Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-24 / 26. szám
26. szám. miitűs pap is feleségül Ellenkező esetben egy bizonyos összegei fizet a szegény ref. pap-leányokat nevelő intézet céljaira, illetőleg azok neveltetésére?! Az ilyen eszmék termelői teljesen elvesztették azt a józan Ítélőképességüket, amely distingválni tud a lehetséges és hiábavaló álmadozás között. A „Lelkészegyesület“ megjegyzés nélkül közli ezt a naiv és szomorú ötle et, de azért kizártnak tartjuk, hogy azonosítsa magát vele. Az egyházak körében sok minden lehetséges azonban az talán mégsem tételezhető fel, hogy ilyesmit csak komolyan is vehessenek. Mi azon is felette csodálkozunk, hogy ez az ötlet egyáltalán leiródott, azon pedig még inkább, hogy nyomdafestékre méltatődott. Az ilyesmivel nemcsak az író kompromittálja magát, hanem némikép azok is, akik terjesztőivé szegődnek. Az ilyen terelgetéseken legfeljebb nevetni lehet, vagy fejcsóválva napirendre térni fölöttük. Kié az érdem ? Lapunk 24. számában szóvá tettük az Ev. Örállónak azt a megjegyzésé», mellyel a lelkészsegély megszerzésének az érdemét egy ismeretlen számára vindikálja, Hangsúlyoztuk, hogy ez a segély bennünket nem közbenjárás folytán illet meg s kifejeztük azon nézetünket is, hogy a segélyezés kieszközlése nem x vagy y érdem, hanem az összes illetékesek kötelessége volt egyházunk és lelkészi karunk irányában ! Megjegyzéseinkre az Ev. Orálló szerkesztői üzenetei közt jött a következő épületes válasz: „Ev. Lap szerkesztője. Megjegyzései nem hoztak ki nyugalmunkból, de nem is kedvetlenítettek el kötelességeink hű teljesítéséiül. A M. E. L. E.-hez s annak vezetőségéhez s főleg a vezetők tettei feletti bírálathoz csak akkor lesz valami köze és joga, ha előbb luygu is lesz az egyesületnek s akkor is csak az alapszabályok korlátáin belQl. Legalább addig engedje meg ha bárminemű felszólalásai és Írásai viszhang nélkül maradnak.* Ez az üzenet alighanem gorombaság akar lenni, azonban nagyon eltévesztette a célját. Először is egy szó sincs benne arról mit irtunk, tehát nem tarthat számot arra, hogy komolyan vegyük. Másodszor hiábavaló fecsegés, mert mi, eddig sem kérdeztük, ezután sem fogjuk sem a lelkészegyesülettől, sem az Órállótól, megkérdezni, hogy mikor, kit és hogyan szabad megkritizálnunk. Azt meg egyenesen homéroszi kacajt keltő erőlködésnek tartjuk, hogy Noszkó István főtitkár a lelkészegyesület kntizálásának a jogát, mintő mondja: „természetesen az alapszabályok korlátáin belül“ kizárólag a tagokra szeretné korlátozni. Hiszem mi nagyon értjük ezt a tehetetlen, zsarnoki szándékot azonban egyelőre nem vagyunk kaphatók arra, hogy a lelkészegyesületi alapszabály kötelét a nyakunkba vegyük, amit Raffay Sándor vagy Noszkó István szeretnének kezelni. Mi továbbra is megyünk a magunk becsületes meggyőződésének az útján. Üzengetésekkel nem törődünk. Igazainkat csak komoly és tárgyilagos érveléssel lehet megingatni, evvel azonban Noszkó István egyelőre adósunk maradt. IRODALOM. Ürmösi József: A lelkipásztori gondozás és a gazdasági szociális kérdés; Kókai Lajos bizománya. Ára 2 korona. A mi egyházunkban legutóbb a gádorosi egyházi állapotak szellőztetése keltett nagy feltűnést 408 és nyitott riasztó perspektívát. Az ügy valóban alkalmas volt arra, hogy ráeszméltessen bennünket sok nagy feladatunkra. Akkoriban Fröhlich Győző szemlaki lelkész irt is a dologról, azt követek én, hogy végre valahára foglalkozzunk már egyszer komolyan a szociális kérdéssel s egyrészt a nép érdekében, másrészt egyházunk jövendőjét szem előtt tartva ne páholyból nézzük az eseményeket, hanem belenyúlva a dolgokba arra törekedjünk, hogy komoly evangéliumi életfelfogásunkkal a szociális mozgalmat is megnemesíteni törekedjünk s abban esetleg vezessünk is. Amit Fröhlich egy rövidke cikkben irt meg — mely anyagtorlódás miatt sajnos nem jelenhetett meg — annak bőséges és alapos kifejtése Ürmösi József homoródszentpáli unitárius lelkésznek előttünk fekvő könyve. A munka a lelkipásztori gondozás keretén belül igyekszik a szociális teendőknek helyet követelni s annak belátta- tására is szolgál, hogy a szigorúan vett elméleti és történeti theologiai képzés mellett s lelkészeknek nagy szükségük van a szociális problémák alapos ismeretére s mindenekfölött arra, hogy a falutól ne iszonyodjanak, hanem felismervén a nép különböző bajait és nyomorúságát, azokon érző szívvel segíteni is igyekezzenek. Ürmösi különösen a falut és ott is a székely viszonyokat tartja szem előtt a teendők vázolásánál, s kizárólag a mezőgazdasági szociális kérdéssel, az agrár és a radikális álláspont ismertetésével foglalkozik. Munkája a kérdés fontosságánál és a kidolgozás alaposságánál fogva igen figyelemreméltó s tanulmányozásra a legmelegebben ajánlható. Törekvéseit is aláírhatjuk. A lelkipásztori tevékenység nem merülhet ki a szigorúan vett hivatalos teendők elvégzésében. Amit ezelőtt tíz évvel cura pastorálisnak, ma pedig belmissziónak neveznek, az mind nem más, mint a szociális kérdésbe való belenyúlás. Felismerése és bevallása annak, hogy egyházainknak nem csak a lélekkel kell foglalkozniuk, hanem arra is törekedniök kell, hogy társadalmunkban, gazdasági életünkben a keresztyénség ideáljaihoz legalább is közeledő állapotok legyenek. Ennek a célnak az előmozdítását szolgálja Ürmösi szép munkája, miért is azt örömmel üdvözöljük s minél nagyobb elterjedést, minél mélyebb hatást kívánunk neki. KÜLFÖLD. Az oroszok Trapezuntban egyházi reformokkal kezdték. A konstantinápolyi ökumenikus patriarcha fennhatósága alá tartozó egyházat az orosz szent szi- nodus kötelékébe csatolták át. A trapezunti görög metropolita vagy elismeri a szent szinodus fennhatóságát, vagy mehet a papjaival együtt Isten hírével. Sachsen-Altenburg hercegségben a minisztérium az elesett hősök tiszteletére és emlékére elrendelte, hogy minden községben az összes harangok Nagypéntek napján húzandók. Az „Alig. evang lutherische Kirchenzeitung“ nem találja helyesnek, hogy Isten fia halálával egy sorba helyezik az emberek halálát. Ízléstelenségnek tartja ezt az intézkedést s azt mondja, hogy nagypéntek a világ megváltójának a napja; maradjon ezután is az övé. 409
