Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-13 / 20. szám
20. szám. szerzetbe, hogy öreg bits ük rongyainkra való tekintettel részünkre szánalmasan nyújtott fillérekkel a rend vagyonát. Aki pedig még ezek után is azt állítaná, hogy a „baj oka“ a nagyfokú érzéketlenség, testvéri szeret- lenség és irigység, az méltó a gyehemának tüzére. Veszveres, 1916. május 2. Linczényi Lajos, ev. lelkész. A pokol szinfóniája. Irta: Grósz József. A vesz megindult tomboló robbatjal Mint hegyről rontó, szörnyű görgeteg, Felfokozott, erósbödö iránya Vadabb, őrültebb mint a fergeteg. Kemény férfiak lármás énekária Előbb hurrába, később vérbe fúl. S idő haladtán réme. ágyú zajjal A harc mind, jobban, mind szörnyibben dúl. Nem hallik többé egy-egv jajkiállás Nem beszél többé már a köny szava. A rettenetes őrült öldöklésben Dübörg a föld mint pokol zsivaja. A kattogás, az ágyúk dörrenése, Várzuhanások, omló sziklafal Haláltlihegő emberáradalnak Őrjöngő, hörgő fuldoklásival. Vérszomjas hadak rémes rohanása, Egész hadoszlop dől ki itt amott. Véres gőzölgő földeken keresztül . . . l.ángszájával a pokol nyílt meg olt! E szörnyűségek rémesösszesége. Borzalmas koncerf. rémzajába van Lenyűgözőn, dermedten minden lelket, E lángzón dörgő hanghullámokon. Sátáni zaj! mit rémes vonaglással Százszorta vesznek ál az idegek, Ég, föld meghasad rémes hangzalálól Megdördüllck a negyvenkettesek. S világrengető, rémes hangzavarban Vérgözös, szörnyű öldöklés nyomán, Kezében pár kisibolya szál reszket Örült mosollyal megjelen a lány. . . . . Foszlott ruha . . . bokáig jár a vérben. Halvány orczája, derűs gyermekes; S a földrengelő véres zivatarban Körülnézdelve valakit keres. Egy az övé volt, egyhez jussét tartja. Más nem érdekli, mástól nem remeg. S torzult arcokkal, csonka lesttagokkal Körülié csendes, nagy hulla tömeg. Mii tudhatni, vájjon talált-e rája? Mit tudhatni, hogy mily sors érte el ? Csak egyszer eldől olt a hősök halmán S lassan leszáll a sötét éj lepel. Ha a holtakat dörgő ágyúszónál A közös sírba vetik majd bele, Hozd egymás mellé elhull kedvesével Hozd össze őket jóság Istene! Ima. Irta: Grósz József. Oh Isten! kinek egy jeladására Milljók élednek, milljók halnak el,- Áraszd áldásod küzdő népeidre, A harcok rémét hárítsd róluk el. Add, hogy a csaták szörnyű borxadálya Némuljon el a vérestéreken. Szentelt Nevednek dicső glóriája Végig vonuljon minden népeken. Megnyugvás szálljon milliók leikébe Élet fakadjon a romok felett, S a hallhatatlan hősök temetőjén A munka fája kapjon életet. Jöjjön a béke hérosz! munkája! A cél kezekkel milliónyi kar Az öldöklő vész átkos romjaira Egy új világot építni akar. Egy új világot, újult emberekkel; Egyik kar munkál, más, segít hu kell. A rombolást mesteri kézvonással Új nemzedék keze takarja cl. Óh Isten! küldd a békét népeidre Es olts belénk szilárd ókoraiul, Huny új eszmékkel örök megértéssel Leplezzünk minden háborús nyomot. Ó Béke! szállj szállj vágyó leikeinkbe: Vigaszt leljenek árvák, özvegyek, Hogy mindörökké zenghesse ajakunk lljja-tcrcmlő dicső Nevedet. Ámen. SZEMLE. Kálvinista klcrikálizmus. Valami jelentéktelen incidenshói kifolyólag vita támadt Ady Endre és Ravasz László között A jegy7.ékváltások a „Nyugat" és a „Protestáns Szemle“ hasábjain folynak. Ezekbe beleszólt a mVUágm is, természetesen Ady Endre mellett. Május 5 számában Bölőni György mond kemény Ítéletet a kálvinista klerikálizmus felett, összehasonlítja a kálvi- nizmus múltját a jelennel, rámutat a Zoványi ügyre, a theologiákon tanított világnézetre sárrá a fejetlenségre, amely a kálvinista vezetők közt is uralkodik. „Mindentől megijedtek úgymond. A parasztnak a falusi papokkal való elégedetlensége, a tiszteletes urak desz- potizmusa megszülte a nazarénus apostolokat. Az orvosság nem az volt, hogy parasztvezérekké nevelték a papot; a szószékról bibliával akarták a híveket visszahódítani. A szociálizmus igéinek terjedésekor nem arra gondoltak, hogy a kálvinista vallás szociális gazdagságait nyissák meg a népnek, hanem a szószékről fedték meg az agitátorokat. Jött az új harcos katolicizmus. Nem arra gondoltak, hogy kitágítsák a kereteket és demokratább szellemben kapcsolják magukhoz nyájukat: a theologiák professzorai és a vezető papok még Prohászkák sem akartak lenni, csak Csernoeh Jánosok ! Azután megállapítja, hogy a liberalizmus és a kálvinizmus közötti régi kapcsok szakadoznak és semmiféle liberális mozgalom a hivatalos protestantizmust nem nézheti barátjának. Az Ady-Ravasz- polemiába mi nem elegyedünk bele. Bölőni cikke csak annyiból érdekel, amennyiben elvi jelentőségű. Rövid cikk lévén, nem tudja kibeszélni magát, szempontjai sokszor homályosak és megkérdőjelezhetők. Az az egy látszik belőle, hogy a protestáns liberalizmusban való hit, ingadozóban van, a protestáns szimpátiák olyan 313 312
