Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-03 / 23. szám
KÜLÖNFÉLE Scholtz Gusztáv püspök lelkésszé avatásának az évfordulóját a budai egyház a tervezett keretek között ülte meg. Virágos templom zsúfolásig telve fogadta az ünnepelte , ki maga tartotta a prédikációt. Közvetlen, szívhez szóló beszéde mély hatást tett a közönségre. Az istentisztelet után báró Feilitzsch Berthold elnöklete alatt tartott egyházi közgyűlésen elsőnek Zelenka Lajos budai másodfelügyelő köszöntötte a püspököt, utána báró Prónay Dezső az egyetemes egyház, Zsigmondy Jenő dr. a bányai egyházkerület, Gyurátz Ferenc püspök a dunántúli egyházkerület, Osztroluczky Miklós a Luther Társaság, Magyar József eperjesi hely. polgár- mester szülővárosa, Eperjes, Haypál Benő a budai reí. egyház, Wágner Géza az egyetemes tanügyi bizottság, Kaczián János esperes, a pestvárosi esperesség, Mohr Henrik lelkész az óbudai egyház, Sárkány Béla a bányakerületi esperességek, Zelenka Lajos a tiszai egyházkerület nevében méltatták a jubiláns érdemeit és éltették őt. A jubileum emlékére gyűjtött alapítvány 10000 koronára rúg. Kamatait a püspök a háborúban hősi halált halt tanár vagy lelkész árvájának a neveltetésére kívánja fordíttatni. A jubiláns meghatóban köszönte meg a minden oldalról megtisztelő formában megnyilvánult rokonszenvet. Egyházi beszédében említést tett arról is, hogy hosszú munkássága után pihenésre vágyik, azonban a háború alatt hűtlenség számba nemre, hogyha őrhelyét elhagyná, miért is továbbra is megmarad hivatalában, ls en megsegítő kegyelme tegye áldottá további, segítőtársaival együtt végzendő buzgó és odaadó egyház építő munkáját. A budai egyház nagy feladatok előtt áll, melyek halasztást nem tűrő intézkedéseket követelnek. Élte őszébe fordulva is teremtő munka elvégzése, a jövendő megalapozásának a fontos feladata vár reá egyháza élén. Ehhez a munkához is adjon az Isten neki erőt, egészséget és áldást! Kiss János f (1853—1916.) Május 22-én költözött el az élők sorából Kiss János, a szombathelyi evang. egyház majdnem negyven éven át hű lelkipásztora. Mikor 39 éve Szombathelyre került, a körmendi és nárai utca sarkán egy csöppnyi imaház reprezentálta a szombathelyi protestantizmust. Ö dolgozott, munkált, takarított gyülekezetének, egyesítette az erőket, evangélikusokat és kálvinistákat összehozta, templomot épített, paplakot állított, növesztette, erősítette gyülekezetét, amelynek egyre növekedő tekintélye és közéleti súlya az ő munkájának a gyümölcse. Pár éve nagyarányú fejlesztési tervei voltak, melyekkel betetőzte volna kezdett munkáját; felsőbb leányiskolát, internátust akart szerezni Szombathelynek. Diakonissza betegápolók odatelepítését is tervezte lelkes hölgyekkel együtt. Lelkes magyar volt, a vasi evang. egyházi élet magyarosodásának buzgó munkása és ehhez a magyarságához kapcsolódtam nagy egyházi tervei és törekvései, amelyeket mindig magas látókör és elfogulatlanság jellemzett. Maga volt a megtestesült liberalizmus, akinek türelmességéről, etnber- szeretetéről legendák jártak. Politikában, társadalmi munkában, városi és megyei közéletben szívesen vett részt és teljesítette mindenütt kötelességét. — Család362 jában a családfők mintaképe, a legszeretőbb férj, gyermekein csüggő szerető apa. Özvegye és három gyermekének mély gyászában tisztelők és barátok nagy sokasága osztozik. Egy leánya Mesterházy Lászlónak, a pápai püspöki másodlelkésznek, a másik Deák István szombathelyi tanítónak a neje, fia, Kiss János pedig Sopronban theol. tanár. A megboldogult temetése a múlt szerdán, május 24-én volt. Rendkívül sokan kisérték el utolsó útjára. A templomban Kund Sámuel, a temetőben Pálmay Lajos győri lelkész mondott mélyen szántó, lelkekre ható szép beszédet és fölemelő hatású imádságot. Legyen áldős emlékezetén! Gyászrovat. Az. aszódi evang. főgimnázium tanári kara mély fájdalommal jelenti, hogy szeretett kartársa, Lux Sándor tornatanár, tart. hadnagy, századparancsnok 1916. február 28-án életének 28. évében az olasz harctéren hősi halált halált halt. A boldogult hős az oberd- rauburgi temetőbe temettetett. — Pár hónapja meghalt férjét a halálba is hűen követte özv. Frenyó Andrásné szül. Török Olga, a tápiószelei evang. papiak volt nagyasszonya. 54 éves korában, özvegysége 6. hónapjában hosszú és kínos szenvedés után érte a halál. Temetése május 26-án volt. A nagy család gyászában szívből, osztoznak mindazok, akik a megboldogultat ismerték és őszintén tisztelték! — Legyen halottaink emléke áldott. Lelkész beiktatás. A kisfeketepataki-berdárkai (Götnör m.) ev. egyház május hó 7-én tartotta lelkésziktató közgyűlését. Az új lelkészt Hatvanszky Andort Terray Gyula gömöri főesperes, udvari tanácsos iktatta hivatalába. Megható beszédben buzdította a lelkészt hivatásának .méltó betöltésére. Megemlékezve, az egyházat másfél év előtt pusztító tűzvészről, örömét fejezte ki az egyházközségnek áldozatkészsége felett, mely a mai nehéz időkben is lehetővé tette a leégett lelkészlak felépítését. — Közös szeretetre és megbecsülése intve a híveket, újból tűzet kívánt az egyházközsségnek. Tűzet, de nem pusztító tűzvészt, hanem a lelkiélet hitet és jó cselekedetre buzdító tűzet, mely megvilágítva, melegítve élessze az evangéliumi hitet az újra épült egyházban századokon át. Az ünnepélyes istentisztelet után egyházközségi közgyűlés tartatott a nagyérdemű és hítbuzgó Kellner Viktor dobsinai főerdőmérnök, egyh. felügyelő vezetése alatt. Legyen áldott az új lelkész bemenetele ! Az alsószelezsényi evang. egyház a jubileumi Szeretetház céljaira 1000 koronát adoft hadikölcsönben. Az alig 120 lelket számláló egyház hívei kötelezték magukat arra, hogy három év alatt ezt az összeget önkéntes adományaikból összeadják. Ez az igazán nagy adomány szolgáljon követendő például nagyobb lélekszámú gyülekezeteinknek! A kaíholikus sajtóegyesület 1915. évi beszámolójából kitűnik, hogy az egyesület vagyona 393,563 20 kor. Az egyesület összes elkölthető bevétele 107,435 65 kor., tényleges kiadása azonban csak 55,19582 kor. volt. Lapsegélyezésre az egyesület 30,000 koronát fordított. Két fővárosi napilap részére 5000 koronát szavazott meg a közgyűlés, hogy ingyen példányokat küldjön a fronton küzdő katonákhoz. 363
