Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-29 / 18. szám
18. szám. Két református imádságoskönyvet is meg kell említenünk. Mindkettő élénken érzett szükség kielégítésére készült. Az egyik Uray Sándor debreczeni ref. lelkész: Örökzöld koszorú hőseink sirhalmára c. munkája, mely a háborúban elesettek hozzátartozóinak a vigasztalására készült; a másik Szolnoky Gerzson hajdúböszörményi lelkész: Mennyország kapuja c. imakönyve konfirmandusok számára. Mindkét könyv ügyes kiállítású és mélyen átérzett imákat tartalmaz. Beszéljetek Ti Évek. Vallásos versek és egyházi beszédek. Irta Kutas Kálmán ev. lelkész. Scholtz Testvérek kiadása Budapesten 1916. 83 oldal. Ára 1 kor. 80 fillér. A könyv jövedelme a háborúban megvakult katonák javára folyik be. — Kutas Kálmán nem ismeretlen lapunk olvasói előtt. Az Evang. Lap. közölte néhány vallásos költeményét és egyházi beszédét. A sajtó alul kikerült kötet 5 vallásos verset, az 1914. évből 4, az 1915 esztendőből 5 egyházi beszédet tartalmaz. Hoszadalmas volna, ha sorra mind ismertetnők birálnók. Két beszéddel fogunk közelebbről foglalkozni. Az egyik, a mitől a kötet címét kapta az 1914. év dec. 31-én elmondott szilveszteresti beszéd. Beszéljetek ti évek. Az esztendő utolsó napja igen alkalmas arra, hogy a változást a múlandóságot érző emberi szívben felébresszük a bizonyosság, az Isten után való vágyat. Kétszeresen szükségét érezték ennek a nehéz háborús időkben. A szerzőnek vannak gondolatai s azoknak szép formát is tud adni. Szónokra nézve igen fontos ez. Megfelelő hangulatot e nélkül nem tnd ébreszteni. Rá kell utalnunk azonban, hogy gondolatai szétszórtak. Mintha nem a gondolatok logikai rendje vezetné beszédében, hanem a képek. A gondolatok nincsenek csoportosítva. A kapkodás nagyon érezhető. Talán benn volt ez a levegőben 1914 végén s a szerző sem kivétel ez alól. Irályban, képék értékesítésében eredetiségre törekszik. Néha bizony az érthetőség rovására. Pl. az évet megszemélyesíti: Te Isten madara, te év. Állj meg egy pillanatra felettünk és beszélj. (40 old.) S a mikor az Isten kezei munkájáról és gondviseléséről énekelt az Isten madara (az év), a szerző ismét hozá fordul: Te év, te Isten madara, állj meg felettünk, hallgasd meg Istent dicsőítő zsolozsmánkat, szállj le hozzánk, hogy szelíd esőként permetezzék szárnyaidra a köny- nyiink, — a bánatunk, a töredelmíink és a hálánk könnye. (41. oldal.) A másik beszéd a miről több megjegyzést teszünk, lelkésszé történt beiktatásakor tartott beszéde. Tagadhatatlan, hogy a szerző a helyzetet, az alkalmat megragadva, ért ahoz, hogy hangulatot keltsen, de az alapul választott igéknek: A Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz volt, mindörökké is ugyanazon lészen, a beszéd nem sikerült kifejtése. Szilárd nem változó célt kereis, szilárd nem változó alap után kívánkozik és azt megtalálja a hit világánál, az egyik az örökké való, a másik az erkölcsi kötelesség. Örökké valónak érzi az Istent, maradandónak az erkölcsi felelőséget. Az ember .várja,<• hogy mikép jut a szerző az alapul választott szent igék gondolatára. A zökkenést elkerülendő beszélni kezdA arról, hogy ifjúkora óta szerette az igazságot, azt szeretné pályája kezdetére írni, de felmerül benne a hazaszeretet s a többi erények. 282 Ezek után mondja ki: „Mégis érzem, hogy mindez nem elég. De bírom mindezt, ha birom a Krisztust. Az eszményem, a jelszavam tehát a Krisztus“. De azután nem úgy beszél a Krisztusról, aki az eszmény, a jelszó, hanem úgy, aki a múltban ható átalakító, megváltó erő volt. Ezzel igazolja azt, hogy a Krisztus mindenkor ugyanaz volt. „És ha ma nem ugyanaz, hát nagyobb.“ Mert ő nemcsak élő személy, de ennél több is. Elv, eszmény, igazság, szeretet, véghetetlen bizalom, a megnyugvás lelke, fenséges erő.“ Nem lehet egy beszédben mindenről szólani. Nem lehet egy gondolatot megkapni és azután nyomban elereszteni, hogy a másik gondolattal ugyanazt tegyem. Hogyha már azokat a szent igéket választotta, beszélt volna arról, hogy a Krisztusban a szeretet, igazság, erkölcsi kötelesség stb. a maga teljességében megvolt. Ezek azok amik mizdenkor mindenütt érvényben maradnak. Tegnap, ma és holnap. Azért fogom én a Jézus Krusztust prédikálni. Nagy hiba, ha egy beszédben sokfélét hordunk össze. Nemcsak azért, mert akkor nagyon gyorsan ismétlésekbe esünk. De a gyülekezet is a sokféléből semmit, vagy csak nagyon kerevet jegyez meg magának. A sokféleség az oka azután, hogy érthetetlenek az átmenetek. A 70-ik oldalon képtelen voltam megérteni! „És most felmerül előttem e nagy magasztos távlatban a pillanat ünnepélyességében anagyszerűségében, a jelenet erkölcsi mivoltában az isteni fenség, a múlandóságból kibontakozik az örök“. így kiszakítva is értelmetlen. A beszédben pedig csak a zökkenések elpalástolására jó. Mennyivel sikerültebbek azok a beszédei, a hol a szerző biztosabb talajon érzi magát. Szenvedésen át a dicsőségbe ügyesen kidolgozott, jól átértett beszéd. Hasonlókép az Újvilág felé, ami inkább felolvasásnak való. Elismeréssel kell szólni vallásos verseiről, amelyek egyszerű közvetlen hangjuk mellett igazi bensőséges fohászok. Kár, hogy csak öt van belőlük. A könyv kiállítása egyszerű, csinos. Scholtz Testvérek kiadását dicséri. Olvasóink figyelmébe ajánljuk. Lie. Fizély Ödön. KÜLÖNFÉLE A hadikölcsönjegyzésből és a jegyzésre való buzdításból a mi egyházunk is kiveszi a maga részét. Mi ugyan nem vagyunk abban a helyzetben, — noha külön sajtóirodái, illetve sajtótudósitói dotációt is fizetünk, hogy napilapok révén kürtöljük ki e téren tett lépéseinket. Lehet, hogy a mi népszerűségtől és nyilvánosságtól húzódó vezérférfiaink nem is tartják az ügy komolyságához illőnek, körleveleiknek lapokban való közzétételét, — elég az hozzá, hogy a mi hadikölcsön- jegyzést támogató akciónk folyamatban van és bizonyára szép eredményeket fog elérni. Püspökeink körlevelekben hívták fel a lelkészek és tanítók figyelmét a hadikölcsönjegyzésre, szószékeinkről elhangzottak a kellő felvilágosítások és buzdítások. Evangélikus népünk belátása és hazafias kötelességtudása ezt az akciót sikerrel fogja koronázni. Mivel a kultuszminiszter 283
