Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-15 / 16. szám
16. szám. érzékiségben, vallásilag közönyben élt — ugyanazt az Istent hirdetni, akit Mózes a zsidóknak, jézus, a keresztyéneknek hirdetett. Ádám, Ábrahám, Mózes, Jézus, Mohamed az isteni üdvtörténet legkiválóbb alakjai, akiket a később jövők nemcsak megerősítenek, hanem felül is múlnak. Az Isten az egész világot meg akarja szabadítani. A zsidókat és a keresztyéneket prófétájuk által a helyes útra vezette, csak honfitársai voltak még pogányságban. Ezért nem juthatott Mohamed eszébe, az egyik, vagy másik vallást felvegye, hanem az arabok prófétájára várt, aki ennek a népnek annyi lesz, mint a zsidóknak Mózes, a keresztyéneknek Jézus. S mikor 40 éves korában Ramadhan hónapban, a Haza hegységben Mekkához közel egy barlangba vonult vissza, hogy az egész hónapot imádkozással és elmélkedéssel töltse el, egy szép napon háztartását vezető nejének azt beszélte, hogy az Égnek kimondhatatlan különös kegyelménél fogva minden megvilágosodott előtte és nem volt többé kétségben és homályban, hanem mindent tisztán látott. „Hogy minben bálvány és formula nem ér semmit, nyomorúságos fa darab, mindenben és mindenek felett egy Isten van. El kell hagyni minden bálványt és reá kell tekintenünk. Hogy nagy az Isten és nincs nagyobb ő nála — ő a valóság. Fabálványok nem valók. Ö a való. Ö alkotott először minket és tart fen most is. Mi is mind csupán az ő árnyéka vagyunk: az örök világosságot eltakaró futólagos köntös Allah akbar, nagy az Isten és islam is, hogy engedelmeskednünk kell Istennek. Egész erőnk a feltétlen alárendeltségben rejlik, akármikép is rendelkezzék velünk ezen és a más világon. Amit reánk küld, legyen az a halál, vagy rosszabb a halálnál is, az a jó, a legjobb, megadjuk magunkát az Istennek“.* Az ember egész lényének az Isten akarata alá való vetése: az islam. Ez Mohamed elhivatásának a lényege. Ez az a nagy dolog, amit Isten szabadító kinyilatkoztatásaként érezett és amit az araboknak hirdetett, akik azt hitték, hogy rendelkezésükre állanak olyan eszközök és módok, amellyel sorsukat elkerülhetik és a láthatatlan segítőt le hívhatják. Ott kezdődik a semmis létezésből való szabadulás, amikor az ember megismeri, hogy a kikutathatatlan hatalom előtt, amely a valóságban körülveszi, meg kell hajolnia, és magát annak teljesen aláveti. A valláshoz vezető út nem kívánságok támasztásából áll, hanem abból az őszinteségből, a mellyel a valódiságot tiszteljük. Az ember ne beszéljen Isten előtt, hogyha nem érzi megfoghatatlan hatalmát, melynek hatását hallgatagon tűri, és soha nem mondhatja meg. Mikor Goethe az islam lényegét megismerte, ezeket mondotta, hogy ha ez az islam, akkor nem élünk mindnyájan az islamban ? Mohamed rendkívüli hatásátazonban nem személyében kell keresnünk. Ö nem volt más, és nem tekintette magát másnak, mint az Istentől reá bizotf tanítás első képviselőjének. S ennek a tanításnak másik része a feltámadásról az utolsó Ítéletről szólt. A mikor az emberek számot adnak földi tetteikről. A jónak jutalma az örök boldogság, a gonoszoknak az örök tűzben * Carlyle Hősökről 72 old. 246 rettenetes szenvedés. A felelőség érzése ugyan nehezen hozható összhangba az isteni elrendeléssel, a mindenben egyedül ható isteni akarattal. De inkább magára veszi Mohamed e két gondolatban nyilvánvaló ellenmondást, minthogy tagadna azt a tényt, hogy az ember maga készíti elő sorsát az üdvösségre, vagy a kárhozatra. Azért lesz számára a mindenható Isten az igazságos bíró is, aki őt felelőségre vonja. Ez a két gondolat uralkodó az islamban, hogy az az Isten, aki mindenható az ember sorsában, egyszersmind az igazságos bíró, aki az embereket felelőségre vonja. S ez megvan ott egyaránt a nagy műveltségű és a kevésbé műveltek közt. Mert megfogható és az igazság erejét jelenti minden mohamedánra nézve, amit csak egyszer, csak a saját megismerésében találhat meg*. (Folytatjuk.) Az Újszövetség legrégibb szövege. Az eredeti kéziratok. Pál apostol leveleket írt azokhoz a gyülekezetekhez melyeket ő alapított, Márk és utána többen megírták Jézus életét, az evangéliumokat. Ezek és egyéb őskeresztyén iratok gyűjteménye a mi Újtestamentumunk. Az újszövetségi iratok eredeti, a szerzőktől származó példányai nincsenek meg. Nincs meg Pál apostolnak az a levele, mint Tertiusnak diktált s valami keresztyén utazó által Rómába küldött, meg a többi, amelyek közül néhányat saját maga írt, a többi pedig „mekkora betűkkel“ Írott üdvözlő soraival egészített ki. Elveszett Lukács evangéliumának az a példánya is, a melyet Lukács az előkelő Theophilusnak ajánlott, hogy az megadhassa a Krisztus felől való igazságot. Az eredeti kéziratok nyomtalanul eltűntek. Csak másolatok révén maradt meg szövegük az Újtestamentumban. Pál apostol más levelei meg egyáltalán nem maradtak fenn az utókora. Ez a tény elég feltűnő, hiszen ezeket az írásokat a keresztény egyházak nagyon megbecsülték, lemásoltatták, összegyűjtötték. Mégis megeshetett, hogy Pál apostolnak több leveléből még másolatban se maradt egy betű se reánk. Ha ő maga nem hivatkoznék rájok, azt se tudnók, hogy léteztek valaha. Ilyen irodalmi emlékek nyomtalanul való eltűnése, elpusztulása, vagy lappangása a profán és az őskeresztyén irodalom területén sem a legritkább jelenség. Jézus életéről való történeti tudásunk két forrásból táplálkozik : az egyik a legrégibb evangélium, Márk evangélium, a másik pedig Jézus szavainak általunk ismert legrégibb feljegyzése, a tudósok által Logia Jesu- nak nevezett beszédgyűjtemény. Márk evangéliuma belekerült az Újtestamentumba, mint külön munka is, azonfelül, hogy úgy Máté, mint Lukács evangéliumának az egyik legfontosabb forrását képezte. A Logíának teljesen nyoma veszett. Szerencse, hogy Máté és Lukács ebből a forrásból is sokat merítették s megmentették a keresztyénségszámárajézus leggyönyörűbb mondásait. Az * Chiistliche Welt 1915 222. old. W. Herrmann Die Türken.. . . 247
