Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-08 / 2. szám
2. szám. a békétlenséget szülhette az anyai szív áldott szerelme, a kultúrát szerető önfeledt lélek heve, az eszmékért rajongva élő önzetlen önzése. Békétlenséget egyszóval nem csak a bűn szíthat, hanem kulturszeretet, kifinomult és önzetlen gondolkodás, összemberiség javait féltő eszményiség. Az ember a teremtés koronája s most az önértékű lelkek úgy szakíttatnak ki tömegesen a lélek templomából: a testből, mint ahogy az ekevas nyomán a gaz és dudva fordul ki a barázdából. Bűn-e az a békétlenség, mely az Isten fiainak sorsán csordul ki könnycseppben az ember szeméből? Oh ne mondjuk ki szűkkeblűén, rövidlátón azt a megérteni nem akaró szót, hogy a békétlenség csak a bűn szüleménye. Az Istennel való legnagyobb békétlenséget a bűn okozza; ennek írja a bűnbocsánat kegyelmi békessége. De hát a többi sajgást hagyjuk nyilt sebként bekötözetlenül, gyógyíttatlanul, fumigál- juk, hogy az nem is seb? Vagy ha seb, hát a bűn vágta? Ezt mondjam az édes anyának, ki fia után őrült meg a kínban? Ezt mondjam a lágy szivű emberbarátnak, aki sír, ha kötést lát? Ezt mondjam... ezt mondjam?... Ezek a kérdések tolakodtak föl bennem, midőn a karácsonyi prédikációk garmadáját átolvastam. Mert sok volt köztük olyan prédikáció, amit mi úgy nevezünk, hogy megértés nélküli.. . Hány nem értette meg, hogy van más békétlenség is a világon ! Amit nem lehet egy kalap alá vonni, hanem mindegyiket külön kell kezelni természete szerint. Az egyik halálosan komoly, mint a tüdővész, a másik enyhébb, mint a köhögés. Rossz orvos az, aki nem ismeri föl a betegséget. Rossz orvos az, aki mindent egyformán akar gyógyítani. Köhögés ide, köhögés oda — én csak tüdővészt gyógyítok. Aztán gyógyít nemcsak köhögést tüdővész- orvossággal, hanem • lábtörést és orosz golyót is . . . Rossz a diagnózisa a meg nem értő theologiának, mert mindent egy kaptafára von. Gyógyít, illetve betegít oda nem való orvossággal. Elmaradt a medicinák tanulmányozásában s úgy fest a jelen világban, mintha Hippokratés (Kr. e. 460) a gyógytudomány atyja, a mai világban erőszakoskodnék az „idegen anyagok“ elméletével. Szép, szép — kedves Horatis — de „több dolgok vannak földön és egen, mintsem bölcs elmetek álmodni képes.“ (Hamlet.) A lelkipásztorkodásnak is legyen az az alaptétele, hogy minden betegséget a maga orvosságával! Mert a lelkész is, ha jó, akkor orvos. Minek engedjük a jelenkor légiószámú, pácienseit, akik lelki betegek, a kuruzslókhoz és bódék jóslóihoz? Mert oda mennek gyógyulást keresni. Persze, ha a háborús békétlenség betegségét a bűnbocsánat békéjének írjával fogjuk kezelni, akkor ne csodáljuk, hogy híveink más orvosság után fognak menni, vagy legalább is oly orvoshoz, aki a lelki betegséget fölismeri. És a jelenkor javasai és en dóri boszorkányai ma ebből élnek: fölismerték a háborús békétlenséget. Segíteni nem segítenek senki fián, de fölismerték a bajt. Ez pedig elég ahhoz, hogy boltot nyissanak belőle. Ilyen fontos a háborús békétlenség betegségének diagnózisa. Az embereken sokszor úgy is lehet segiteni, hogy megértjük őket. 23 Ezeket mondom nektek karácsony után szanaszét heverő prédikációk. Nem tudtam mindenitektől tanulni. Összekevertétek a bűn békétlenségét és háborús békétlenséggel. Nem éreztétek meg, mi van még az emberekben. Nem örültök ti az örülőkkel, nem sírtok a sírtok a sírókkal. Nincs fogékonyságtok, nincs képességtek a jelen élethez. Ókorban éltek — újkornak beszéltek. Az élet rátok néz és elsuhan fölöttetek... Endreffy János. Szemle. Felekezeti „tudományos“ akadémiák. Jóllehet a tudomány nem egyházi medrekben folyik immár, hanem új medreket vájt magának — mégis most a Szent István „tudományos“ akadémia megalapítása óta az a tendencia kezdi felütni a fejét, hogy alapítsunk mi is felekezeti „tudományos“ akadémiát. T. laptársunk, a Lelkészegyesület vetette fel az eszmét. Ne vegye senki bűnünkül, de mi ezt a divatot nem nagy örörhmel látjuk. A modernista eskü keretein belül ápolt katholikus „tudományt“ nem tartjuk sokra. Tekintettel arra, hogy ez a kötött marsrutával^;,haladó“ tudomány nehezen plántálható be és tenyészthető önérzetes és igazi tudományos akadémián, érthető, hogy miért kellett a mi katholikus tudósainknak külön „tudományos“ akadémiát teremteniük, ahol Aquinói Tamás bölcsészeiét, Hurter dogmatikáját, kaznisztikus erkölcstant, katholikus történettudományt kultiváljanak! (Nálunk ugyan ezt a Magyar Tudományos Akadémiában is megtehetik, legalább, mikor Prohászkának dicséretreméltóan meg kellett épen akadémiai székfoglalója miatt alázkodnia, nem talált — akadémiánk egy szót sem, amivel a szabad tudomány védelmére kelt volna. Azonban mi szükségünk van nekünk protestánsoknak külön tudományos akadémiára ? Általában van-e egyáltalán szükség felekezeti alapokon szervezkedő tudományra, lehetséges és kivánatos-e ez? Szerintünk nem. Különben is egyház és tudomány a mostani viszonyok között ahogy mi ismerjük a helyzetet, jobb ha békét hagynak egymásnak. A katholikus egyházban az ilyen közösködésnek modernista eskü és index a vége, nálunk meg zoványi ügy! Ha a tudományt komolyan vesszük, akkor ez a perspektíva. Ha azonban a tudományt befogjuk az egyház igájába, akkor egész mások a kilátások! . . . Méltóztas- sanak tiszteletreméltó irodalmi társaságaink tudományát és törekvéseit szemügyre venni! Erre a munkásságra kell a „tudományos“ akadémiává való fejlesztés koronáját feltenni^ E törekvés láttára nem fojthatunk el egy keserves mosolyt. Milyen tudományt kultiváltak ugyanis ezek az egyesületek ?!... Létrehívtak egy pár nyomorúságos, mondva csinált, irói tiszteletdíjért és pályadíjért kiizzadt népies iratkát, lefordíttattak nagyon közönséges, de meglehetős nagy példányszámban el terjedt német apologetikus munkákat, átültettek magyarba nehány szemforgató Kegyes áhítatos könyvet, Írattak 24
