Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-01 / 27. szám
27. szám. (Még szép, hogy ezt a javaslat kimondottan tiszteletben tartja. Jellemző a javaslat terminológiája. A Jelölés utján való választás saját budapesti használatra készült külön kolbász lett volna!) Az egyháztanács részére kifejezetten fenn van tartva az a jog, hogy pl. vallástanár választásnál csak egy jelölet ajánljon ! Ilyen esetben a szavazás igen - nemmel történik. A segédlelkészek felett való fegyelmi jogot statáriális formában az elnökség kezébe teszi: 58. . . „Súlyosabb természetű vétség, kötelességmulasztás, vagy tiszteletlen és lelkészhez nem illő magaviselet minit azonban az egyház elnöksége a segédlelkészt a lelkész előterjesztésére azonnal is elbocsájthatja“. A Jurányi-ügy különböző fejleményei és az a lecke, amelyet ez ügyben a pesti egyház a pestvárosi espe- rességtöl kapott, elég bizonyságát szolgáltatják annak, milyen veszedelmes és igazságtalan lehet az ilyen egyes személyek kezébe adott jog. Szeretnek tudni, mire valók az egyházi bíróságok, hogyha minden nagy város lelkészének pallosjogot adunk?.. A szabály- rendeletben sok apróbb és nagyobb botlás és kifogásolható részlet található. Az egésznek a stílusa olyan, hogy érdemes külön tanulmány tárgyává tenni és egyházjog kodifikátorok elé elriasztó például állítani. Nekünk sajnos erre a boncoló munkára több terünk nincsen. E pár szemelvény is eléggé szemlélteti, hol kell keresni azt a szellemet, amely nem szolgál egyházunk javára s amelyet legutóbbi tudósításunk szerint egy pesti előkelő egyháztag mély sajnálkozással nyilvánosan elitélni szükségesnek tartott. Mi ez ügyben csak annak a kívánságunknak adunk kifejezést, vajha sikerülne Hüttl Árminnak és a pesti egyházak elnökségeinek ezen szabályrendeletet úgy átgyúrni, hogy abból minden tekintetben kifogástalan, igazi evangélimi és protestáns szellemtől áthatott, a pesti ev. egyház jól felfogott érdekeinek megfelelő alkotás váljék! A Luther-alap. Mikor a pápa bajban volt s arról volt szó, hogy a pápai háztartás egyensúlyát helyre kell billenteni, a német katholikusok voltak az elsők, akik a pápa segítségére siettek. Azonban nemcsak ők adakoztak bőségesebben, hanem a nem katholikus németek közt is akadtak sokan, akik a pápa támogatását politikai okokból közszükségletnek tartották. A gyűjtésnek lett is eredménye. Mint már megírtuk, a német katholikusok a háború kezdete óta 7 millió márkára rugó összegű Péterfillért küldöttek Rómába vagyis többel, mint a viliig többi katholikusai együttvéve. Ezt a példátlan áldozatkészséget állítja az „Evangelische Kirchenzeitung“ az osztrák protestánsok elé. Ausztriában tudniillik német-protestáns iskolák fenntartására jubileumi alapot gyűjtenek. Legalább egy millió koronára volna szükség, hogy az alap munkáját megkezdhesse. Körülbelül ezzel az összeggel volna méltóan leróva a protestánsok hálaadóssága a nagy reformátor munkájának fenntartására. A protestáns egyházakra és hívekre a jubileumi gyűjtés nagy'feladatot ró. Az adakozók sorából senkinek nem szabad hiányoznia. Bármennyire igénybe legyünk véve, erre a célra tetemes összeget kell mindnyájunknak áldoznunk, hogy a gyűjtés eredménye megfeleljen a jogos várakozásoknak és előmozdítsa azokat a nagy célokat, melyekre a gyűjtött összeget egyházaink fordítani szándékoznak. A pozsonyi theologiai fakultásnak nem igen van szerencséje. Mindenféle félreértések esnek vele még megszületése előtt. Az eperjesiek és a tiszai egyház- kerület szeretnék maguknak lefoglalni, most pedig a kitűnő Traub Gottfried lapjában, a Christliche Freiheitban olvassuk, hogy a pozsonyi egyetemen meglesz a theologiai fakultás, csak az nincs még tisztázná, hogy német lesz-e ez a fakult (is, mint (in Pozsony lakosságának a fele német?! Ha ez igy megy, szépen fogunk a végén mi szegény lutheránus magyarok kinézni! Szerencse, hogy Traub értesülése — tévedés is lehet s valószínűleg az is. IRODALOM. Az anya és csecseinővédelemröl. Két felolvasás. Irta: dr. Kovácsics Sándor tb. megyei főorvos. Kiadja a pápai anya és csecsemövédő egyesület. 1916. Ára 50 fillér. A csecsernővédelem és a gyermekhalandóság kérdése nálunk már régóta igen fontos társadalmi és állami kérdés. Van több szervezetünk, mely vele foglalkozik és az e téren észlelhetők bajok eltüntetésére törekszik, azonban hogy ezeknek a munkája mily csekély eredménnyel jár, s hogy mennyire képtelenek ezek a bajok orvoslására, annak szivbe markoló bizonyítéka az a nagy gyermekhalandóság, amely a háború következtében egyenesen katasztrofális méretűvé fejlődött. Ilyen viszonyok közt roppant nagy szükség van arra, hogy ezt a fontos kérdést állandóan bolygassuk, napirenden tartsuk és a baj orvoslására most is mindent megegyünk. A csecsemővédelem irányítása és a gyermekhalandóság leküzdése a dolog természeténél fogva elsősorban orvosi feladat. Orvosoktól várjuk a szakszerű tanácsot és irányítást is. A társadalomra pedig ezeknek a tanácsoknak a megfogadása s az anyagi eszközök előteremtésének a feladata hárul. Azonban tévedés volna azt hinni, hogy ezen a téren csak nagyszabású akciók érnek valamit s, hogy csak ezek vezetnek célhoz. A baj gyökere nem épen a társadalom bűneiben, hanem nagyrészt a gyerek környezete és az édes anyák tudatlanságában rejlik. A legfontosabb és legszükségesebb orvosság tehát az oktatás és felvilágosítás. Erre a feladatra vállalkozó népszerű munka sok van az orvosi irodalomban. Elterjedettségük, tanácsaik megfogadása tekintetében azonban sok kívánni valónk lehet! Azért örömmel kell fogadnunk minden olyan kísérletet, mely a felvilágosítást szélesebb körökben igyekszik elvégezni. Ez volt a célzata annak a két felolvasónak, amit dr. Kovácsics Sándor Pápán tartott. Mindkét felolvasás tiszta, világos képet nyújt az anyja és a csecsemő körüli teendőkről. Az előadó azok közül az orvosok közül való, akikről már Homérosz azt mondotta, hogy ezer ember közül egy hozzá hasonló. Egyenes beszédű, dolgával tisztában levő, világosan disponáló és meggyőző előadó. Előadásának a lenyomatát élvezettel olvastuk. Nagyon szeretnök, ha olva424 425