Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-29 / 18. szám

Amiről tudomást szerzünk, meg kell azt rögzíteni s ftsszegyf jteni. Mind érdekes adalék a magyarság és a háború vallásosságának tüzetes ismeretéhez. Eddig két figyelemreméltóbb történetről van tudo­másom: az egyik a budapesti csodagyerek jövendö­lése, a másik a pilismaród éjféli mise. Az előbbi történetet Tömörkény István egy öreg asszony szájába adja s vele igy beszélteti el: „ ... I)e a Polló arcáról lassankint elsimul a nevetés ránca, elkomolyodik az öreg asszony, csendesen és titokzatosan szólván: — Tudom, amit tudok. — Hát mondja már. — Titok, — feleli. Hát hiszen nekünk elmondhatja, mink nem adjuk tovább senkinek. — Tudom, tudom, hagyja helyben a Polló ...de mégis. Könyörgünk. De hát mondja már el, ha Istent ismer. Polló tétovázva van: mondja-e, ne mondja-e V Hát — mondja — de titokban mondom. A baksi szőlőkbe fiúgyermeket szült egy asszony. Nincsen abban sömmi. Eleven elevennek adott életöt. — Leginkább. No. A gyermököt akkor bevitték a paphoz, hogy körösztőlje mög. A pap körősztölné, de mikor kibontják a gyermököt a párnából, hát a gyermök helyött hal van a párnában. — No. Akkor mit csinált a pap? A pap — erősíti a Polló azt mondta, hogy halat nem körösztöl. Hát mit volt mit tenni, a halat visszavitték, de ami­korra visszavitték a szülei házba, megint csak gyerek lett a halból. Hejnye a jó reggelét neki — mondta ezen tényálladékra odakint Bélteky Ferenc számadó gulyás. Nehány nap vártáivá megint csak beviszik a gyereket a paphoz, hogy keresztelje meg. De nem lehetett. Mert ahogy a párnát kibontanák, három vérpiros bazsarózsa van benne gyermek helyett. Hát a pap ezeket sem keresztelte meg, mert olyanok a törvényei, hogy virá­gokat nem keresztelhet. (Magyarországi szent Erzsébet rózsái kiveendők.) Megint csak hazavitték hát a három bazsarózsát, de mire hazavitték, ismét gyerekre változtak. Akkor úgy mondták a baksi szőlőbeli asszonyok és Bélteky számadó is, hogy ha a gyermek elváltozik, ha a pap elébe viszik, akkor jöjjön ide ki a szőlőkbe a pap a gyerek után, mert hátha akkor nem változik el. Csakugyan Bélteky számadó be is fogta a féllovat a kocsiba s elhozta rajta a papot. A pap előtt kibontják a párnát; benne a gyermek. A pap keresztelni kezdi. Akkor a gyermek átváltozik igen nagy hirtelenséggel három buzakalásszá. A pap riadtan húzódik szentelt eszközével vissza, azonban hiába, most már mindegy, az átváltozás előtt megkeresztelte a három búzakalászt. Akkor a három buzakalászból visszaváltozott testi formájában a gyerek. És - mint Polló mondja — a gyermök szót szólni kezdőit. Azt a szót szólta a papnak: Köszönd Istenödnek, hogy nem körösztöltél mög hal gyanánt, mert akkor árvíz lőtt volna. Azután azt mondja a gyermök: Köszönd Istenödnek, hogy nem körösztöltél meg bazsarózsa gyanánt, mert akkor a világ végezetéig állott volna a háború. Azután azt mondta a gyermök: Köszönd az Istenödnek, hogy mcgkörösztöltél búza­kalász koromba, mert most már mikor a búza virágzani kezd, akkor vége lösz a háborúnak.... ... így mondta azt Apollónia szülénk, hozzátévén, hogy aki nem akarja elhinni, hát ne higyje el. Nono, hitetlenekkel nem beszélünk. Akik azonban hitelt adnak a Polló beszédének, azok menjenek ki olykor a nap­fényes mezőkre s lessék rajta, hogy mikor kezdi a fejét hányni a búza: akkorra biztosan vége lesz ennek a mostani sátorjános violenciának“. Ezt a legendát adja szájról-szájra most különböző változatokban mindenfelé népünk. Az ilyen történetkéket érdemes volna megmenteni a feledésbe menéstől. Ha olvasóim hasonló legendákat közölnek velem, én szívesen gyűjtőm őket, hogy az Összegyűlő anyagot hozzáértő valláslélektan-kutatóval vagy ethnografussal később feldolgoztassam, vagy azt ami alkalmas — az Evang. Lapban közöljem. Sz. L. SZEMLE. Nagyobb óvatoságot kérünk. Egy lelkész olvasónk volt szives felhívni figyelmünket az állami jótékonysági intézmények azon eljárására, hogy Mária-érmeket ter­jesztenek s rossz néven veszi azt, hogy a katholikus püs­pökök és országos hírű nevek között valahol hátul eldugva ott szerénykedik egyik evang. püspökünk neve is, aki így közvetve szintén részt vesz a Mária-érmek terjesztésében. A neheztelésben van valami. Püspö­keinknek mindenesetre ügyelniük kell, hogy társadalmi és jótékonysági szereplésökben meggyőződésükkel ellen­kező akciókat nevükkel ne fedezzenek. Az evangélikusok nagyhete. A Pesti Hírlap április 15-i számában a következő „egyházi hír“ jelent meg: A közelgő nagyhéten vasárnaptól kezdve a Deáktéri magyar egyház istentiszteletein a köv. változtatások lesznek: Virágva­sárnapon, nagypénteken és husvét első ünnepen a templomi énekkar, husvét második ünnepén Oppler Elza énekművész énekel... Úrvacsorát osztanak: virágvasárnapon, zöldcsütörtö­kön ... A lelkész! hivatal arra kéri a híveket, hogy Úrvacsora folyamán az ülőhelyeken maradjanak, a tolongás elkerülése végett kisebb csoportokban járuljanak az oltárhoz, az űrvacsorai borról a hívek maguk gondoskodjanak és azt küldjék be a lelkészi hivatalhoz.“ Meddig szabad mennünk a katholikus egyház kritizálásában a reformációi jubileum alkalmával? Ezt a kérdést vetette fel Németorszángban Erzberger centrumpárti képviselőnek egy nyilatkozata. Á „Petrus- blátter“ c. klerikális újság ugyanis egy olyan könyv hirdetése jelent meg, amely alkalmas arra, hogy pro­testáns körökben bosszúságot, vagy legalább elkedvet­276 277

Next

/
Thumbnails
Contents