Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-15 / 3. szám
3. szám. a templomba járás, mert úgyszólván egybeesik a vallásossággal. A templom csupa áhítat, csupa ünnepélyesség, csupa imádat. Emberek, újságok, színházak mind csupa szépet és jót mondanak a karácsonyi emberekről. Megváltó született! — e hir ünnepélyességet kelt a szívben. Szinte föltűnő és szemet szúró, ha valami visszását lát az ember karácsonykor. Az ünnepek lezajlása után tizes kupacokba rakosgatom a krajcárokat. Az egyházi csengetyúpénz karácsonykor a papé. Krisztkindli. összesen hat forint nyolcvanhét és három rossz krajcár . .. Szemrehányó- lag nézek rájuk. Mit kerestek ti itt a csengetyúben karácsonykor? Mikor a Megváltó született? Mikor azt gondolná az ember, hogy minden ember megjavult, legalább erre a szent napra, mikor minden csupa ünnepélyesség, csupa áhitat és csupa imádat: — mit kerestek itt ti rossz, egyes, régi, gálicos krajcárok ? Hisz nektek ágyúban, vagy Körmöcön a helyetek, de nem a karácsonyi perselyben! Hogy kerültetek ide? Éretlen gyermek adta vagy felnőtt? Akármelyik: szomorú tünet. A gyermekhez is az anya bugyellárisából kerül a vasárnapi krajcár. Mindegy. Akárki adta: csalt az Isten házában! Csalt karácsonykor a Megváltó születése napján! Csalt az áhítatban, csalt az imádatban, csalt az ünnepélyességben! Hazug volt vallása, kövült szive, kufár a lelke. Az volt szent karácsony napján ... beszélik nekem a tizes kupacok előtt pironkodó gálicos, egyes, régi krajcárok. . .. Még békében és még közönséges vasárnapon is a legdurvább csalások közé számítottam a perselypénz rosszát. Csak áhítat nélküli „vipera fajzat“ képes eljönni az Isten házába — a jó Isten tudja mi okért, — hogy ott kajánul fölforgassa szemét az ég felé — s közben rossz pénzt csúsztasson újjai között, gondosan eltakarva az egyházfi szemei elöl az aljas lelkületét leleplező csaló pénzt. A boltoshoz nem meri elvinni a rossz krajcárt, mert hátha rajtakapja és szégyenkeznie kell miatta. A boltban lehetnek mások is . .. Elviszi hát az Isten házába. Az Isten hátha nem látja, vagy ha látja is, nem szól, nem szégyeníti* meg a többiek előtt . . . Igaza van a kegyes lelkű Dieffenbach-nak, mikor azt prédikálta egy alkalommal híveinek: az emberek úgy élnek, mintha Isten halott volna az egekben! Az Ur Krisztus is megvigyázta egyszer a templom perselyébe hulló pénzeket. És a szegény asszony filléreit többre tartotta a gazdagok bőséges adományainál. Miért ? Mert az adakozó lelkületet vette alapul. Vájjon mit szólt volna, ha a szegény asszony fillérei helyett a rossz pénzek gálicán akadt volna föl szeme ? Isteni fájdalmat érzett volna tán keblében, tán ki is csapott volna háborgó lelke a medréből, tán korbács után nyúlt volna, hogy vérig paskolja a legaljasabb farizeusságot, mely egy azon pillanatbaa tud imádkozni és csalni! Mit ér az a valláskoméda. amelynek ilyen gyümölcsei teremnek? Vallás becsületesség nélkül nincs, — ahol ez a belátás még nem érett meg, ott csak komédiáról lehet szó. Az ember igazán nem tudja: tudatlansággal vagy bűnnel áll-e szemben ? Mind a kettő félelmetes ellensége a vallásnak. 41 Az élet igen sok groteszk vallási tipust mutat be A legaljasabbhoz tartozik a becstelen vallásosság. Ne értsük félre a dolgot s ne tegyük föl, mintha vallásos ember lehetne más is, mint becsületes. A becstelen vallásosság hordozóin az élet mutat föl ilyeneket is — olyan embereket értünk, kik magukat vallásosaknak tartják, de akiket becsteleneknek tart a lelkiismeret. A gyakorló lelkészek jól ismerik e tipust. Akik fölforgatják szemüket a templomban, de mikor' egyházi adót kell fizetni, a legjobban lármáznak, hogy sok, akik a legnagyobbra vannak fiuk és férjükkel és telekiabálták a falut, hogy mennyire szeretik őket, de egyházi adójukat mégsem akarják megfizetni, mert már egy hónapja nem kaptak tőlük levelet a táborból; talán még nem halt meg, de nem fizetnek érte, mintha meghalt volna. Annyira szeretik.. .. Vannak olyan vallási típusok, akik évenként harminc szentképet akasztanak a falra s a lelkésznek penészes kukuricát, szemetes rozsot öntenek zsákjába. Egy ugyanazon szív a vallásosság jelzőjét vindikálja magának — de ugyanabban a pillanatban elköveti a gazemberséget. Ezt a vallási tipust nevezzük aljas vallásosságnak. Mint fogalom, mint definíció önellentmondást zár magában, de az élet mégis mutat föl ilyeneket, mert az élet tágabb, mint a fogalom és a definíció. Ez a vallásosság elvileg önellentmondás, gyakorlatilag azonban valóság, csak éppúgy, mint a karácsonyi persely rossz krajcárjai. J. E. \ lelkészek helyzetének a javítása a mai nehéz viszonyok között az egyházközségek ildozatkészségétöl függ. Egyetemes egyházi forrásokból ninden igényt nem lehet kielégíteni. Az egyházak viszont érthető okokból húzódoznak attól, hogy újabb erheket vállaljanak, noha ott, ahol tcrménygazdálkodás /an, a termények magas áron való értékesítése következtében lesznek olyan pénztári maradványok, melyek negbírnák a lelkészi és tanítói fizetések Í0 20 "/o-kal /aló emelését. A kezdeményezés feladata az egyházi latóságokra, az egyház belátó tagjaira nehezedik. Örömmel üdvözlök Gynrátz Ferenc dunántúli püspök azon lépését, hogy 38 1916. számú körlevelében i lelkészi és tanítói fizetéseknek drágasági pótlékokkal való kiegészítését melegen a gyülekezetek lelkére kötötte, körlevelében ezeket írván: Igen tisztelt Egyháztanács! A még mindig dúló világháború mindenütt érezteti íyomasztó hatását az életviszonyokra. A megélhetés feltételei általában megnehezültek és különösen súlyos helyzetbe jutott az az osztály,amely meghatározott évdíjat élvez. Fizetése ugyanaz maradt, mint aminő évek előtt i kedvezőbb időben volt, ön- és családfentartás terhe azonban a rohamosan fokozódó drágaság folytán nagyon is súlyosabbá lett. 1— Az állam a nehéz idők figyelembe vételével tisztviselőinek s a tanítóknak munkásságát méltányolva fizetésük 20"/0-át adja meg a törvényhozás hozzájárulásával drágasági pótlékul. AZ
