Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-08 / 2. szám
2. szám. ezt a vállalkozás lehetővé tette és azt anyagilag fenntartja. A szerkesztők nagy koncepciójú terve nem szorul külön dicséretre. Jól esik látnunk, hogy felismerték a kedvező pillanatot, előnyös helyzetüket és erőteljes lendülettel az élire álltak egy olyan irodalmi vállalatnak, amely a legszebb sikerrel kecsegtet. Debreczen és a debreczeni egyetem e vállalat által szellemi, tudományos és irodalmi tekintetben a protestantizmus gócpontjává váihatik. A vállalatnak a kivitelhez szerencsét kívánunk! Nyilatkozat. Arról értesültem, hogy az egyházi lapokban „Egy tankönyv kálváriája“ cimen megjelent cikkemből többen azt olvasták ki, mintha az egyetemes tanügyi bizottság Hetvényi Lajos készülő tankönyvére való tekintettel vetette volna el a saját tankönyvemet. Minden félreértés kikerülése céljából kijelentem, hogy erre egy pillanatig sem gondoltam. Újabban pedig egyes tényekből még inkább meggyőződtem arról, hogy Hetvényi készülő könyvének monopolizálására irányuló törekvésről szólani nem lehet, mert az egyetemes tanügyi bizottság vele szemben is oly hasonló eljárást tanúsított (!) ami a vallástani tankönyvirodalmunk fellendítésére épenséggel nem alkalmas. Legutolsó értesülésem szerint a nagyszigorúságú tanügyi bizottság Bereczky Sándor tankönyvét engedélyezésre ajánlotta. Sapienti sat. Pozsony, 1915. december 26. Dr. Szelényi Ödön. Preuss „Krísztusképei.“ Az az erlangeni tanár a kit „Lnth. és kálv. vallásosság“ című tanulmánya miatt hazai kálvinista köreink egy része oly annyira félreértett, ugyancsak egy hatalmas díszművel ajándékozta meg ez idén a német karácsonyi könyvpiacot „Das Bilá Christi im Wanáel der Zeit“ címmel. Márc. 2-ik kiadásban is megjelent Voigtländer könyvkiadó vállalatában Lipcsében 113 lapon és ugyanannyi képpel. Díszes borítékját Tiemann lipcsei tanár készítette. Ára díszes kötésben 4 márka 50 pfenig. Egy tanulságos bevezetésben kiváló egyháztört. és művészet-irodalmi tájékozottsággal ismerteti a tudós szerző a Krisztusképek keletkezésének történetét, mely nem más, mint az egyházi krisztológia képes története. Az evangeliomok — tudjuk — más és más oldalról csak Jézus belső szellemi életképét mutatják s annak külsejéről egy szóval sem emlékeznek meg. Ebben volt professzorom: Tschackodt az isteni gondviselés müvét látja. Így hát az egyes Krisztusképek az egyes korok vallási, művészi és irodalmi mozzanatainak a tükörképei. Ilyen az Abgarus és Veronica Krisztusképe. A katakombák a hű lelkipásztort tűntetik föl symbolumokban. Az őskor, művészet a szenvedő, a karolingi korszak a diadalmas Krisztust ábrázolja. Jézus élet- és jellemképének e kettős evangéliumi vonását szerencsésen egyesítette az olasz Giottó s a magyar származású, de németnek vitatott Dürer művészete, „A német művészet érdeme, hogy Krisztus képében a kereszt titkát fölfejtette s a megbotránkozás és a bolondság kővét az erő és a bölcsesség kővévé alakította át.“ Messze mögötte áll Cranach és Holbein Krisztustypusa. 27 A középkor typikus Krisztusképe „a haragvó világbíró“ képe Michelangelo utolsó ítéletében, a hol nem az isteni kegyelem, hanem a zseniális természeti erő föltüntése a fődolog. Méltó társa a Krisztuskép teljes elvilágiasodása Rubens művészetében. Teljes ellentétük Rembrandt. A XIX. század alkotásaihoz a vallásilag indifferens Thorwaldsen, ki Rietschal alkotásaival együtt azt igazolja, hegy teljesen kielégítő tiszta keresztyén plasztika nem is képzelhető. A festészet terén kiváló alkotásokat jelez a német Schnorr-Carolsfeld és Gebhardt, Uhde és Steinhausen művészete. Kár, hogy az érdemes szerző a mi Munkácsink „Krisztus Pilátus előtt“ című képét nem vette figyelembe. Mindegyikök más és más vonását derítette föl Krisztus evang. képének, amint p. o. a müvelődéstörténetíró Chamberlain, a theologus Harnack s az ethikus Paulson modern Krisztusképző is csak egy vonását élénkítették meg az irodalomban Krisztus evang. képének. Szerzőnk nézete szerint Dürer és Giotte alkotta meg a legjobban az evangéliumok harmonikus Krisztusképét, míg minden más művész Jézus történeti személyiségét egy-egy jellemző vonásában mutatta be. „Csak ha valamennyien tudnának egy egységes képet alkotni, ez adná teljes istenemberi képét, a mi azonban egyelőre utolérhetetlen ideál marad a keresztyén művészetre nézve.“ S ami áll a művészet, áll az irodalom Krisztusképeiről is. Az egyes irók (ide Kier- kegaardot is számíthatjuk) Krisztusképeiben foglalt jellemvonásoknak összessége közelíti meg csak az egységes bibliai történeti Krisztusképet. Jézus evang. képének csak töredékes tükörképei az irodalom és a művészet Krisztusképei. Még megemlítjük, hogy érdemes szerzőnk az egyes képeket tájékoztató megjegyzésekkel kiséri. Az előkelőén tárgyilagosan hangon írt mű a művelt katolikusok asztalát is díszítheti. A mai nagy világdráma erre kiválóan alkalmas! Eperjes. * Dr. Szlávik Mátyás. Mitteleurópa von Friedrich Naumann. Berlin, G. Reimer kiadása 1915. Ez a nagyszabású politikai programm, mely a háború után való magyar-német középeurópai állami és gazdasági szövetkezés szükségéről irígylésreméltó optimizmussal és bámulatos tudással, valamint pompás szónoki készséggel és megvesztegető érvekkel fest roppant érdekes távlatú képet, — bennünket e helyen csak az író személye miatt foglalkoztat. Naumann, a kiváló politikus, úgy lehet jövendő prog- rammjának a pontokba foglalója, eredetileg pap és theologus volt. Gyönyörű elmélkedés gyűjteménye: a Gotteshilfe nálunk is meglehetősen ismeretes. Palesztinái útleírását Asia című könyvében szintén sokan olvasták. Mikor alapos készültségről, nagy tervező talentumról tanúskodó — hozzá igen szépen megirott — munkáját a kezünkbe vesszük, magunk előtt látjuk a szűk egyházi keretek és improduktív vallásos elmélkedések fölé emelkedő papot, aki leszáll a négy fal közé szorított szószékről, ott hagyja a maga kis falusi majd egy egyletből álló gyülekezetét és lankadatlan 28
