Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-29 / 31. szám

31. szám.

találkoztam, Mitszáthot kivéve, nagy Íróink műveiben, még pedig eggyel Jókai: „Szép Mikhál“-jában, eggyel pedig Jósika: „Egy magyar család a forradalom alatt“ című művében. Ezekkel szemben Mikszáth négy Ízben is szólaltat meg lutheránus .papokat. Ezek mellett az általános felekezeti érdekek mellett, vannak nekünk, nógrádi lutheránus papoknak, egyes külön helyi okaink és érdekeink arra, hogy Mikszáth papi alakjaival foglalkozzunk és ezek a következők: Mikszáth Kálmán Nógrádmegyében született, Nógrádmegyében töltötte gyermekkorát és ifjúságát, itt kezdte meg közigazgatási tisztviselői pályáját, Nőgrádmegyének, tájai, falvai, városai, hegyei, erdei, alakjai, jellemei, eseményei és babonái ihlették lelkét teremtésre, alkotásra és végül ugyancsak a mi Nőgrádmegyénk szintere regényei és elbeszélései nagy része eseményeinek is és igy jó részben nógrádiak az ö szereplői; urai, tisztviselői, parasztja és papja is.

Ezekkel a lutheránus papi alakokkal szeretnénk mi már most és első sorban is megismerkedni. Mivel pedig a természetes rend és az igazság azt kívánja, hogy a tökéletesség, az eszmény érdemli meg első sorban azt a kitüntetést, hogy róla első sorban szóljunk, keressük Mikszáth Kálmán müveiben is első sorban az eszményi lutheránus papi alakot és tekintetbe véve Mikszáth lutheránus voltát és a lutheránus keresztyén felekezet iránt táplált meleg rokonérzését azt hihetnők, hogy ezt az evangéliotni papi eszményt meg is fogjuk találni. Csakhogy, ha Mikszáth összes műveit gondosan áttanulmányozzuk, keservesen csalatkozunk ebbeli hitünkben, mert lelkűnknek és szivünknek ezt a lutheránus lelkipásztori eszményképét nála nem találjuk meg. Az ö lutheránus papjai igazán nem eszményi papok. Sőt igazság szerint nem is papok, hanem szerelmi hősök, akik nyugtalan természetükkel úgy maguknak, mint gyülekezetüknek meglehetősen sok bajt okoznak. Mentség számukra talán egyedül fiatalságuk. Fiatal, kiforratlan jellemek nagyrészt. Jó tulajdonságot legfeljebb kettőt lehetne bennök feltalálni, ezek: a műveltség és az ügyes társalgás, de ezek is sok tekintetben eredményei és alkotó részei sajátos jellemüknek. De ezek mellett az igazán regényekbé illő lelki tulajdonságok mellett sem avatta Mikszáth lutheránus papi alakjait mély érzések viselőivé, megrázó szenvedélyek hordozóivá, erős lelki küzdelmek harcosaivá és így nagy művek szereplő hőseivé. Amint nem éreznek tartós és mély szenvedélyt, s amint nem ismernek lelket-testet fölemésztő harcokat, hatalmas, erkölcsi, társadalmi és kiváltságos egyházi állásukkal járó összeütközéseket, úgy nem ismernek nagy elhatározásokat és magasztos célokat, valamint nagy vétkeket és nagy bűnöket sem. Szellemi érzelmi világuk, mint falvaik kis patakjainak medre, szűk és sekély. Ilyen az erkölcsi érzésük is. Ilyen lelki tulajdonságok mellett, természetes, hogy nem alkotnak, hanem csak rombolnak, bár ez a rombolás csak kisebb méretű. De ilyen jellemvonások birtokában valóban csak mellékes regényhősök lehetnek. És azok a müvek is, ahol egyiklik-niásikuk talán főhősként szerepel, nem nagy terjedelmű és koncepciójú regények, hanem csak kicsi novellák. Ezek a papi

alakok tehát nem csak nem nagy papok, de még csak igazi regényhősök sem. Mindnyájuk felett azonban ott ragyog Mikszáth jó kedve, derült humora. És maguk is jókedvűtek, optimisták legnagyobbrészt és a könnyebbik oldaláról fogják fel az életet. Mosolyogva, derülten élnek és mosolyogva követik el kisebb-nagyobb botlásaikat. És ezeket a botlásokat is nem előttünk játszatja el velők Mikszáth, hanem csak mint régen megesett történetkéket csak úgy mellékesen mondja, vagy másokkal mondatja el. Ekkor is nem szigorú erkölcsbíróként szerepel, hanem jókedvű, derült elbeszélőként, aki a csiklandós történetkéket mosolyogva, a komolyabb megítélésnek és neheztelésnek minden árnyalata nélkül meséli el. A szigorúbb bírálatot az olvasóra látszik bízni.

Ilyen fiatal, kiforratlan, meggondolatlan, lobbanékony szívű és vérű lutheránus pap szerepel első sorban a „Szent Péter esernyője“ cinül regényében. Ezt egy kis fejezetben, összefüggő kis egészben, az iró ekkép jellemzi: „Tiszteletes Pafanidesz Sámuel úr sehogy sem tartozott az unalmas, ájtatosságot szimuláló papok közé, s habár a híres bábaszéki tót mondás, melyet Klempa Teofil állított Össze olyan elmésen, hogy visszafelé olvasva is ugyanazon értelme van: „szedi na faru Pafanidesz“ (ül a parókián Pafanidesz), otthon a parókián üldögélő férfiúnak festi, éppen ellentéte volt a „szedátus“ embereknek, örökké járt és kalandozott. Egyszóval jó vére volt és már az előbbi eklézsiájából is (valahol Nógrádmegyében) menyecskedolog miatt kellett távoznia“.

Ugyanezzel, vagy ehhez hasonló papi alakkal találkozunk, a „Lohinai fü“-ben. Itt Beliczai Sámuel néven szerepel és a Mikula- és Szekula-falvának papja. Ez is bohém-életű ember, ez is sokszor feledkezik meg magáról, csakhogy az ő botlásai már erősebbek és megrázó következményeket vonnak maguk után. Valóságos lepke-természet. Nőtlen korában faluja két legszebb leányáért rajong, nős korában pedig sógornője előtt hódol. Ez a könnyelműsége nagy szerencsétlenséget hoz eklézsiájára és falujára, mert nőtlen életének egyik szereplője, a „megyeszerte“ szép Apolka, kinek ö egykor házasságot ígért, nem tudja őt és a neki adott Ígéretet elfelejteni, sőt a tapasztalt szószegés és megalázatás erős ragaszkodását szenvedélyes gyűlöletté változtatja. Ezen érzése pedig bosszúra és bűnre sarkalja. Gyújtogat, tűzvészeket támaszt. Bűne kiderülvén kétségbe esik és egy mély szakadékba veti magát.

Mosolygás és könnyek között nagy vádat említt Mikszáth egy lutheránus pap ellen, azt, hogy nem tudja és nem akarja megbecsülni, sőt megsérti, lealacsonyítja és lábbal tapossa egy általa félrevezetett, elcsábított nő, őszinte, tettetést nem ismerő érzelmét. Teszi pedig ezt azért, mert az a leány, akit ő egyébként szeret és aki öt is szereti, nem úri leány, nem a szalónok dédelgetett kedvence, hanem egyszerű, a társadalmi élet külső modorát, nyelvét, szabályait és ügyességét nem ismerő falusi parasztlány, kit, ha elvesz, attól fél, az intelligens körök, sőt talán paptársainak is szigorú Ítéletét, vagy talán éppen bojkotját is vonná magára. Ettől tart ő és ebbcli félelme erősebb a szeretetnél és