Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-15 / 29. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak alap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. JULIUS 15. 29. SZÁM. TARTALOM: Sz. L. Isten fiai. — Süss János: A jövő iskolája. — N. N.: Egy egyházmegyei gyűlés után. — Sz. L.: Ipolygyásztói fejfák. — Szemle. — Irodalom. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Isten fiai. Lukács evang. 6. „ „. .Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azonképen cselekedjetek azokkal; mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi* csoda kedvességtek lészen azért Istennél? mert a bűnösök is szerelik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót lesznek, micsoda kedvességtek lészen azért Istennél ? mert a bűnösök is ugyanazonl cselekszik. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől gondoljátok, hogy ismét vehettek, micsoda kedvességtek vagyon azért Istennél ? Mert a bűnösök is a bűnösöknek adr.ak kölcsönt, hogy hasonlókat vegyenek. Annakokáért szeressétek ellenségeiteket és jól tegyelek és kölcsönt adjatok és a ti jutalmatok sok lészen és ama magasságos Istennek fijai lész- tek ; mert ő jóltevő a háládatlanokkal és gonoszokkal." Az ótestamentumi teremtéstörténet elbeszélése szerint az ember tökéletes lényként került ki az Isten kezéből. Tökéletességét, ártatlanságát később vesztette el s azóta mint valami délibábot folyton kergeti és keresi a rég elvesztett paradicsomot s keresü könnyekkel siratja elvesztett ártatlanságát. A természettudomány a hátrafelé fekintgető Írástudó hitet az evolúció gondolatával helyettesítette. Az evolúció gondolata arra az álláspontra helyezkedik, hogy az emberiség eredetének a kérdése felől semmi bizonyosat nem tudhatunk. Amit tudhatunk s aminek a valóságát valószínűvé tehetjük az, hogy az emberiség a homályból küzdötte fel magát a világosságba, állatias állapotból emelkedett ki a mai magaslatra. A tökéletességet nem jótékony tündérek tették az emberiség bölcsőjébe, amelyet aztán ő botor fővel elalkudott egy harapás almáért. A tökéletesség kezdettől fogva az emberiség előtt világló, törekvéseit és fejlődését irányító cél, amelyhez fokról-fokra próbál emelkedni: csak az ember. A két világnézet kiinduló pontja úgyszólván össze- egyezhetetlen ellentét. Céljaikban és törekvéseikben azonban találkoznak és együtt járnak. Mindkettő a tökéletességet keresi. Teszi ezt mindegyik a maga módja szerint, azonban kétségtelen, hogy a biblikus világnézet sem tekintget a múlttól megbüvölten mindig csak hátra felé. Az elveszett paradicsom nemcsak a bibliai első lapjain, nem a múltban van s nem veszett el menthetetlenül. A mennyország jelenvaló és jövendő felettünk való boldogság, azért sursum corda, fel szívekkel ! Valami ilyen cél lebeg a fejlődés fonalán előre haladás hivei előtt is, mikor a maguk jelszavát, az előre-“t kiadják, az emberiség állatiasságból való kiemelkedését, szociális és kulturális előhaladását munkálják. Előre, feljebb ez minden kép a jelszó ! Jézus törekvése és munkája is erre a haladásra irányult! Az emberek megnemesítése, bűnökből való kiemelése az a nagy cél, melyet élete munkájául kitűzött. A nagy eszmény az Isten országába való bejutás előfeltételeinek a megszerzése. „Legyetek tökéletese^ mint a ti mennyei Atyátok tökéletes!“ — ez amaz erőnket felülmúló követelés, mellyel Jézus lép elénk. A tökéletességre való törekvés rúgója az üdvösség, Isten kegyelmének a megnyerése után való vágyakozás. Új ég és új föld fog eljönni, amikor hiába hivatkozunk az atyáink számára adott ígéretekre. Ebben az új világban, az üdvösség országában csak annak lesz helye, aki az istenfiuság bélyegét hordja homlokán, aki egész földi életét arra fordította, hogy fejlődjön és belenőjjön az Istenországába. Milyen élethűen elénk állítja Jézus azt a különbséget, amely a közönséges ember cselekedetei és tetteinek rúgói és az Istenfiak tettei között fennállnak. A közönséges ember a „do ut des“ álláspontján áll. Ad, kölcsönöz, segít. Azonban mindezt viszontszolgáltatások fejében cselekszi. Ha pedig nagyon önzetlen akar lenni, teszi a fölött való ellágyulásában, hogy neki is szüksége lehet mások támogatására... Jézus valami egész 448 449
