnia. Lelkesednie, sírnia, megnyernie, vagy eltaszítania kell, vagyis költőnek kell lennie, ki a szívek húrján játszék. Kvalitásos embern-ek, ezermesternek lennie! Ha ez még mind kevés, az egyház földet ad: azt kell művelnie. Társadalmi alkotásoknál, áldozat készségben elől kell járnia. Szóval nem is olyan kevés az, amit egy ideális paptól kívánnak, s amit sok jóravaló pap meg is tesz. Hivalkodás nélkül, bölcs alázatosságával! így néz ki valóságban az az egy prédikáció! Ha ez mind nem elég . . . mivel a papok ideális követelményeinek nem mindenki felel meg, ám adjunk a papoknak valami mutatósabb munkát is. Ez volna a prédikációkon kívül előadások (vetitÖképes) tartása! Egy kisebb kivitelű vetítőgép beszerzése 200 koronába kerül, ehhez a vetítő képeket elég jutányosán adja kölcsön az „Uránia Magyar Tud. Egyesület“. Előadásaink vallás erkölcsi nevelő tartalomúak legyenek, komolyak, de mégis szórakoztatók! Használjuk fel e célra templomainkat, ezáltal nem szentségtelenítjük meg istenházát. A legszebb templom a nagy természet. Hogy célunkat elérhessük, pénzre van szükség! Ott van az 1848. XX. t. c. tessék azt végrehajtani. Hoztunk mi már annyi áldozatot, hogy méltók legyünk a XX. t. c. élvezetére. Keressen ezenfelül még egyébb munkát is! Most a papokat amúgy is felhasználják, árva és özvegy gondozás, gazdasági szervezkedés irányítása, községi szegényügy — anyakönyvvezetés — egészségügy körébe vágó teendők elvégzésére, melyek pl. a jegyzőknek úgyis elég terhesek! Az ilyen feladatokat állandósítani kellene, s kellő képen honorálni. Akkor volna elég munkája a papnak, amit a legmaterialisztikusabban gondolkodó és kénytelen volna respektálni! Végül ki kell emelnünk, hogy bizonyos körökben sajnálatos animozitás uralkodik a lelkészek ellen! Ennek mi lutheránus papok csak áldozatai vagyunk. Rá nem szolgáltunk. Nekünk nincsenek vagyonaink, latifundiumaink, nehéz, verejtékes munkával, gondok közt élünk, világéletünkben alázatosak s rongyosak maradunk. Szegények vagyunk mint a templom egere, s ha kopott reverendában járunk is, de becsületesen végzük kötelességünket, s igazságra törekszünk hitben s tudományban! Nincs tehát mit irigyeljenek rajtunk. De azért, mivel úgy kívánják, e kritikus időben mégis igyekezhetünk arra, hogy még hasznosabbakká tegyük magunkat. Szemlak, 1916. julius 14. Fröhlich Győző, ev. lelkész. Álom?... Ma éjjel ezt álmodtam: Az Örökkévaló ott ült a trónusán és sorra elvonultak előtte az emberiség nagyjai. Mózestől azt kérdezte a Biró: „Mit adtál népednek?“ — A törvényt. „Mit csinált belőle?“ 502 — Bűnt. Aztán Nagy Károlyhoz fordult: „Mit adtál te a népednek?“ — Az oltárt. „Mit csinált belőle?“ — Máglyát. Bonaparte Napóleont is megkérdezte: „Mit adtál te a népednek? — Dicsőséget. „Mit csinált belőle?“ — Gyalázatot. Így kérdezte sorra őket. Valamennyi azt panaszolta, hogy a nép nem tudta megbecsülni azt, amit nagyjából kapott. Utoljára egyszütött Fiát, kérdezte meg az Örökkévaló: „Édes gyermekem, mit ajándékoztál te az emberiségnek?“ — A békességet. „És, hogy éltek ezzel ?“ Krisztus nem felelt. Átlyukasztott kezébe temette arcát es sírni kezdett. Rosegger.* SZEMLE. A kalendáriummal sincs mindenki megelégedve. Arra is ráférne egy kis reform. Még pedig két irányban. Először itt volna az ideje annak, hogy minden felekezet kalendáriuma alkalmazkodjék a csillagászati évhez, másodszor nagyon okos dolog volna, hogyha a naptárból kiküszöböltetnék a változó ünnepek fogalma- Annak, hogy az aratási ünnepet akkor üljük, mikor meg volt az aratás, van értelme. Ezt a napot tehát nem lehet egyszersmindenkorra terminushoz kötni. A keresztyén naptár főünnepei azonban nem ilyen jellegű ünnepek, hanem történeti emléknapok: Jézus halálának évforduló napja stb. Ezt az ünnepet Jézus halála napján, Nisan 14-én vagy 15-én kellene évről-évre tartani. A zsidó kalendáriumban ez a nap vándorol, tehát a mi katendáriumunkban is évről-évre más napra teszik az „évfordulót“. Ennek igazán nem sok az értelme. Ez zsidó kovász, amit nem ártana sok egyébbel együtt kiküszöbölni! — Az ilyen reformok keresztül vitele azonban végtelen nehéz, ép olyan végtelen feladat, amilyen végtelen az emberek maradisága. és értelmetlensége. Néha azonban egy és más reform mégis sikerül s ilyenkor felvirad a reformereknek, mert mindnyájan azt hiszik, hogy ütött az ő órájuk is. — Most a nyári időnek, az órák egy órával való előre tolásának a könnyű sikere tölti el legszebb reményekkel a reformereket. Ha ez ilyen sikerült, akkor más ésszerű reformok keresztülvitelére is elérkezettnek gondolják az időt. ... így került szóba a kalendárium reformja is. — A legújabb kalendárium reform szerzője Rese Hermann Hamelnben. Tekintve azt, hogy Wellhausen, az ótestamentumi tudományok nagy reformátora szintén Hamelnből való, ennek az új naptárreformálónak is * Ez a költemény Rosegger Péter „Das ewige Licht“ c. munkájából való. (Szerk.) 503 ■ I
