Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-20 / 21. szám
21. szám. származik, elég alkalmatlan járulék, de mivel természetszerűleg elkerülhetetlen, lehetőleg bele kell nyugodni. Egyébiránt a gyermekek mosolygása, fejlődése örömök kutforrását is megnyitja, minek folytán az, inig vele gondok nem járnak és lemondást nem követel, nem is mondható nagy szerencsétlenségnek. Aztán meg bizonyos anyagi érdekek szempontjából is célszerű egy, vagy két gyermek felnevelése. Ahol azonban ez az anyagi érdek nem lép fel a szemhatárra s ahol tiszta számítással megfontolják, hogy vájjon a gyermekek nevelésével járó örömök felérik-e az általa követelt áldozatokat vagyonban, aggodalomban és önmegtagadásban; ott bizony üdvösebbnek tartják gyermektelen állapotot és nem nagyon őszinte könnyeket hullatnak a kisded koporsója felett. Ebben az anyagias gondolkodás módban van a gyermektelenség és gyermekhalandóság alapoka s míg ezt az alapokot nem sikerül a népiélekből kiküszöbölni, addig a kényszerítés és egyéb külső eszközök a családi életet nem képesek gazdagabb virágzásra gerjeszteni. Kedvezmények és jutalmazások csak tessék-lássékféle kötelesség teljesítést szülnek; törvényt pedig olyant még nem hozott emberi ész, a melyet az emberi fur- fang százféleképen ki ne játszana. Törvény és intézmények nem mint a szaporodás előidézői, hanem csak mint annak támogatói szerepelhetnek. Azt az anyagias gondolkodásmódot kell megváltoztatni. Ahol meggondolja a szülő, hogy amig ő ezt az életkort elérte s mig csak ez égitest térségein vándorol, az emberi társadalomnak tömérdek jótéteményeit élvezte s élvezi, a melyeket az által kell meghálálni, hogy jól nevelt gyermekeket ad a társadalomnak; ahol szentül meg vannak győződve arról, hogy nem a szüzesség felel meg az ember isteni hivatásának és nem ez az állapot tökéletesebb és tiszteletre méltóbb, hanem a tiszta családi élet; ahol a gyermek- nevelést Isten törvénye szerinti kötelességnek tartják és ennél fogva a nevelés által követelt áldozatokat nem mérlegelik a gyermekek által nyújtott örömökkel, hanem az Isten parancsa iránti őszinte odaadó engedelmesség a cselekedetek és életmód kormányzója: ott a gyermekek szeretetteljes, gondos ápolása emberileg szólva tökéletes gátot vet a gyermekhalandóságnak és a gyermekiszony a társadalom megbélyegző Ítélete elől a legsötétebb rejtekhelyek zugába vonul vissza. Ezt az eszményies gondolkodásmódot kell a nép- lélekbe belenevelni, helyesebben mondva: a népbol- dogitó próféták által félrevezetett embert az elhagyott gondolatvilágba visszavezérelni. Erre a társadalmi működésre pedig első sorban a vallásos testületek hivatvák. Lapoknak és tanítóknak a kötelessége figyelmeztetni az embert a szörnyű tévelygésre, melybe a mammon imádása folytán sülyedett és e tévelygésnek fájdalmas következményeire. Az ő hivatásuk bátor lélekkel szembeszállani az erkölcsrontó, kárhozatos, társadalombontó sátáni törekvésekkel és felvilágosítani az embert a felől, hogy a Mindenható az emberi természetet családi életre teremtette. A családi élet által felel meg az ember önmaga iránti, felebarátai iránti s 326 Isten iránti kötelességének, minélfogva a legteljesebb boldogságot a földi életben a családi élet nyújtja. Ezt kell hirdetni, de nemcsak a szószéken, hanem és főképen utón útfélen, háztetőkről, fel kell keresni az egyháztagot, sőt akár a nem egyháztagot is az ő otthonában, foglalkozása körében, az eke szarvánál, a hivatalban, a műhelyben, a társas körökben és hintegetni kell a keresztyénies gondolkodásmód és életnézet magvait mindenütt, ahol alkalom kínálkozik, hogy a mustármag életre fakadjon, gyökeret verjen s lassan- kint terebély-fává növekedjék. íme itt is egy tér az egyház működésére, mely nem kíván semmi pénzbeli áldozatot és a melyen elindulva az állami hatalommal egyetértésben haladna az egyház, úgy az eszményiség paradicsomába visszavezetett egyéni léleknek, valamint a társadalomnak és az államnak meghálálhatatlan jótéteményt nyújt és önmaga iránt legmélyebb tiszteletet gerjeszt a szívekben. És ehhez nem szükséges semmi anyagi erő, melynek annyira hiányával vagyunk, hogy e feletti panaszunk szünetelést nem ismer; nem szükséges semmi egyéb, csak az Isten fiainak boldogságáért dobogó szív, valóban Krisztusi lélek, akadályt és fáradalmat nem tekintő apostoli buzgóság. Sass János. Kungfutse mondásai. Igazmondás és atyafiság. Ihé hercege beszélt egyszer — Kunggal és azt mondta neki: Nálunk otthon még akad becsületes ember. Ha az atya juhot lop, a fiú [ellene] tanúskodik. Kung mester erre ezt válaszolta: „Nálunk otthon a becsületes emberek nem ilyenek. Az atya védi a fiát, a fiú takargatja az atya bűnét. Ez is becsület“. Hősies szerénység. A mester mondá: Méng Dsch'í Fan egyáltalán nem volt hivalkodó ember. Mikor vesztett csata után a futók között ő maradt legutolsónak és belovagolt a város kapuján, a lovát noszogatva így szólt: Nem a bátorságom miatt maradtam legutolsónak, hanem a lovam nem akart velem szaladni. . . . Vannak-e szentek? Méng Wu fejedelem azt kérdezte, hogy DsT Lu tökéletesen erkölcsös férfiú-e? A mester azt mondá: Nem tudom. Mikor tovább faggatták, a mester így válaszolt: „Junak a kezére lehet bízni egy ezer harci szekérrel bíró állam hadseregének a vezetését is. De hogy kifogástalan erkölcsű férfiú-e, azt én nem tudom“. — Hát akkor Kiuval, hogy áll a dolog? — „Kiuval? Ezer családból álló, vagy száz harci szekérrel bíró állam belső ügyeinek a kormányzásával meg lehet bízni, de hogy kifogástalan erkölcsű-e azt én nem tudom“. —- És mit szólsz Tschiről?— „Tschinek arra lehet hasznát venni, hogy övvel a derekán az udvarnál a látogatókat és a vendégeket vezesse. Hanem hogy erkölcsileg tökéletes-e, azt én nem tudom. Melyiket szeretik? A mester mondá: „Nem érdemes élni. Mert még nem láttam olyan embert, aki az erkölcs értékét annyira becsülte volna, mint egy asszony szépségét“. 327
