Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-22 / 30. szám
hafnlm.1t azzal, hogy az ember bensejébe fektette az élet értékét s az ember nagyságát, ámde meghagyta a a bensőben egymás sorsnak uralmát, amely még nyomasztóbb: a természetes képesség korlátáit; Jézus megszabadított ezektől is. Az erkölcs ezen bensőítés által megszabadul minden külső formuláktól és parancsoktól; az új országban semmi külső tétel nem terheli az embert. Helyette a bensőből teljes lényünk legszigorúbb lekötése fakad. Ahol arról van szó, hogy lét legbenső gyökerét s a lét teljes terjedelmét kapjuk meg, ott a legjelentéktelenebb életnyilvánulások a leghalkabb mozdulatok is erkölcsi értékbecslés alá esnek. így van ez, midőn minden nemű ellenségeskedés tilalmáról, minden nemi tisztátlanság tilalmáról, minden igaztalanság tilalmáról van szó, nemcsak olyan tettekre vonatkozik a tilalom, amelyek kézzelfoghatóan meg nyilvánulnak, hanem azokra is, amelyekre halkan szemet hunyunk. Sehol sem ismer kényelmes megalkuvást az idegen országgal, arról van szó, hogy az eszményi állapotot a teljes egészében elérjük s e magasztos követeléseket teljesítsük. Egész lényünk teljes tökéletességének eszménye fakad ebből;hasonlónak lenni Istenhez, „legyetek tökéletesek, mikép a ti mennyei atyátok tökéletes“. Az itt tárgyalt erkölcs másik fővonása az érzékenység, alázat és ellenségeink iránti szeretetetünk által kifejezett jellegének szelídsége. E szempontból is csak a kidomborodó jelleg határozott kiemelése által érzékeljük ezen új felfogást helyesen. A szívnek lágysága nehéz szenvedések átéléséből eredhet, avagy az emberi cselekedetek semmiségének tudatából, végre az összes emberek közös nyomorúság által való összekapcsolásának gondolatából: ez a gyengeségből eredő lágyság; van azonban a léleknek más lágy érzékenysége is, amely a kegyelem utján mert nagy adományok felett érzett hálaérzésből fakad, tapasztalt tulgazdag szeretet s jóság felett érzett hálaérzésből amelyet az ember érdem nélkül nyert el: ez az erő lágysága.... Ez felkeresi a szenvedést az ő teljességében s ha nem is tudja teljesen megsemmisíteni, legyőzi azáltal, hogy felépíti a szeretet országát. Míg az előbbi esetben a természetes érzések meg- finomodását látjuk csupán, az utóbbi esetben lényünk mélységének teljes megújulását. Az előbbi jellemzi az ókor végét, az utóbbi Jézus erkölcsét. Itt a meggyőződés alapelve, hogy az ember saját érdeme nélkül Isten szeretete és kegyelme által megszabadul minden bajtól s végtelen boldogságra van kiszemelve. Ebből ömlik a lélek túláradó öröme és hálája, a békesség és szelídség érzülete. A bajt nem erőszakosan kell eltávolítani, hanem engedékenységgel és szeretettel bensőnkből legyőzni. Minden gonoszság bocsánatot nyer, ahogy mérhetetlen bocsánatot nyer az ember Istentől. ... A békés szelídség és szolgálatkész munkának követelésén kívül még erősebb az a követelés, hogy ellenségeink iránt is szeretetteljes érzülettel legyünk és velük is örömmel tegyünk jót....E követelmény kétségkívül ellenkezik a lélek érzésével s nem volna teljesíthető, ha nem volna most új alapviszony az emberek között. Ez pedig ezen új országban az, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk----Ez eddig tárgyalt • vonásokkal 4 68 szoros kapcsolatban áll az egyetlenegy feladat mellett a társadalmi különbözések eltűnése.... Az emberben levő emberi a legfőbb dolog ott, ahol az istenfiuság uralja az érzést és törekvést. Az emberi életfolyás iránt érzett nyílt érzék az itt tárgyalt erkölcs segítségre- s áldozatra kész jellegével együtt a szegényekről és inegszorultakról való gondoskodást különösen sürgeti: hogy minden vagyonúnkat a szegényeknek adjuk, az a legbiztosabb jele annak, hogy komolyan az Isten országa felé fordul törekvésünk. Ezen új országba való belépésünk mellett minden földi törekvés kell, hogy közönbössé legyen előttünk.... Éppen ezért ezen új országban nincs helye a kultúráról, tudomány- és művészetről való gondoskodásnak, sem pedig a szociális viszonyok megváltozásának. Egyes példázatok ugyan tovafejlődést helyeznek kilátásba.... Ámde mindez alatt csupán a mennyország terjedését kell értenünk.... Az általános viszonyok iránt Jézus közönbösen érzett s kellett is, hogy legyen.... A mennyország hirdetésével eszerint előttüirk egy eredeti s igazi, egyszerűségében mindent átalakító valóság emelkedik fel előttünk. Minden fiatalosan üde s az egészet azon hatalmas vágy öleli át, hogy a világot egész terjedelmében ezen új életnek megnyerje. . . . * Jézus életfelfogásáról e közölt részletet Euckcn Rudolf, jénai egyetemi tanár „Die Lebensanschauungen der grossen Denker“ c. hatalmas, páratlanul gyönyörű művéből fordítottam, csupán a végén hagytam ki néhány lényegtelen mondatot. Eucken főművében „Das Christentum" c. fejezete a keresztyénségnek legkiválóbb apológiája. A keresztyénség a vallás, nem pedig annak egyik fajtája, sőt a vallás világtörténeti megtestesítője. Eucken páratlan műve: Der Wahrheitsgehalt der Religion, majd „Der Sinn und Wert des Lebens*. Az ö bölcseleté theisztikus idealizmus. Németországban bölcseleti rendszere, amely nála közel áll a vallási felfogáshoz, ami szint és melegséget kölcsönöz neki, sok hívőt gyűjtött maga köré. Szerinte létezik egy a világon felett álló szellemi hatalom, amely az egyesben jut kifejezésre. Mindennek, amit az ember cselekszik, a világegészének szellemiségéből kell, hogy folyjon. Az ember bensejében is megtalálja a szellemi világot, amelynek kiépítésén kell, hogy fáradozzon. A munka is megkedvelhető lényege által, s nem pusztán a mindennapi kenyérért kell, hogy véghez vitessék. Miután a bennünk rejlő szellemi világból kifolyólag alkotunk, az életünknek nagyobb emelkedést s fenséget kölcsönöz. Az emberben két világ ütközött össze, s nem szabad, hogy a ♦ermészet személyiségünket, egyéniségünket elnyomja. Az ember bensősége a legfontosabb, s a benső egyéniségünk az értékes. Eucken felfogása egy világ felett álló szellemi hatalmat ismer, amelyet mi Istennel, személyes Istennel azonosítunk. Eucken szerint is a vallás élet, csupán az a különbség van közte és a mi felfogásunk között, hogy szerinte, bár a keresztyénség a vallás Icgtöké- letesek alakjának eddig elért legnagyobb tökéletességű alakja s szerinte is, ezen kell a vallásnak tovaépülnie, mégis vallás alatt ő azt védi, ami minden vallásban a nagyságot megadja. Mi pedig ezt határozottan csak a 469
